A források medenczéjében többnyire mindenütt látni algákat (moszatokat), melyekből társam dr. Kerner egy üvegbe szedett, azt Bécsbe Heutfler urnák, ki, miként tudva van, e tárgyakat különösen tanulmányozza, felküldendö.[1]) Más nap dr. Kerner megmutatja az eltett növényt s meglepetve láttuk, hogy a vizet erősen megfestette. Leöntvén az oldatot s uj vizet öntvén reá szintoly erős szinű maradt, gyengülést csak többszöri ismétlés után lehetett észrevenni; tehát az állás alatt az algából festék vál ki nagy mennyiségben.
A festék oldata az áteső világosságban violaszinü, a reá esőben barnaveres.
Hamarjában néhány vegykisérletet tettünk vele, melynek eredménye ez: savak a szint nem változtatják, tehát nem lakmusz; alkálik felolvasztják halványzöld színnel, de savak ismét kiválasztják az eredeti szinnel. Ebből következtethetni, hogy vegytermészetére nézve e festanyag sav, s annak kiválasztására nagyban különösen a sósav HCl látszik hivatva lenni.
Heufler utólagos közlése szerint e festékbocsájtó moszat legvalószinűbbcn Oscillaria nigra.
Kerner a górcső alatt azon észleletet tette, hogy e moszat szálai igen élénken mozognak, s hogy azoknak bizonyos szemcsés tartalma az, mely a levágott növényben rövid idő alatt festanyaggá lesz, s mint ilyen a körötte levő vizben felolvad.
Ezen moszatot Kerner inkább a sziget nyugoti oldalán fekvő forrásokban találta uralkodni, hol az egy feketészöld bőrt képez, melyen a vizzel felbugyanó légrészek gyakran hólyagot fújnak. Ellenben a sziget derekán egy más világoszöld moszat a túlnyomó, melyet Heufler Spyrogyra jugalis-nak Ktjg. határozott meg.
Kerner szerint a források lefolyási csatornájában még a következő növények díszlenek: Veronica anagallis, Agrostis stolorifera és Chara papillata Wallr.
Az állatország sincs képviselők nélkül; vannak de nem nagy
- ↑ Heufler urnak 1850-ben Gerenday tanár s tagtársunk is küldött a császárfürdö melletti malomtó fenekén levő kövekről meghatározás végett egy moszatot fel, melyben Heufler egy uj fajra ismert, s Anhaltia flabellum-nak L. v. Heufler nevezte (Verhandlungen des zoologisch-botanischen Vereins in Wien. 1852.)
