GALVAN MÉRETI ELŐVIZSGALATOK, 199
Következőleg a megfelelő ösztevők öszszege vagyis az eredő:
azaz: 2)
ha t. i. ao = R, és on = D tétetik.
Ha már most n helyébe függélyes tengely körül forogható, rövid delejtőt képzelünk helyezve, melynek hossza R és ö-hez képest elenyészik, akkor annak mindkét sarkára — és pedig a tő minden elhajlásánál — a körfolyam igen megközelítőleg egyenlő erővel de ellenkező irányban, azaz erő párral fog hatni; mi által a tő 90 fokkal térittetnék el a delejes déllőböl, ha más erő ellenhatása azt nem gátolna. Ezen erő a föld-delejesség, mely t. i. a tőt szüntelen a delejes déllőbe törekszik vissza vezetni. Ennek és a körfolyamnak együttes hatása által a tő bizonyos elhajlásnál, mely 90 foknál mindig kisebb sulyegyenbe kénytelenittetik jönni. Mily viszony létezik ekkor a folyam erőssége és az elhajlási szög között?
Legyen a 17. idomban ns egyedül a föld-delejesség által irányított, n' s' pedig egy oldalt lévő a b körfolyam által előbbi helyzetéből a szöggel eltérített delejtő fekvése; ac a delejes déllővel egyenközü sik, melytől a körfolyam sikja szöggel hajlik el; végre n'p és n' q azon erők melyekkel a földelejesség és a körfolyam hatnak a tő egyik p. o. éjszaki végére. Akkor bizonyos, hogy sulyegyenkor — mi feltételeztetik — az utóbb emlitett két erő eredője n' y a tő irányában fekszik, és az erőtan egyik alap szabályánál fogva a következő egyenlet áll:
De n'q a 2-dik egyenletből ismeretes, s csak az abban előforduló D-t illetőleg jegyzendő meg, hogy a jelen esetben midőn t. i. a delejpontot egy rövid delej-tő helyettezi, D alatt a tő és a körfolyam középpontjának egymástóli távlata értendő. Ha továbbá m az n' sark delej mennyiségét T pedig azon erőt jelenti, melylyel a földdelejesség fekmentes ösztevője a delej egységre hat, akkor n'p = m, T; végre — amint az idomból könnyen belátható, hol észlelés utján nyerendő, pedig adott vagy meghatározható mennyiség. Ezen értékeket a fönebbi egyenletbe helyettezve leend:
