Oh ne bántsd a költőt… (Arany János)

Oh ne bántsd a költőt… (Oh! Blame not the Bard) szerző: Thomas Moore, fordító: Arany János

Töredék
Az 1850-es évekből.

Oh! ne bántsd a költőt, ha lombok alá fut,
Hol kéj tesped, a hirt gond nélkül mosolygva;
Többre született ő s boldogabb időkben
Lelke szentebb lángra gerjedhetett volna.
Az ideg, mely lantján most tágan lecsügged,
Fel birá ajazni a hős büszke ívét!
És az ajk, mi most csak vágy dalát lehelli,
Kiönthette voln’ a honfi megtelt szívét.

De jaj hazájának! — Oda büszkesége,
Megtörék a szellem, mely sohasem hajlott:
Romjain gyermekei titokban sóhajtnak,
Mert szeretni vétek, halál védni a bont.
Fia becstelen, míg áruláshoz nem ért,
Megvetik, ha csak nem pirul őseiért:
Egy szövétnek fénye vezet méltóságra,
Melyet gyujt a hazát elemésztő máglya.