Oh mért határt e lángnak

A Wikiforrásból
← Tél és tavasz lejárnakParlagi rózsák
szerző: Garay János
Oh mért határt e lángnak…

Oh mért határt e lángnak
Nem szabhatok;
Látnád, kínos gyötrelmim
Minő nagyok.

Oh mért nem mérhető meg
E szívüreg,
Látnád, mi tenger érzet
Fér benne meg!

Oh mért nem adhatok szót
S nyelvet neki;
Hogy a kimondhatatlant
Zenghesse ki.

Ah, kínom véghetetlen,
Mint a nagy ég,
Nagysága mérhetetlen
Tenger-fenék.

Ah, kínom, mint a titkos,
Jehova-szó,
Gyarló ember-ajakkal
Nem mondható!