Nyári magányban
szerző: Juhász Gyula
1
Hűvös, holdas...
Hűvös, holdas, csöndes éjjel
- Valahol egy sellő dalol -
A Tiszán ring elpihenve
Öreg szívem, régi kéjjel.
Boldog, békés csillagok
- Valahol egy sellő dalol -
Aranyozzák e szivet be.
Tört szivem, ragyogj, ragyogj!
Messze, messze, tüzek égnek,
- Valahol egy sellő dalol -
Ó, viharok szép szünetje,
Mikor hull le árva fényed?
2
Utánam...
...De akkor minden késő már. Jöhetnek
Megértői az elfáradt ütemnek,
Mely végtelenbe s éjbe lehanyatlott.
Jövendő arcok
Mit bámultok már? Kései kudarcot!
Ó, akkor minden késő már. Hiába
A szerelem rózsája. Rög porába
Hervad csupán és sírnak éjjelébe,
Ó, szépek szépe,
Siess rózsákkal új élők elébe!
Akkor már minden késő. Bús dicsőség,
Zászló, mely beteríti béna hősét,
Ki elesett az áldatlan kudarcban.
Miért rohantam?
Egy hulló csillagért borús magasban!