Nyári holdvilágos éjszaka

Nyári holdvilágos éjszaka szerző: Kis János

1825

Csendes éjszakán járkálok,
S hány varázslatot találok!
Gyenge szelek,
Falevelek,
Holdbeszélgetést susognak,
Távol patakok zuhognak.

Árnyak árnyat ölelgetnek,
Mint akik híven szeretnek;
Hegyek, völgyek,
Fenyűk, tölgyek,
Merre hold sugári hatnak,
Csuda képeket mutatnak.

Mik laknak itt, halmok, térek?
Gnómok, Sylphek vagy tündérek?
Mint bujkálnak,
Hogyan válnak,
Széppé, semmivé, kényekre!
Mint építhetnék ezekre?

De fenn az ég üregében,
Csillagok dicső fényében,
Változhatlan,
Határatlan
Hűség ragyog ─ nem vak kényen,
Hanem örök szép ösvényen.

Alatt képek jőnek s mennek;
Fenn nyomos hely van mindennek:
Égi fények!
Szép remények
Vagytok ti kétes szivemnek,
S útmutatók életemnek.