Nyári délután

A Wikiforrásból
Nyári délután
szerző: József Attila
Keletkezési idő: 1934 nyara

Cseveg az olló. Néne
    nyesi a pázsitot,
guggol. Hátulról nézve
    is látni, ásitott.

Rádió nyüzsög. Szárnyak
    dongnak az üvegen.
Lágy szellők táncot járnak
    a puha füveken.

Az idő semmit játszik,
    langy tócsa most, megállt.
Hogy elleng, abból látszik,
    hogy remeg a virág.

Én sem tudom már régen,
    alszom? vagy dolgozom?
Megterit feleségem
    szép fehér abroszon.

Az eget is a tájon
    vászonfény lepi el.
Csillog, mert üvegtálon
    ül, a földieper.

Boldog vagyok? A kedves
    mellettem varrogat
s hallgatjuk, amint elmegy
    egy vak tehervonat.