Nyár végivel

Nyár végivel szerző: Tisza Domokos

A nyár tünik, a gólyanép
Érszélben már tanácsot ül.
Rideg a kifosztott vidék,
A hajnal és alkony kihűl.

Erdőn, bokron húll a levél;
A letarolt határon át
Próbára az éjszaki szél
Meg-megfuttatja vad lovát.

A lombnak fogy madárdala,
Vész a mezőn a délibáb,
Végre megfagy tündértava
S mint dér lepi el a határt.

És engem csendes bú fog el,
— Sírva hántom vándorbotom,
Nekem is újra menni kell,
Édes hazám, jó otthonom!

Keresni forróbb ég alatt
Beteg testemnek gyógyfüvet,
Foldozni, hol feslett, szakadt,
E földi rongyos életet.

De szép az élet! Velem jár,
S letörli könnyem a remény:
A lombon újra lesz madár,
Öledbe, hon! megtérek én.