Novella

Novella szerző: Eötvös József

       Sokat vándoroltam fiatalabb koromban, s bármi megelégedve érezzem
magamat a szûk, de szeretõ körben, hol napjaim folynak, vannak
idõszakok, midõn a vándorlási vágy most is erõt vesz rajtam. Nem
mintha kíváncsiságom ösztönözne, s új helyek s emberek ismeretsége
után vágyódnám, hanem csak azon élvezetért, melyet sok ideig egy
helyen tartózkodva, helyzetünk változtatásában s az utazás egyszerû,
de érdekes eseményeiben találunk. Sõt, ha tõlem függ, én inkább oly
helyeket keresek fel, melyeket már bejártam, mint egészen ismeretlen
vidékeket; legjobban érezve magamat akkor, ha vándorlásaim közt
régmúlt napok emlékeivel találkozom, s egyes pontokon azon érzelmek s
gondolatok visszhangjai ébrednek lelkemben, melyeket ugyanazon vidék
gerjesztett bennem, midõn azt évek elõtt elõször láttam.

Ez az, mi nekem az Alpokat mindenekfölött kedvesekké teszi. Vannak
talán szebb vidékek a világon, vannak bizonyosan nyájasabbak, s
olyanok, hol az, ki a múlt emlékeit keresi, vagy újabb korunk hatalmas
kifejlõdésén gyönyörködik, több érdekes dolgokat találhat; de engem
vágyaim mindig e bércekhez vezetnek vissza, melyek között több mint
húsz év elõtt elsõ utazásomat tevém, s most is mintegy megifjodva érzem
magamat, oly eleven a benyomás, melyet e nagyszerû vidék elsõ látása
bennem hátrahagyott.

Itt tölték néhány év elõtt több hónapot. Csak az Alpok azon részét akarám
bejárni, mely a birodalom északnyugati oldalát védi, s kevésbé ismert, de
nem kevésbé szép, mert az utazó csoportnak, amely Svájc legszebb pontjait
csaknem élvezhetlenekké teszi, országútul nem szolgál. Nem tartozom azok
közé, kik a természet csodái mellett a városi élet kényelmeit keresik, s
örülnek, ha nyomtatott úti-kalandokban az érzéseket s gondolatokat elõre
kiolvashatják, melyek az egyes helyeknél a nézõben támadnak. A természetnek
nincs szüksége ily magyarázatokra, s nem emlékszem élvezetesebb napokra,
mint melyeket az osztrák s bajor Alpok ritkán látogatott részeiben tölték,
hol a kényelem helyett, melyet jártabb utakon az utazó talál, csak azon
jólétet látjuk, melyet itt a nép élvez.

Fõképp az említett évrõl mondhatom ezt. Az idõ rendkívül kedvezõ vala,
s bár a hetek, melyeket utazásomra szántam, elteltek, s a vidéket,
melyet ez ízben meglátogatni akartam, rég bejártam, nem határozhattam
el magamat arra, hogy visszatérjek. A tetõrõl, melyre azért menék fel,
mielõtt a hegyeket elhagyom, az egésznek képét utolszor élvezhessem,
más, még terjedtebb kilátást ígérõ tetõ vonta magára figyelmemet; egy
völgy a másikba vezetett, s ha este fáradtan szállásomra érvén, arról
kezdék gondolkozni, hogy holnap hazafelé indulok: gazdám beszélgetései,
ki egy magas vízesésrõl vagy más természeti szépségrõl szólt, mely
házától csak néhány órányira fekszik, ismét elhalasztá föltételemet.

Így értem a birodalom határáig, s így határain túl egy nagy faluhoz,
mely az Alpok egyik legszebb és legvirágzóbb völgyében fekszik.

Egyes veszélyesebb helyek kivételével egész utamat vezetõ nélkül tevém,
jó szerencsémre bízva magamat s azon ügyességre, melyet a róna lakója
is, miután a hegyek között sokat gyalogolt, sajátjává tesz, s mely õt
ösztönszerûleg többnyire a helyes ösvényre vezeti. Igaz, néha tévedések
után; de oly nagy szerencsétlenség-e tévednünk, ha minden lépéssel
új, bájló kilátás nyílik elõttünk, melyhez másképp nem jutottunk
volna? Ki ettõl fél, maradjon az országúton, számolja megelégedéssel a
mérföld-oszlopokat, melyek mellett már átment, s ha útja unalmas és
fárasztó, vigasztalja magát azon meggyõzõdéssel, hogy a legegyenesebb
út, ha nem is legszebb, legalább mindig a legrövidebb. Én nem bámulom
és nem irigylem annak sorsát, ki soha életében nem tévedett el; talán
messzebb jutott, de bizonyosan kevesebbet élvezett s kevesebbet ismert
meg másoknál, s elõbbmenetele sok örömnek árán vásároltatott meg.

Akár helyesek azonban ezen nézeteim, akár hibásak, elég az hozzá, hogy
valamint e falut, melynek nevére nem emlékszem többé, vezetõ nélkül
találtam meg: úgy azt másnap reggel vezetõ nélkül hagyám el. Gazdám
utasításai oly világosaknak látszottak, az ösvény, amennyire azt a
faluból kiérve szemem követheté, oly járottnak, hogy midõn félórai
menés után egy emberrel találkoztam, ki a hegygerincen, honnan mai
vándorlásom célja meglátszik, átvezetni ajánlkozott, elsõ pillanatban
bosszankodám tolakodása miatt; de késõbb eszembe jutott, hogy azon
emberek faja, kik vezetõkül ajánlkoznak oly utakon, melyeket magunk
is megtalálhatnánk, s ezért fizetést kívánnak, nemcsak Svájcban
találhatók, s jókedvûen mentem tovább.

Ösvényem azon zöld hegyi rónák egyikén vezetett keresztül, melyek az
Alpok fõszépségét képezik. E sziklapusztának oázisai ezek; s a virággal
hímzett pázsit, a rajta legelõ csordák kolompolása s a pásztorkunyhók
s pajták, honnan a dolgozó majorosnék víg éneke hangzik a terméketlen
bércek közepett, még kellemesebben hatnak reánk. Oly nyájas egész
körünk, az ösvény, melyen haladunk, oly sima, hogy talán elfelejtenõk,
hol vagyunk, ha a mezõn szétszórt szikladarabok, a távol vízesésnek
zúgása, s a rendkívüli sebesség, mellyel a kis patak a völgy felé siet,
nem figyelmeztetnének reá, s a havas nem állana elõttünk csaknem a
zöld mezõig lenyúló jegeseivel, melynek tövénél minden termékenység
megszûnik.

Nem levén sietésre okom, leültem, hogy mielõtt továbbmegyek, még
egyszer megnézzem a völgyet, melyet tegnap oly bájlónak találtam;
bámulásomra a falu helyett, hol az éjszakát töltöttem, most csak egy
messze ködtó terjedt el alattam. Midõn napkeltével elindultam, az
ég fellegtelen volt, csak a völgy végén, hol a hegyrõl leszivárgó
nedvesség posványokat képez, feküdt egy nehéz ködgomó, most csak a falu
hegyes tornya állt ki a sûrû ködfátyolból, mely az egész völgy alját
elborította, s mégis mi szép vala ez is.

A nap a magas hegyeken át most veté a völgybe elsõ sugarait, s a sima
ködtó, mely azt eltölté, emelkedni kezde. Eleinte lassan, csaknem
észrevétlenül. Itt egyes kisebb darabok szakadtak el a tömegtõl, a nagy
fátyolnak apró rongyai, ott a köd a hegyen levonuló kis völgyeket és
vízszakadásokat tölté el, majd szélesebb, majd keskenyebb folyókat
képezve, melyekben fölfelé vonult. Késõbb a nap növekedõ hatalma az
egész tömeget mozgásba hozá. A ködtó, mely eddig a völgy alján pihent,
mint tenger, ha azt a vész karjai megragadják, erõsen hullámzani kezd;
felszíne elébb szélesebbre terjed, késõbb darabokra szakad, melyek
mindig tisztábban válnak el egymástól. A völgybõl felszálló melegebb
lég szárnyain minden magasabbra törekszik, minden felfelé száll; míg a
gõzár, mely a völgyet szemeim elõl eltakarta, itt mint könnyû felleg
pihen a hegycsúcson, ott fehér foszlányokban száll körül az égen, s
csak még árnyékait veti a napsugároktól átvilágított tájra.

Nem írhatom le a hatást, melyet e tünemény tett reám. Mintha a homály
és világosság, mely ezredek óta e világ uradalmáért küzd, e völgyben
újra megkezdték volna a régi tusát, s én azért lennék itt, hogy a nehéz
küzdelemnek végeredményét lássam s megszilárduljak hitemben, miként az
aljas pára a tiszta fényt, mely a magasból jõ, nem fogja legyõzni soha.

Talán egy órát töltöttem itt; még hosszú út vala elõttem, s hogy a
mulasztást jóvátegyem, sebesebb léptekkel indultam meg. Félórai
vándorlás után a hegyi róna végéhez s azon völgyhöz, vagy helyesebben
mondva, hegynyíláshoz értem, mely, gazdám állítása szerint kevés
fáradsággal a hegygerincen átvezet.

E völgy kezdetben szûk vala. A falként felnyúló sötét sziklák, melyek
bemenetét képezik, itt alig váltak el annyira egymástól, hogy a
pataknak utat engedjenek, melynek medrében a hegyrõl összegyûlt víz
lefolyt. Késõbb tágasabbá vált, a hegyek távolabb léptek egymástól, s
a frissebb zöld, mely a völgynek alját takarta, a hegyoldalon felnyúló
erdõk épebb növése, a patak csöndesebb folyása s a napsugárok, melyek a
nyíltabb tért átvilágíták, az egész képnek nyájasabb jellemet adának;
de pár száz lépéssel tovább a táj visszanyerte elõbbi vadságát.

A hegyek ismét közelebb lépve egymáshoz, falakká egyesültek, az erdõk
helyett csak egyes fenyõk maradtak, mintha a meredek sziklához, melyben
gyökeret vertek, csak támasztva lennének, s a tajtékzó patak zúgva
keresé útját a sziklák között.

A gondolkodó figyelmét, ha az Alpok között körüljár, semmi sem vonja
inkább magára azon fokonkénti romlásnál s enyészetnél, mellyel e
rendíthetleneknek mondott bércek körében találkozik. A jeges halkan
elõrenyomulva, egész halom sziklatöredékeket tol a völgybe, az olvadt
hótól megáradt patak számtalan kõdarabot hengerít, míg máshol a
nedvesség s fagy által a meredek faltól elválva, roppant sziklák
zuhannak a mélységbe, vagy hasonló okokból a hegy csúcsának egész
darabja szakad le, s a virágzó völgyet lakóival együtt több száz lábnyi
magasságú sziklaomladékkal takarja el. Minden év megteszi pusztító
munkáját, sõt nem múlik egy nap, melyen e hegyek körében valami, mi
elébb fenn a magasban állt, le ne süllyedne. Az Alpoknak bármily részét
járjuk be, hasonló változások nyomait találjuk mindenütt, annyit, mint
itt, azonban még egy helyen sem láttam.

Az egész völgy úgyszólván sziklatöredékekbõl áll. Itt egész bércek
fekszenek, melyekrõl alig hihetnõk, hogy valaha máshol álltak; ott
nagyobb s kisebb szikladarabokat s közöttük földdel vegyült omladékot
találunk, a sziklák egy részén már százados fák állnak, másokat még fû
vagy csak, a növényi életnek elsõ kísérleteként, száraz mohok lepnek
el, soknak új törésén meglátszik, hogy csak nehány év vagy hónap elõtt
omlottak le a tetõrõl, s ha felnézünk, még a helyét is megtaláljuk,
honnan azok leszakadoztak. Az egész egy nagy csatamezõ, melyen a növény
és kõország ezredek óta a felsõbbségért küzdenek egymással. Néha úgy
látszik, mintha az elõbbi gyõzne. A völgyben szétszórt köveket zöld
borítja el, a növényzet tömött sorokban vonult fel a hegyoldalon, egyes
osztályai a legmagasabb fokig értek, s fenn a bérc ormán egy magános
fenyõ ingatja ágait, mintha a gyõzõ termékenység ellenének várfokán már
feltûzte volna zöld diadalmi lobogóját. A sziklabérc megdördül, s a
kõlavina több száz lábnyi görgeteg alá temette mindazt, mit a növényzet
lassú, de szakadatlan mûködése századok alatt teremtett; s a küzdelem
újra kezdõdik, hogy egy ezred múlva talán ugyanezen eredményhez
vezessen.

De bármi nagyszerû e táj, s bármily érdekesek részletei, vad jelleme végre
fárasztó, s megvallom, örültem, midõn két órai járás után a havashoz
közeledék, mely, mint gazdámtól hallám; e völgyet bezárja. A völgy itt
jóval tágasabbá válik, az ösvény simább s többnyire fenyvesen vezet
keresztül. Ne képzelje azonban olvasóm azon szép erdõk egyikét magának,
hol az oszlopokként felnyúló fatövek között, az egymást érõ sötét ágak,
mennyezete alatt mintegy templomban járunk, s a földön elszórt fenyõtûk
illata tömjénként száll fel az éghez. Szegény e kõnek növényzete; a
keskeny földréteg csak kevés táplálékot ad, s a fa elszárad, mielõtt
szokott magasságát elérné. A vékony törzsököt mohok takarják, az ágakon
hosszú füzérekben fakó színû zuzmó függ le, s a száraz sudarakat sok helyen
a szél törte el. Mintha nem élõ erdõt, hanem annak hulláját látnók, mely
csak a télre vár, hogy hava alatt eltemettessék. Leírhatlanul szomorú s
elhagyott az egész. Annál nagyobb a hatás, midõn az erdõbõl, mely minden
kilátást elzár, kilépve egyszerre a legnagyszerûbb képek egyike elõtt
találjuk magunkat.

Egy roppant szikla-amfiteátrum elõtt álltam, mely lépcsõkben emelkedve,
a völgyet félkörben bezárá. Két oldalon, hol a sziklák kevésbé meredekek,
dús növényzet virul: egyes helyeken az alpesi rózsa egész cserjéket képez,
másutt kisebb s nagyobb csomókban találjuk virágzó bokrait s közöttük
csaknem a hó határaig felnyúló zöld szalagokat, mintegy ösvényekül, melyek
a hegy gerincét aljával összekötik, s melyeken a könnyû zerge legelve a
völgybe jõ. A félkör közepén már a meredek fal tövénél megszûnik minden
élet, s fölötte csak a szürke moréna, a jeges, mely rajta pihen, s a képnek
hátterét képezõ hócsúcsok láthatók. A patak, melynek ágya mellett eddig
haladtam, sebes kanyarulattal tûnt el. Zúgását a dörgés váltja fel,
mellyel vizei itt egy vastag oszlopban, roppant szökéssel a sziklafalról
lerohannak.

A kilátás felülmúlta várakozásomat, s kedvezõ helyet keresve, honnan
az egész nagyszerû képet egy tekintetre beláthassam, sokáig álltam ott.
Végre eszembe jutott, hogy mennem kell.

Eddigi utam is hosszabb volt, mint azt gazdám leírása szerint gondolám, s
a szakadozott romokba felnyúló magas hegygerinc, melyen túl mai vándorlásom
célja feküdt, sietésre intett.

Hogy eddig nem tévedtem el, arról nem lehete kétségem. A sziklafal,
a jeges, a vízesés, minden megfelelt gazdám leírásának, s alig száz
ölre állt a kunyhó is, hol állítása szerint vagy vezetõt, ki velem
a hegygerincen átjõ, vagy legalább tökéletes utasítást kaphatok.
Szerencsétlenségemre vasárnap volt, s igen kellemetlenül lepettem meg,
midõn a pásztor s majorosné helyett csak egy körülbelül tízéves leányt
találtam s tõle hallám, hogy szülõi templomba mentek, s este elõtt nem
is jönnek vissza.

Tudakoltam utamat, s a kisleány hosszasan megmagyarázta azt, de nemigen
okultam magyarázatán, fõképp miután a hegygerincen, mint most elõször
hallám, több ösvény vezetett keresztül. Sajnálni kezdém, hogy kalauz
nélkül indultam el, de nem tehetém jóvá hibámat, és végre nem nagy baj,
ha azon falu helyett, melyet mai vándorlásom céljául kitûztem, ama
két vagy három helység egyikéhez jutok is, melyek a leányka állítása
szerint a hegygerinc túlsó oldalán fekszenek. Búcsút véve tehát kis
tanácsadómtól, ismét útnak indultam.

Kezdetén kissé meredek vala az ösvény, de járt. Úgy látszott, mintha
csaknem lehetetlen volna eltévedni. - Ismét azon akadályok egyikét
gondolám magamban, melyekkel az életben s utazásaink közben annyiszor
találkozunk, s melyeknek legyõzésére nem szükséges egyéb, mint hogy
magunkat elijesztetni ne engedjük. De ezen biztosító, mellyel eleinte
haladtam, nem tartott sokáig. A füves helyek, melyeken az ösvény
meglátszott, mindig ritkábbakká s kisebbekké változtak; végre a
növényzet egészen megszûnt, s csak sziklákat találtam, melyeken elõttem
talán százan s ezeren mehettek keresztül, de semmi nyom nem látszott.
Az út minden lépéssel nehezebbé és járatlanabbá vált, míg végre egy
tíz öl magas szikla elõtt álltam.

El valék tévedve, s a kellemetlen érzéshez, mellyel ezen meggyõzõdés
az embert a legsimább úton is eltölti, most még az idõ iránt támadó
aggodalmaim is járultak. A könnyû fellegek, melyeknek a hegyoldalon
átszaladó árnyékait elébb oly szépeknek találtam, mindig tömöttebbekké
váltak, s egyes hegycsúcsok ködbe borultak. Hosszabb tûnõdés után már
visszatérésre határozám el magamat, midõn kevésbé meredek utat keresvén a
sziklafal közelében, egy, a hegyoldalon fölfelé vonuló, keskeny völgyhez
vagy inkább vízszakadáshoz értem, mely egyenesen a hegygerincre vezetett.
Az út, melyet váratlanul magam elõtt láttam, nem volt kecsegtetõ, de
legalább járhatónak látszott. Egyes mohás s füves helyeken, melyek a
sziklák között itt-ott feltûntek, számos s még friss nyomokat vevék
észre, s miután az út, melyen jelen álláspontomról a völgybe vissza kellett
volna mennem, sem kevésbé nehéz, sem kevésbé veszélyes nem volt annál,
mely fölfelé vezetett, irányom folytatására határozám magamat, mi,
valahányszor elébbi helyzetünkhez nagy nehézségek nélkül nem juthatunk
vissza, a legbiztosabb. Helyzetem mindamellett nem volt kellemetes. Utam
minden lépéssel nehezebbé s meredekebbé vált. A keskeny darab eget, melyet
magam fölött láték, mindig sûrûbb fátyol borítá, mi által úgyis elég komoly
körözetem még vadabb színt vett föl. A sziklafalak, melyek között fölfelé
törekedtem, mindig sötétebbnek látszottak, s a jéghideg szél, mely
szakadozott rohamokban a sziklákon át süvöltött, közelgõ viharra intett.
Csaknem meg valék gyõzõdve, hogy az kitör, még mielõtt a tetõt elérhetem;
s kettõzött léptekkel sieték fölfelé.

Végre a hegygerincen valék. De habár csaknem két óráig ösvény nélkül,
majd hengergõ görgetegen, majd roppant szikladarabokon keresztül,
inkább mászva, mint járva, egészen kimerülve érzém magamat, az elõttem
nyíló kilátás egyszerre elfeledteté velem fáradt voltomat.

Hegyvidékeken az utazásnak egyik fõkelleme meglepetésekbõl áll. Míg a
rónaság egy roppant újságlapként fekszik elõttünk, melynek egész tartalmát,
le a gabonaárakig, egy tekintetre átfutjuk: a hegyek között néhány lépés
egészen új kört nyit meg elõttünk. Amint a dombot megkerültük vagy a
hegygerincen átjutánk, a völgy, hol eddig haladtunk, a falu, a hegyek,
melyek azt környezik, a patak, melyet órákig követénk s melynek zúgását
megszoktuk, egyszerre minden eltûnt elõlünk. Új, néha egészen különbözõ
jellemû vidékben találjuk magunkat, s elõbbi kilátásunkból legfeljebb
az egyes havas vagy sziklabérc marad meg, mely az egész képnek hátterét
képezi. Az Alpok között utazva naponkint tapasztaljuk a kilátás ily
rögtöni változásait; de nem emlékszem, hogy magamat valaha annyira
meglepve, annyira elragadtatva éreztem volna, mint ez ízben.

A hegygerinc, melyre annyi fáradsággal feljuték, nyugatról kelet felé
vonulva, a hegy északi lejtõjérõl, melyen eddig haladtam, a délire
vezetett. Ennek tulajdonítható, hogy a kopár sziklákat, melyek ott
kétezer lábnyira nyúltak le a völgybe, itt csaknem a hegygerincig
terjedõ alpesi legelõk váltották fel. Egyszerre, mintegy varázs által,
a hegyi flóra színes virágaival hímzett mezõn találtam magamat, melyen
a lepkéknek egész serege játszott körültem, sem változékonyság, sem
színi pompára nézve rónaságunk lepkéivel nem vetélkedhetõ, de mely itt
a növényzeti élet határain éppoly kellemesen lepi meg szemünket, mint
a virágzó genciánák s a kakukkfû tömött csomói. Nem messze tõlem
kolompoló csorda legelt, távolabb alattam a legszebb völgyek egyike
nyúlt el. Az egész hegyoldal, melyen rövid pihenés után most lefelé
menék, nagy kertnek látszott. Fentebb festõi rendetlenségben szétszórt
pásztorkunyhók s fenyves csoportok álltak, alantabb szép parasztházak,
körülvéve szántóföldekkel, melyeknek sárguló kalászai a rétek eleven
zöldjét kellemesen válták fel. Mindenütt élet s virulás, mindenütt az
emberi szorgalom nyomai, s mintha kegyes végzetem úgy akarná, hogy e
pillanat élvezetéhez semmi ne hiányozzék, mindez a legszebb nyári nap
meleg világításában. A borulat, melyet elébb közelgõ vésznek gondolék,
csak néhány felhõ vala, a hegy túlsó oldalán éppen a keskeny völgy
fölött álló, melyen feljöttem. A hegynek azon oldalán, hol most valék,
az ég tisztán boltozott fölöttem. El valék bájolva, elragadtatva. Ki a
sarkvidékekbõl a legszebb nyári napoknak egyikén egyszerre mérsékelt
éghajlatunkba tétetnék át, nem érezhetné magát boldogabbnak. Mintha
csak most indultam volna el, megújult erõvel sieték a völgy felé;
s minden lépéssel új egyes szépségeket találva, egy ideig nem is
gondoltam a pihenésre.

De bármily nagyszerû képek s gondolatok támadjanak lelkünkben az Alpok
között, a költõi élvezet, melyet hegyi vándorlásnál találunk, az egyben,
s pedig kedvezõleg különbözik másoktól, hogy étvágyunkat neveli; s így
minden elragadtatásom mellett eszembe jutott, hogy dél rég elmúlt. Érezni
kezdém, hogy fáradt vagyok, s mert a falutól, melynek tornyát a völgyben
látám, még távol valék, elhatároztam, hogy a hegyoldalon szétszórt
parasztházak egyikénél tejet s kenyeret kérek, s kissé megpihenek. Itt,
mint az Alpok között csaknem mindenütt a gazdák, mennyire lehet, birtokuk
közelében építik házaikat, s innen van, hogy míg a falu a templomon,
iskolán, paplakon s néhány korcsmán kívül csak kevés lakházból áll, a
hegyoldalon, csaknem az alpesi természet határáig, szétszórva a legszebb
parasztházakat találjuk. Ezeknek egyikéhez irányoztam lépteimet. De ha
valaha vándor kellemetlenül meglepetve érezé magát, az én valék, midõn
az egész házat s melléképületeit körüljárván, minden ajtót zárva találtam,
és kocogásomra senki nem felelt. Eszembe jutott, hogy va-sárnap van, s a
ház lakói valószínûleg a templomba mentek, s nem maradt egyéb hátra, mint
hogy õket oda kövessem.

De vannak napok, melyeken jókedvünket semmi nem ronthatja meg; s ámbár
a gondolat nem volt vigasztaló, hogy ebédemet még legalább másfél órai
gyaloglással kell megérdemelnem, panasz nélkül nyugodtam meg sorsomban.
Hisz azon élvezeteknek, melyeket e háznál vártam, egyikét legalább
megszerezhettem magamnak: megpihenhettem, s mint közönségesen, ha
hosszabb gyalogolás után megállunk, csak most érezém, mennyi szükségem
van reá.

Közel a házhoz néhány százados juhar állt. Egyes ágak a fedelig nyúltak,
s az egymásba nõtt koronák sûrû árnyékot képeztek, mely alatt a vastag
törzsök egyikéhez támaszkodva, egyszerû padot s elõtte deszkaasztalt
találtam. Itt telepedtem le.

A kilátás, szebbítve még a parasztház körözete által, mely az egész
képnek nyájas elõterét képezé, bájló vala. Eleinte csak az egész vonta
magára figyelmemet, fõképp a völgy túlsó oldala, mely északnak fekve a
zord vidékhez hasonlított, min csak imént keresztüljöttem. A sötét
sziklafalak, a felettök emelkedõ havas s a jeges, mely annak kettõs
csúcsától csaknem le a völgy talpáig nyúlt, az egész táj nyájas
jellemével mintegy ellentétet képeztek, de csak hogy annak szépségét
kiegészítsék, valamint a komoly vonás a férfi homlokán a nyájas mosolyt,
mely ajkain lebeg, még kedvesebbé teszi. Késõbb inkább közelébb köröm
által érzém érdekelve magamat. A csinosan tartott barna csûr és istállók,
a friss forrás, mely közel hozzájok csörgedez, s az elõtte álló favályút
csordultig betöltve a völgy felé siet, fõképp a sötét ház kõterhelt
födelével, fényes ablakaival s mesterségesen kifaragott folyosóival -
mi egyszerû s mégis mi szép mindez.

A födél alatti gerendán a ház elsõ gazdájának neve s az építésnek
évszáma olvasható. Több mint egy század múlt, mióta e ház áll, s lakói
a homlokzatra faragott szentírási mondatokban vigasztalásukat keresték.
Mennyi erõsebbnek látszó épület omlott össze azóta, hány hangzatosabb
név felejtetett el, míg e fából rakott igénytelen falak s annak neve,
ki azt építé, megmaradtak, mert azokat célszerûségök, ezt egyesek
hálája tartotta fenn. Az egyedüli hála, melyre a sorstól különösen
kedvezett emberek is e világon számolhatnak. S ha e falak szólhatnának,
mi különös szívreható történetet mondhatnának el, mely azon száz év
alatt, mióta állnak, körükben lefolyt. Távol a városok mesterkélt
lététõl, e becsületes földmívelõ család az élet legsötétebb s lealázóbb
oldalait nem ismeri. Közelébb áll Istenéhez, ki a természettel, mint
az, ki az emberekkel jõ mindennapi érintkezésbe; s kik e házat lakják,
valószínûleg azon boldogok közé tartoznak, kiknek létét rendkívüli
események nem zavarják; mégis mennyi keserv tölté e házat idõnkint,
ha más nem, mennyi temetés ment keresztül küszöbén; a csecsemõ apró
koporsója, melyben az anya egész életének minden reményei megfértek,
s utána a család patriarchájaé, kivel egy egész ivadéknak utolsó élõ
emléke sírba szállt. Az emberi lét bármily körét tekintsük, mint az
égnek harmatát a téren, úgy könnyeket találunk mindenütt, a különbség
csak az, hogy a tiszta cseppek majd sötét sziklán, majd színes virágok
kelyhei fölött ragyognak.

Gondolataimba mélyedve ültem sokáig. Az otthonosságnak képénél melyet
magam körül láték, szívemben kedves emlékek támadtak. A ház, melynek
tornácáról szemem a határtalan rónaságot látja, a kedves arcok, melyek
küszöbénél fogadnak, minden, mi most oly távol s mégis oly közel feküdt
szívemhez - csaknem elfeledém, hol vagyok, midõn ábrándjaimból távolról
hallatszó ének ébreszte fel.

Úgy látszott, mintha a dallam magyar lenne, s elsõ pillanatban azt hívém,
hogy csalódom; de midõn az énekes mindinkább közeledve, elsõ énekét
elvégezte s máshoz fogott, nem kételkedhetém többé.

>>Tisza partján halászlegény vagyok én<<

- hangzott felém oly tiszta kiejtéssel, midõn e szavak az alföldön
elénekeltetnek, s meglepetésem annál nagyobb vala, mivel az énekes,
ki a hegyen fölfelé egyenesen a háznak tartott, öltözetében másoktól,
kikkel e napokban találkoztam, éppen nem különbözött; csak egyenes
tartása, a ruganyosság, mellyel járt, s hegyesre pödört bajsza nem
illettek köntöséhez; s ki ezeket látta, egy percig sem kételkedett,
kivel van dolga.

Az érzést, mellyel fölkelve elébe mentem, s õt megszólítám, csak magyar
ember értheti. Mint sok egyéb, úgy honszeretetünk is más, mint amit
Európa többi népei e szó alatt értenek. Az érzés, mely õket hazájukhoz
köti, csakugyan születésök földjéhez való ragaszkodás. Az apai ház, a
völgy, melyben fölnevelkedtek, a bércek, melyek látkörüket beszegék:
ez az, minek emlékét nem felejthetik el, mi õket ellenállhatlan erõvel
visszavonja. A magas Alpok gyermeke Svájc valamely kevésbé hegyes
kantonjában, a német, azaz oly német, ki a honvágy gyöngeségén még
túl nem emelkedett, ha a szomszéd tartományban telepedett le: éppoly
kevéssé érzik magukat otthonosaknak, mintha száz mérföldre lennének
hazájuktól. Nálok a honszeretet oly valami, mi a földdel összefügg,
s az egyest bizonyos helyiséghez köti - nálunk az más. Nem a rónaság
látköre, nem a hegyek ismert körrajzai, nem a folyó vagy csöndes falu,
mely partjain áll, s melynek minden háza régi jó barátként néz reánk,
nem ez tölti vággyal lelkünket, nem ez az, miért szívünk szeretve
feldobog. A róna lakója az erdõs Mátrán, az erdélyi hegyek fia
rónaságunkon, ki a széles Duna partjain növelkedett, a csöndes Tisza
füzesei alatt vagy a Balaton bájló vidékén egyiránt otthon érzi magát.
A magyar nem földjéhez; õ nemzetéhez ragaszkodik, s ez oka, hogy nálunk
a helyi, az úgynevezett falutornyának patriotizmusa alig található;
s mégis azon érzelem, mely az egész népet egy nagy egésszé összefûzi,
erõsebb, mint bármily más európai nemzetnél. Hisz az érzéketlen bércet
s rónaságot ki szerethetné úgy, mint azt, ki érzelmeit viszonozhatja.
Az-e oka ennek, mert keletrõl jövénk, s miként õseink, más vándor népek
módjára, nem egyes helyiségekhez, hanem fajokhoz való ragaszkodásuk
által váltak nemzetté: úgy mi is megtartottuk jellemöket és érzéseiket
ebben is: vagy talán az, mert a magyar másfél századig török járom
alatt görnyedett, s hazájában, melynek felét nemzete s ellenségei
bírták, magát otthonosnak nem érezheté, nem tudom, de annyi bizonyos,
hogy ezen érzés a mai napig sem változtatta meg természetét, s hogy
az egységnek érzete, mely népünk minden osztályait áthatja, s annyi
viszály és csapás után a hazát fenntartá, éppen ennek köszönhetõ.

- Isten hozta a teins urat - mondá a megszólított bámulva. - Isten
hozta - ismétlé, s becsületes arca, mintha rajta napsugár lejtne át,
ragyogott örömében -, mindent inkább vártam volna, mint azt, hogy ma
még magyar emberrel találkozzam.

Röviden elmondám neki, honnan jövök, s miként jutottam ide.

- Inkább jobbra kellett volna tartani. A falu, hová menni akart, amott
a hegy mögött fekszik, jó négy órányira innen - válaszolt õ jókedvûen.
- Nem is csoda e görbe országban, hol az ember azt sem látja, hova
megy. De annál jobb. Ha nem téved el, nem jött volna hozzánk, s mióta
itt lakom, a teins úr az elsõ magyar ember, akivel találkoztam. De
gyerünk a házba, s mivel szolgálhatok? Kár, hogy feleségem éppen ma
nincs itthon! - tevé hozzá, midõn az ajtót felnyitá - de sebaj! a
kamarakulcs nálam van, s csak találunk valamit, mivel addig, míg
hazajõ, elmulathatunk.

Mondám, hogy csak tejet s egy darab kenyeret kérek, mert a faluban
akarok ebédelni.

- Azt a szégyent a teins úr csak nem teszi rajtam - szólt õ, s becsületes
arcán neheztelés vala kifejezve. - És minek menne a faluba, mit keres ott
a németek között? Igaz, korcsmát eleget találhat, itt minden második ház
az, de csárda azért mégsincs az egész országban. Azt se mondom, hogy
jól nem tartanák; vannak a korcsmárosok között jóravaló emberek, fõleg
feleségem nagybátyja, ki mindjárt a templom mellett balra lakik; de amit
ott talál, azt itt is megkapja, s ha majd Erzsim visszajõ - én csak úgy
nevezem, mások a német nevén szólítják -, jobb pörkölt húst még otthon
sem evett. És ugyan miért menne el - folytatá kérõ hangon -, mikor
szemeibõl is látom, hogy fáradt.

- Ha megpihentem, könnyen elmegyek a faluig, s minek csináljak
alkalmatlanságot.

A gazda résztvevõ tekintetet vetett reám. - A teins úr is régen jár már
külföldön - mondá felsóhajtva -, másképp ilyesmi nem jutna eszébe. Vagy
talán nálunk is megváltozott volna a régi jó szokás? Dehogy változott,
dehogy változott - mondá rövid szünet után, s arca ismét visszanyerte
elébbi vidorságát. - S ha ott új világot élnek is, én a réginél maradok,
s ne legyen Szûcs István a nevem, ha ma házamtól eleresztem. - S ezzel
új ismerõsöm kivéve kezembõl úti tarisznyámat, a szobába sietett, s
miután azt mint túszt az asztalra tette, fiókjából kivevé a kulcsokat,
s csak azt kérdezé még, itt a szobában vagy a ház elõtt falatozzunk-e?

Az utóbbit választám, s míg õ kulcsaival elsietett, ismét elébbi
helyemre, a juharok árnyékába ültem.

Meg valék indulva. E váratlan találkozás, anyai nyelvem rég nem hallott
hangjai, a szívesség, mellyel ez idegen, kihez csak egy közös haza
emlékei kötöttek, fogadott, mélyen hatottak reám. Ó, szóljanak
megvetéssel századunk bölcsei azon érzelmekrõl, melyeket megmagyarázni,
sõt talán megérteni sem képesek; mondják el, hogy miután a népeket
közös érdekek s meggyõzõdések kötik össze, honszeretetre szükségünk
nincs, s hogy az, mi elõdeinket tenni s tûrni tanítá csak elõítélet,
egy legyõzött álláspont, mely rég mögöttünk fekszik: míg az emberi
természet meg nem változik, míg a mindennapi kenyéren és anyagi
élvezeten kívül magasabb célok s élvezetek után küzdünk, s vágyainknak
éppen legfenségesebb tárgyait nem okoskodások, hanem csak érzéseink
által közelíthetjük meg: addig azon érzés is, mely az embert honához s
nemzetéhez köti, nem fogja elveszteni hatalmát. Erõ az, melynek okait,
megengedem, éppúgy nem ismerjük, melyet éppúgy nem magyarázhatunk meg
magunknak, mint nem az égi testek kölcsönös vonzerejét, de melynek
létezését józan ember éppúgy nem vonhatja kétségbe, s melynek mûködését
minden kétkedés és gúny vagy erõlködés éppúgy nem akadályozhatja meg.
Van lényünknek egy része, mely legyõzhetetlen, s ez az, mely fölött
minmagunk sem bírunk hatalommal, azon érzemények, melyeket Isten
teremte keblünkbe, hogy azokon se túl ne emelkedjünk, se mélyebbre
ne süllyedhessünk soha.

Gondolatim fonalát gazdám szakítá félbe, ki egyik kezében nagy tállal,
másikban hatalmas korsóval közelített. Alig rakta le elõttem terhét,
midõn elsietve, kevés perc múlva csaknem egy egész kerék-sajttal és egy
nagy cipóval jött vissza; erre poharak, kések és villák következtek,
méz, pár köcsög édes és aludt tej, vaj annyi, amennyit egy tálon még
talán soha együtt nem láttam, friss és száraz gyümölcs, szóval egész
vendégség, melyet húsz arató sem emészthetett volna fel. Eleget kértem,
hogy ne fáradjon többé, eleget mondám, hogy annak, mit elémbe állított,
felébõl sem eszem; hasztalan, Szûcs István mindenre csak azt válaszolá,
hogy akkor ízlik az étel, ha van mibõl választani, s nem nyugodott meg
elébb, míglen egész asztalunk megrakva a sok eleség alatt görnyedett,
s õ egy szép darab húsos szalonnát állított elémbe, melyet, mint az
egésznek fénypontját, utoljára hozott ki.

A jókedv szívesség, mellyel átellenemben helyet foglalva, mindenét
kínálá, leírhatlanok. Úgy látszott, mintha azon élvezetet, melyet a
magyar ember abban talál, ha valakit jól tarthat, évekig nélkülözve,
vendégszeretetének felhalmozott kincseit egyszerre reám akarná
árasztani.

A hosszú sétálás jócskára nevelte étvágyamat, ettem, amint csak
ehettem; már csak azért is, hogy kedvét ne rontsam, s nemcsak magamat
múltam felül, hanem evés dolgában valóságos csodákat tettem; de gazdám
mindig kevéslé s újra késztetett, míg végre határozott kijelentésem,
hogy ha még egy falattal többet eszem, beteg leszek, jószívû
kínálásainak véget vetett.

- A baj csak az - mondá, kiürítve s újra töltve poharát -, hogy az
idevaló bor nem ér semmit, eléggé ízlik, de elrontja a gyomrot. Hej, ez
sem olyan, mint nálunk. Van a háznál más is; mikor kisfiam született,
apósom egy hordócska magyar bort hozatott Salzburgból, de ezt feleségem
elzárta. Hiába, az aszszony itt is csak olyan, mint nálunk, mindig van
valami a háznál, mit külön kulcs alatt tart. Édesanyám is azt tette. Ha
apám a nagyváradi vagy aradi vásárról hegyi bort hozott, mindjárt a kis
pincébe zárta, hogy a cselédek ne férjenek hozzá, csakhogy oda édesapám
s mi gyermekek sem fértünk egykönnyen. Szegény édesanyám, ha az egyszer
eljöhetne, s Erzsimet látná és éléskamránkat, a sok sajtot, vajat és
mézet, a tejespincét, nagy tehéncsordánkat az almon és a kis Pistikát,
az volna ám még a világ. De - folytatá rövid szünet után s arca elborult
- jobb, hogy nem jöhet el; itt, hol az ember Isten egébõl is mindig csak
egy darabot lát, és vasárnaponkint nem mehetne ki szõlõjébe, nem bírná
ki egy fél esztendeig sem. Eltemetnék, mint édesapámat temették el, mióta
hazulról eljöttem, s neki legalább idegen föld nem nyomja áldott porát.
A teins úr nem ismerte apámat?

- Mondám, hogy nem emlékszem.

- Volt-e valaha L-ben? Ha ott volt - folytatá, midõn e kérdésre igennel
feleltem -, s lovakat váltott, vagy más dologban a faluházánál megfordult,
bizonyosan látta. Bíróviselt ember volt, kétszer választották meg
egymásután, harmadszor is megteszik, ha a tiszttartó nem lett volna
ellensége. Késõbb is a tanácsban maradt, s ha a faluházánál valami
kellett, nótárius uraimék mindjárt érte küldöttek, úgyis csak a harmadik
házban lakott. Az egész járásban nem volt olyan tekintélyes ember. Azt
mondták, hogy hasonlítok hozzá, azaz egy pár vénember azt beszélte,
hogy mikor édesapám gyerek volt, úgy nézett ki; csakhogy akkor más idõk
lehettek. Egy fél fejjel is nagyobb volt nálamnál s még egyszer olyan
széles, s mikor hazulról elmentem, haja s bajusza galambfehér volt.
Õ gyõzte nemcsak erõvel, mi talán bennem is megvan, de ésszel is. Nem
volt párja a vármegyében. S most meghalt, s még azt sem tudom, a
temetõnek melyik oldalán fekszik, s nem mondhatok egy áldást fejfája
fölött. Ez is fáj ám nekem.

A szomorú hangulat, mely mint dalainkban, úgy keblünkben soha nem
hiányzik, s mely a zajos öröm s pajzán jókedv közepett egyszerre
felszólal, s annyira jellemünkben fekszik, miszerint közmondássá vált,
hogy a magyar sírva vigad, erõt vett gazdámon, s egy ideig hallgatva
ültünk egymással szemközt. Õ fejét kezére támasztva s elmélyedve
gondolataiba, én részvéttel azon fájdalom iránt, mellyel múltjának
szent emlékei szívét eltölték.

Végre, hogy õt fájdalmas hangulatából kiragadjam, a hazáról kezdék
szólni. Nemrég mentem keresztül születése helyén, a vidéket, melyben
növekedett, elõbbi idõkbõl ismerém. Errõl beszéltem neki. Az utolsó
termésrõl, a nagy áradásról, mely harmadéve az alföldet elönté, a
töltésekrõl, melyek készülnek, s tervezett vasútjainkról. Mondhatlan
érdekkel hallgatott mindent, s ha sok egyes kérdéseire nem felelhettem
is, minden mozdulatából látszott a megelégedés, hogy egyszer ismét
hazájáról beszélhet.

- Hej - mondá végre felsóhajtva -, azért mégis könnyû nekik. Bánnám
is én, csak honn lehetnék, vagy csak egyszer még láthatnám anyámat s
öcsémet.

Biztatni akarám.

- Arról kár szólni is - vágott szavamba -, jól tudom s a teins úr is
tudja, hogy az nem lehet. De talán, ha hazamegy s megint egyszer L.-ben
megfordul, fölkeresi öcsémet, Szûcs Pétert, s elmondja neki és anyámnak,
hogy látott s jól bírom magamat, s egyébiránt is nincs bajom, csak hogy
messze földön, e görbe országban kell élnem. Tudom, sokat kérdeznek, de
- tevé hozzá szünet után - azt, hogy bugyogóban járok, akár ne is mondja
nekik. Elég nehezemre esik, s mikor idejöttem, soká huszárosan jártam,
de végre rávettem magamat, hogy, én is úgy öltözködjem, mint a többiek.

Ismét különbözõ tárgyakról szóltunk. Õ megtöltötte makrapipáját,
mely urával együtt messze földrõl jött és sok szolgálatot látott, én
szivaromra gyújték. Mintha évek óta ismernõk egymást, oly bizalmasan
folyt társalgásunk. Talán észrevevé kíváncsiságomat, vagy talán neki is
jólesett, hogy történetét egyszer egy földijének elmondhatja, s õ maga
kezde beszélni múltjáról.

- Ha tudná a teins úr, miként kerültem ide, elcsodálkoznék -- mondá
felsóhajtva -, az egy egész história. Ha idõnk lenne, el is mondanám.

- De talán lesz idõnk - jegyzém meg én. - A nap még soká tart, s ha
szállást ad...

- Most még úgysem eresztem el - vágott szavamba õ -, miután tudom,
hogy L.-n többször megfordult. Feleségem az öreg gazdával nagynénjéhez
ment, s ki tudja, mikor jõ haza. Mért ne mondanám el az egész dolgot;
elbeszélheti édesanyámnak s a többieknek, azok úgyis csak annyit
tudnak, amennyit nekik levélben megírhattam, s ez mindössze nem sok.

- Hát hogy a dolgot elölrõl kezdjem - szólt, nagy füstöt eresztve
pipájából -, amint mondtam már, L.-ban születtem. Apám Szûcs János volt,
kirõl már elébb szóltam, telkes gazda, volt bíró, s oly ember, amilyen
a faluban elébb sem volt, utóbb sem lesz; beillett volna vicispánynak.
Édesanyámat, Isten áldja meg szegényt! Farkas Borbálának hívják. Házunk,
azt is elmondtam már, a nagy utcán áll, harmadik a faluházához, nem
messze a templomtól. Itt laktunk mi gyermekek is, azaz én és Péter
öcsém, kivévén a munka idejét, mikor apámmal a tanyára mentünk, és
sokszor egész hetekig nem jöttünk a faluba.

Szerencsésebb két fiú nem volt a világon. Igaz, téli hónapokban
iskolába küldtek, s a vén mesteren nem múlt, hogy többet nem tanultunk;
eleget megvert, fõleg engem, mert a számolás teljességgel nem fért
fejembe. Apánk is, ha szót nem fogadtunk, vagy ellenünk más panasz
volt, néha ránk riasztott. De azért nem volt bajunk. Édesanyánk, ha
nem fogta is pártunkat, mert ezt õ sem merte, mindig talált valamit,
amivel megvigasztalt, majd fehér cipót, majd aszalt szilvát, majd más
valamit, s ha a téli hónapokban a sok iskolázást restelltük, annál szebb
volt a nyár. A fecskék, ha fészkükhöz visszatértek, nem repülnek körül
vígabban, mint mi, ha apánkkal kikeletkor a tanyára mehettünk. Tudtuk,
hogy a vén mestert mindszentig nem látjuk, és szebb tanya, mint a miénk,
nincs az egész alföldön. Édesapám kéttelkes gazda volt, s már a tanyaföld
is elég nagy, hozzá pedig még feles és árendás földet bírtunk, s õszkor
oly asztagok álltak istállónk mögött, hogy beillettek volna akármily
földesúr szérûskertjébe.

Gyermek nemigen becsüli a vagyont; de az, hogy soha idegen munkára nem
megyünk, és édesapám a robotra is béresét küldi, hogy vásárkor új csizmát
és kalapot kapunk, és annyit ehetünk, amennyi csak belénk fér, bizony
nekünk is jólesett, és még most is emlékszem, hogy mikor a mester egyszer
jól megvert, s azután azt mondta, hogy ha nem tanulok, soha bíró nem lesz
belõlem, akkor eszembe jutott, hogy csakugyan még bíró is lehetek. Két
nap egymásután jól viseltem magamat az iskolában, s fûzfabotot vágva, úgy
jártam körül a faluban, mintha máris én mondanám a törvényt. De végre nem
sokat törõdtem vele, lesz-e bíró belõlem, mikor úgysem cseréltem volna
senkivel a világon.

Itt az emberek nem is tudják, mi egy tanya. Eleget magyaráztam nekik,
de nem értik. Rendes szántóföldeiken kívül, melyek a ház körül
fekszenek, van nekik is birtokuk. Almoknak nevezik, és azok majd az
egész községé, majd egyes gazdáké. Ipamnak is van ily földje, hol
marháinkat tartjuk. De mi ez a mi pusztáinkhoz képest! Még a marha sem
olyan. Ha a teins úr most felmegy, almunk ott fekszik a hegyoldalon jó
három fertály órányira innen; ha felmegyünk, fogadok, a bika mindjárt
ott terem. Hogy felbökjön? Dehogy! hogy megvakartassa fejét. Pedig a
mi bikánk hatalmas darab, ritkítja párját; csakhogy itt még a marha
is szelíd. A tehenek maguk jönnek, hogy megfejjék, s ha csak a ménkõ
nem csap le közéjök, a világért nem szaladnának szét. Ha az idevaló
embereknek magyar gulyát mutathatnék, csak egy jóravaló bikát, mikor
idegen ember jõ a marha közé vagy farkast érez, s nagy tüzes szemével
körülnéz, a földet kaparja, dühében fújni kezd, s azután felvetve farkát,
nekirohan és az egész gulya utána iramlik, hogy a föld csak úgy reng
alatta, s a gulyások lóháton alig érhetik el; ha ezt látnák az idevaló
emberek, kik egész életökben marhával bántak, azt sem tudnák, Istennek
mily szarvas teremtését látják maguk elõtt. Az egész falu megfutamodnék.

Hiába, ezt mind a föld teszi. Valamint az emberek, mert gyermekségöktõl
mindig e hegyeken mászkálnak, meggörbülnek, s tíz faluban nem találni
egy nyalka legényt, ki, mint nálunk mindenik, fejét egyenesen hordaná:
úgy a marha hogy kapjon bátorságot, mikor oly mezõn legel, hol ha egyszer
bátran nekiindul, kitöri nyakát? Nyár kezdetén még hagyján, de ha a
teins úr azt a helyet látná, hová a marhát kisasszonynap táján felhajtjuk,
megesnék szíve. Mászkálniok kell szegényeknek, mint kecskéknek; csupa
nyomorúság az egész ország, csupa nyomorúság.

- Nekem nem úgy látszik - mondám, midõn gazdám elõadásában megállva,
úgy nézett reám, mintha helyeslésemet várná. - Sõt alig láttam virulóbb
tájat. Emlékezzék csak, földi, talált-e nálunk aratás után valaha ily
zöld mezõt, minõt itt látunk.

- Zöld - mondá õ, midõn pipáját kiverve maga mellé tevé, s arcán azon
megvetés vala kifejezve, mellyel alföldi ember Krajna valamely határát
nézné -, zöld, de mikor az egész év hosszán mindig csak zöld marad.
Nálunk, azaz nálunk odahaza, rég nem tudnak semmit az aratásról; itt
most fognak hozzá, s nem csoda, ha ott minden tarlóban áll, s a mezõ
fakónak látszik, hisz meghozta termését; míg itt csak most készülünk
hozzá, s mégis maholnap már az õszi vetéshez kell fognunk. Soha búzát
búza után vetni nem lehet, nemcsak azért, mert a föld nem bírná el,
de azért sem, mert nem érnénk rá, s néha mindjárt Szent Mihály után
havazni kezd. Köszönöm én az ilyen földet, ha még oly szép zöld lenne
is. Az egész ország csak olyan, mint a nép, nem éppen itt, mert az
idevaló parasztok jól bírják magukat mindamellett, de a határon túli
hegyek között, hol mint huszár egy ideig kvártélyon voltam. A magyar
ember szegényesen néz ki; a német, ha az alföldre vetõdik s a
legtehetõsebb gazdát látja gyolcs ingben, gatyában, zsíros bundával,
talán megszánja szegényt, s mégis biz az hat ökörrel szánt, s oly négy
lóval megy a vásárra, hogy alig gyõzi fékezni. A németek, kik között
laktam, fekete bõrnadrágban, posztókabátban, magas tetejû kalapban elég
tisztességesen néznek ki, biz Isten még esernyõvel is járnak, mint a
teins urak, de azért szántáskor kettõnek kell összefogni, még akkor
is többnyire egy lóval s egy tehénnel szántanak, s az egész faluban nincs
annyi hús és zsiradék, mennyi nálunk egy becsületes lakodalomnál elfogy.
Nincs is több oly ország a világon, mint Magyarország. Azt a hét vezér
ugyan jól kikeresé, Isten áldja meg érte, és oltalmazza meg a magyart
török s tatár és minden ellenségeitõl, kiknek foga rég fáj szép
Magyarországra. - S ezzel Szûcs István felkelve, az enyémhez koccantá
poharát, s végsõ cseppig kiitta. Meg valánk indulva mindketten.

- De hol is hagytam el? - kezdé meg ismét gazdám, midõn lelkesülésének
kitörése után elébbi nyugalmát visszanyerte. - Igaz, arról szóltam,
mikor még gyerekkoromban atyámmal és Péter öcsémmel a tanyán laktam.
Hosszú volna mindent elmondani, de a gyerek utoljára is mind egyforma.
Pajkos, ha jó dolga van. Csak Péter öcsém volt kivétel. Ha lóra
kaphattunk, õ se maradt hátrább. Õ az egyik négyesen, én a másikon,
s hajrá elõre, aki mint tud, hogy hosszú porfelleg vonult utánunk az
egész pusztán, s mikor a kúthoz értünk, fél óráig se mertük megitatni
lovainkat. Akkor is, ha a félig rakott kazal egyik oldalán felmászva,
a másikon leeresztettük magunkat (bizonyosan a teins úr is megpróbálta e
mulatságot, és mi inkább ezért, mint a termésért örültünk az aratásnak),
mondom, az ily játéknál is Peti csakúgy lármázott, mint a többiek.
Egyszer ki is ficamította a lábát, mikor aztán engem vertek meg. De õ
ezt is mind csak pajtásságból tette, természeténél fogva sohasem láttam
szelídebb gyermeket; s míg én a góréban a verebeket hajigáltam, vagy a
kuvaszokat uszítottam egymás ellen, vagy más csintalanságon törtem
fejemet: õ sokszor órákig elült a halom tetején, mely alatt tanyánk
épült, vagy az árok szélérõl nézte a világot. S ha kérdeztem, mit
mélázik? azt felelte, hogy a délibábot nézi, vagy a ballangókat számolja,
melyeket a szél a pusztán végigkerget; honnan jöhetnek, hová mennek,
s mi lesz belõlük? Mi lesz belõlük? ki tudja? Elég, hogy soha a határra,
honnan elszakadtak, vissza nem mehetnek többé! Hej, ki hitte volna, hogy
egyszer belõlem is ily ballangó lesz! Akkor csak azt gondoltam, hogy
mindez ostobaság, s kár, hogy Petit Debrecenbe nem küldik, úgyis csak
papnak való. Édesapám pedig azt mondta, hogy jó gyerek, s õt küldte ki
birkanyájunkkal. Én eluntam volna százszor, de õ ismerte minden virágnak
nevét, s tudta, hol fekszik a nyúl, a legtöbb fürj kinek vetésében jár,
és sokszor mondta, hogy neki nem kell más mulatság.

Ilyen maradt õ késõbb is. Mikor felnõttünk, és én azt kezdtem kérdezni:
ki a legény a csárdában? õ alig hallatta szavát; s már azt kezdték
mondani róla, hogy pulya gyerek, mikor egyszer vasárnap a korcsmában
védelmemre kelt, és a falu kanásza kezébõl kikapva fütykösét, avval
oly munkát vitt véghez, mintha egész életében nem is tett volna egyebet.
Ha bántották, vagy ha valakinek védelmére kelt, nem volt derekabb
legény a faluban, s botja úgy suhogott kezében, mint a forgószél; de
õ maga nem bántott senkit, és az öregek azt mondták, hogy éppen olyan
lesz, mint édesanyánk nagyapja volt, ki mikor katonának vitték, szinte
a legszelídebb fiúnak tartatott, és azután mégis egy arany és ezüst
érdempénzzel jött haza a háborúból, és akkor megint oly jámbor lett,
mint a harapás kenyér, és burkus s törökön kívül nem is bántott soha
senkit a világon. De a leányok nem törõdtek e jövendöléssel. A fehérnép a
pántlikából a pirost, a legénybõl a pajkost keresi ki magának, és Péter,
ha derekabb legény volt is nálamnál, félig sem állt oly kedvességben
elõttük, mint én. Õ pedig fel sem vette, mintha neki egy sem kellene.
Elült tánc között néha egy óráig, és nem is szólt hozzájok. Csak a kis
Eszter iránt viselte magát másképp, azt is, amint valamennyien gondoltuk,
csak azért, mert úgyszólván együtt nevekedtünk.

- Hej, az az Eszter - folytatá rövid szünet után - furcsa egy kisleány
volt. Elsõ tekintetre nem látszott benne semmi különös. Kovács Erzsi
meg a rektor leánya és a felsõ molnáré, az mind szebbnek tartotta
magát. Jóformán az is volt. Erzsibõl két olyan is kitelt volna, mint
Eszterke, termete, mint a nádszál s nádszál nem hajlékonyabb és nem
bólintgat fejével szebben, mint õ tánc között. A rektor leánya piros
volt, mint a pünkösdi rózsa, a molnár Zsuzsija derekabb mindkettejénél.
A faluban azt mondták, hogy jobb lenne a legénynek, ha a malom kereke
alá kerül, mintha Zsuzsi fordítja reá szemét, és mégis Eszternek nem
volt párja egyik sem. Közelében különös érzés fogta el az ember szívét.
Mintha tavaszkor illatot érez, s nem tudja, honnan jõ, míg a fû között
észreveszi a kék ibolyákat. Így járt vele mindenki. Elsõ tekintetre
nem foghatta meg senki, miért oly kedves e leány, csak ha kék szemébe
nézett, akkor vette észre, hogy minden onnan jõ.

Vad fiú voltam egész életemben, és mi tagadás benne, eleget veszekedtem;
de ha még úgy haragudtam is, s ha velem senki nem bírt, nem kellett más,
mint hogy Eszterrel találkozzam, s rossz kedvem elmúlt, nem tudtam volna
én ilyenkor senkire haragudni a világon. Oly tiszta, oly nyugodt, oly
gyönyörûen kék volt szeme, mint a meleg nyári ég, az ember megfeledkezik
magáról, ha belenéz.

Édesanyám sokszor beszélt velem Eszterrõl. A faluban azt mondták, hogy
belõlünk pár lesz, s én csak azt feleltem, hogy addig még sok víz foly
le a Tiszán; de azt gondoltam, hogy bizony nem bánnám, ha pár lenne
belõlünk. Csak egy ember nem beszélt velem soha e dologról, és az Péter
volt, sõt ha én kezdtem, õ másra fordította a beszédet, vagy elment,
mintha észre sem venné vagy semmi gondja nem lenne reá. Egyszer
szemrehányásokat is tettem neki. Mintha tegnap lett volna, úgy
emlékszem reá.

A tanyára mentünk. Rosszul esett, hogy arról, ami leginkább szívemen
fekszik, éppen öcsémmel nem szólhatok, s Eszterrõl kezdtem beszélni.
Másra akarta fordítani, de miután mindig újra kezdtem, s az út közepén
ott nem hagyhatott, hallgatva ballagott oldalam mellett. Legfeljebb egyes
szavakat csikarhattam ki belõle. Hogy Eszter bizony jó leány; hogy apja
talpig becsületes ember, s hogy belõle jó gazdasszony lesz. De ezt is
csak úgy mondta, mintha restellené, s én soha nem bosszankodtam úgy reá
életemben, mint ekkor.

- Hallod-e, Péter - mondtam végre, mikor a tanyához értünk -, úgy
látszik, nemigen bánod, jó vagy rossz szerencse fordul-e reám. Ha te
akarnál megházasodni, én dolgodat nem oly könnyen venném. Örülnék vagy
bosszankodnám, dicsérném vagy szidnám kedvesedet, de azt nem hányhatnád
szememre, hogy sorsodat még annyira sem veszem fel, mint akármelyik
szomszédunk vagy ismerõsünk.

- Az én házasságomra nem sok gondod lesz - válaszolt Péter. - Új
esztendõre beállok katonának.

- Már minek állnál be katonának - mondám én -, édesapámnak két telke
van, elég az neked is, nekem is.

- Nem kell nekem édesapám telke - mondja ismét õ. - Édesanyánk nagyapja
is katona volt, én is az leszek.

Ismertem Pétert, és tudtam, ha az egyszer valamit feltesz magában,
négy ökör sem bírná elhúzni helyébõl, s ezért csak azt mondtam neki,
hogy ha kedve van, hát adjon Isten neki szerencsét hozzá, de hogy
édesanyám nagyapja, mikor arany és ezüst érdempénzzel visszajött,
szintén megházasodott, s hogy õ is Isten segedelmével ezt teszi talán,
s majd én keresek fiatal takaros feleséget számára.

- Nem jövök én soha vissza a faluba - mondá õ szomorúan -, talán ad az
Isten jó török háborút, ahol megtaníthatjuk õket, mire való a huszár,
s akkor majd hallani fogjátok híremet; vagy talán nem is - és csak úgy
pusztulok el; de azt tudom, hogy ha egyszer katonának álltam, vissza
nem jövök többé. És ez jobb is nekem.

Péter nem volt víg természetû. Sokszor a szomorúság erõt vett rajta, és
se õ, sem más nem mondhatta volna, min búsul. De ily leverve õt eddig
mégsem láttam, s bámulva kérdeztem, mi baja?

- Nincs nekem semmi bajom - mondotta õ -, csak hogy kedvemet vesztettem
el, s nincs többé maradásom a faluban. Legjobb nekem, ha katonának
állok.

Egy ideig hallgatva álltunk egymás mellett, sem én nem szóltam, sem õ.
Szeme a távolban járt, mintha a falut nézné, melynek fehér házai hosszú
sorban a láthatáron látszottak.

- Ne gondold, bátyám - mondá végre -, hogy ha nem sokat szólok is,
szerencsédben részt nem veszek. Csakhogy ha az embernek magával gondja
van, nem tépelõdik mással, s nem kis dolog, míg az ember elhatározza
magát, hogy szülõhelyét elhagyja. Három hónapja, hogy fejemet töröm
rajta. Te szerencsés ember vagy, Eszternél jobb feleséget a föld
kerekségén nem találhattál volna. Tedd õt boldoggá, bátyám, s az Isten
is megáld érte.

Õ elment, s én bámészkodva néztem utána. Nem tudtam, mit gondoljak.
Hogy Esztert szerencséssé tegyem? Hisz az meglesz! De mi baja lehet
Péternek?

Éppen sok dolgunk volt a tanyán. Késõbb édesapám is eljött, s nem
beszéltünk többé aznap a dologról. Utóbb sem. Péter ismét vidámabbnak
látszott, s egész beszélgetésünkbõl csak az maradt fejemben, hogy
katonának akar állni, és hogy õt talán mégis valami módon más
gondolatokra hozhatom.

Kevés nappal késõbb apám tudtomra adta, hogy Esztert számomra megkéri.
Ha sohasem láttam vagy soha eszembe sem jutott volna, hogy elveszem,
akkor is csak azt mondom, hogy köszönöm irántam való jó szándékát.
Édesapámnak ellentmondani nem mert senki a házban. De minthogy ha
rám bízzák, sem választottam volna más, nem tudtam, mit csináljak
örömömben. Néha kétszer annyi takarmányt tettem a jászolba, s ha apám
megszidott a pocsék miatt, azt gondoltam, hadd érezze a marha is, hogy
lakodalom lesz a háznál. Széles jókedvemben teli marokkal szórtam a
magot, s ha egy zsákkal több fogyott el, s anyám elszörnyülködött, azt
feleltem neki, hogy annál jobb, mert tudom, áldott esztendõ lesz, s
minden szem megterem tízszeresen. Lakodalmunk farsangra volt határozva,
s eszem mindig akörül járt. Nem volt nálamnál boldogabb legény három
vármegyében. Nem is restelltem egyebet, mint azt, hogy Péter még
újesztendõ elõtt akar beállni katonának, s hogy Eszter, mióta mátkám
lett, csak úgy viselte magát irányomban, mint annakelõtte, sõt ha volt
változás, ez csak annyiban állt, hogy nem szívesen maradt velem maga,
és ritkábban emelte rám kék szemét. Öcsémrõl édesapám azt mondta, hogy
egészen nagyapjára ütött, s hogy ha már katonának készül, annál jobb,
minél elébb kezdi, legalább annál elébb jõ ismét haza. Eszterrõl
édesanyám mondta, hogy jól teszi, s hogy tisztességes leány létére nem
is cselekedhetik másképp, s hogy mentül kevesebb szeretetet mutat most,
annál többet fogok nála találni, ha majd elveszem.

Hogy mindennek más oka lehet, az nem is jutott eszembe, s ha Eszter
karácsony táján véletlenül meg nem betegszik, elveszem, s talán
mostanig sem jutott volna eszembe, hogy mással talán szerencsésebb
lehetett volna.

Eleinte csak egy kis változásnak gondoltuk az egészet. Eszter az
utolsó idõben rosszul nézett ki; halaványabb volt, mint máskor, és
anyja is panaszkodott, hogy alig eszik; de nagy fontosságot senki
sem tulajdonított bajának. Csak mikor végre ágyba került, s a doktor
mondta, hogy nehéz beteg, akkor ijedtünk meg.

És volt is miért. Nem múlt el egy pár nap, és a szegény leányra alig
lehetett ráismerni. Órákig nem nyitotta fel szemét, úgy feküdt ott,
mintha már meghalt volna, s ha végre mozdult s körültekintett vagy szólt,
még inkább megijedtünk. Nem ismert senkire. Ha ágyánál álltam, úgy
beszélt hozzám, mintha anyja lennék; s anyját apja helyett szólította
meg. És ez így tartott csaknem három hétig. Néha úgy látszott, mintha
jobban volna, és már örülni kezdettem, de akkor vagy a doktor jött, s a
fejét rázva mondta, hogy a betegségen semmi változást nem lát, vagy ha
kimentem az utcára, s a szomszédoknak elmondtam, hogy Eszter jobban van,
csak azt hallám vigasztalásul, hogy halála elõtt minden beteg javul, s
hogy Eszter mégsem marad meg. Õk mindig mondták, hogy ez lesz a vége; ily
szelíd józan gyermek, minõ õ volt, nem életrevaló. Maga a mezõ úgy nézett
ki, mintha az embert csak szomorítani akarná. A fehér hótakaróból itt-ott
csak egyes száraz kóró állt ki, minden oly elhagyottnak látszott; az
ember szinte természetesnek találta, hogy ily idõben beteg nem épülhet
föl. Ha édesapám a tanyára küldött, hogy a marha után nézzek, szegény
azt is csak azért tette, hogy bajomról egy pár óráig megfeledkezzem, még
szomorúbban jöttem haza. Ahova néztem, csak a halál jutott eszembe, s
vigasztalásul legfeljebb a gondolat, hogy nem sokat veszt, ki e puszta
hideg világról elköltözik. Soha nem éltem szomorúbb idõket.

Végre túlestünk rajta, hála Istennek. Eszter magához jött, lassankint
fellábadott, s csak gyöngesége maradt vissza. Természetesen lakodalomról
szó sem lehetett. Eszter farsang közepe táján még alig bírt felkelni
ágyából, s úgy határoztunk, hogy csak húsvét után kelünk össze. De én
azt sem bántam. Csakhogy megmaradt.

Öcsém elébb újesztendõre akart katonának állni, de Eszter betegsége miatt
ez sem történhetett. Majd a doktorért kellett menni, majd orvosságért;
apámnak is, miután nem sok hasznomat vette, több szüksége volt reá. Maga
ajánlkozott mindenre, s ha a betegnél mások virrasztottak, õ az éjszakát
néha velem, néha a maga pitvarán töltötte, azért, hogy ha valami kell,
kéznél legyen. Mikor Eszter jobban lett, többször felhozta ugyan ismét a
katonaságot, de nem sok kérésre volt szükség, hogy õt visszatartóztassuk,
s megígérte, hogy húsvétig velünk marad; csak arra, hogy lakodalmamat
bevárja, nem akart reáállni semmi módon.

Mindebben nem láttunk semmi különöst. Hiában, Péter jó fiú, mondta
anyám, észreveszi, hogy szükségünk van reá, és azért marad itt, ha
mégoly nehezére esik is. Szakasztott képmása apámnak. Meglássátok,
Péter is arany érdempénzzel jõ haza. Hogy Péter öcsémnek nemcsak a
katonáskodás és nagyapánk aranypénze jár eszében, az eszünkbe sem
jutott. Még azt is természetesnek találtam, hogy míg Eszter a szobából
ki nem mehetett, Péter félnapokat töltött ott. Hisz gyermekkorunkban is
inkább tartottak össze, Péter nemsokára elmegy, s ki tudja, látják-e
egymást e világon. Én bolond fejemmel még örültem neki, s ha Péternek
a tanyán dolga volt, helyette én mentem ki. Édesanyám restellte is, s
megszidott, mért nem töltök több idõt mátkámmal, de én biz azért mégis
kimentem. Nagyon szerettem Esztert, s jólesett, ha naponkint benézve,
láttam, hogy megint jobban néz ki, szívesen beszélgettem is vele,
és még azt sem bántam, ha édesanyja vagy egy fél óráig jövendõbeli
háztartásunkról okoskodott, de idõ hosszára nem tartottam ki. A
kisablakú sötét szoba, a fonó kerekek pergése s az egyhangú beszéd úgy
elálmosítottak, hogy sokszor csak jövendõbeli anyósom szidása költött
fel.

Végre kitavaszodott; a hó elfogyott és szántani kezdtünk. Eszter is
kiépült és szokott munkáit végzé a ház körül; mi, fiúk pedig édesapánkkal
egész napokat töltöttünk kinn a tanyán. Minden régi kerékvágásába jött;
csak egy nem tetszett az egészben, az, hogy öcsém és Eszter egyre csak
szomorúak maradtak. Pétert megfoghattam. Húsvétra akart beállni, s az
mindig közelebb jött, nem csoda, ha szíve megesett; de mi baja lehet
Eszternek? Mentül többet gondolkoztam, annál kevesebbet foghattam meg;
és én talán soha nem is jöttem volna reá, ha a Tisza ki nem árad.

A teins úr nem foghatja meg, mi köze a Tisza árjának Eszter
szomorúságához - folytatá rövid hallgatás után, látszólag gyönyörködve
a meglepetésen, melyet beszédének váratlan fordulatával elõidézett. -
Hát az egész csak úgy függ össze. Elõbbi idõkben, amint hallottam,
annak már húsz esztendeje lehetett, határunkat töltéssel foglalták
körül. Akkor idõben sok cívódás volt miatta, és mint apámtól sokszor
hallám, néha tavaszkor az egész falu kiment, s kapával, fokosokkal
védte töltését a szomszédok ellen, kik azt mondták, hogy nálok a Tisza
csak azért árad oly magasra, mert határunkon nem mehet keresztül. De
utoljára õk is megszokták, mi is, ha az egész vidék víz alatt állt, az,
hogy határunk szárazon marad, éppoly természetesnek látszott, mint az,
hogy máshol csak a fûzfák vagy hátak állnak ki az árból. Még töltésük
is alig jutott eszükbe máskor, mint mikor az inzsellér, kire a töltés
fenntartása bízva volt, a falu házánál fizetését szedte be. Ha a bíró
szóba hozta, hogy jó lenne azt helyenkint megigazítani, legfeljebb egy
pár vénember ment ki kapájával, az is, ha este visszajött, azt mondta
többnyire, hogy bíró uramnak nincs helyén az esze, mert a töltésnek
semmi baja. Kitart az száz esztendeig is, csak ne bolygassák. S nem is
igen bolygatták azt, több esztendeig nem történt egy kapavágás, s nem
is lett volna baj, csak a Tisza ne áradt volna ki éppen ez esztendõben
oly kegyetlenül.

Csakugyan a szomszéd falu emberei rontották-e meg töltésünket, hogy
magukon segítsenek, mint azt sokan mondták, vagy pedig a víz maga tört
rést magának? A baj éjszaka történt, s így nem tudhatni okát; de annyi
bizonyos, hogy mikor szürkületkor észrevették, s a harangot félre
kezdték verni, többé nem lehetett segíteni. Az egész falu kiment. Még
az asszonyok s gyermekek is kapával s kosarakkal szaladtak a többiek
után, de a víznek most még a vármegye sem parancsolhatott volna többé.
A rés hat öles volt, mikor odaértünk, és szemlátomást nagyobbodott.
A zavaros folyó egész darabokat rántott magával. Rövid idõ múlva a
legbátrabb is átlátta, hogy segíteni nem lehet, és mindenki, mint a
vert had, nagy zavarban és lármával futott az ár elõl.

Több mint húsz év óta víz nem öntötte el határunkat. A lapost, hol
elébb a közlegelõ volt, régen felszántották, s most ott a legszebb
repce s õszi vetés állt; elképzelhetni a jajgatást, midõn a víz
lassankint mindent elborított. Eleinte sokan még azzal vigasztalták
magukat, hogy földjeik hátasabb helyen fekszenek, s külön töltéssel
akarták megmenteni vetéseiket. Nappal s éjszaka dolgoztunk. Mindhiába.
Még mielõtt a töltés félig elkészült, egyszerre csak azt vettük észre,
hogy a víz hátunk mögé került, s végre átlátta mindenki, hogy fáradsága
haszontalan, s összetett kezekkel nézte a pusztítást.

Szerencsére a falu maga hátasabb helyen állt, a tanyák is, melyek még
akkor mérettek ki, mikor határunknak töltése nem volt; de a többi
mind egy nagy tó. Csak a fák látszottak ki a vízbõl, itt-ott egy akol
fedele, az is, amint a vert földbõl készült falak elmállottak, mindig
mélyebbre szállt, s pár nap múlva egészen összedõlt. Bizony szomorú
volt ezt látni, csakhogy nem sok idõnk maradt a szomorkodásra.

Sok azt sem tudta, hogy tartsa el az istállóban marháját, más, kinek,
mint nekünk, tanyája szárazon maradt, nem juthatott oda. A víz a falu
s a tanyák között oly mély volt, hogy keresztülgázolásról szó sem
lehetett. Jó két órányira laktunk a Tiszától, s így csónaknak híre sem
volt a faluban. Az egyik istállóajtókat szegezett össze, s azokon tolta
át magát; más leszedte a padlás gerendáit, s ezekbõl készített talpat
magának; míg néhányan a harmadik faluból pár ócska halászladikot
szereztek. Mindenki úgy segített magán, amint tudott, s mert a marha
nagyrészt a tanyákon volt, sok gazda maga ment ki, más legalább
gyermekeit küldte, hogy a jószágra felvigyázzon. Apámra e napokban
szükség volt a faluban. Tízszer is elhívták napjában a faluházához,
hogy tõle tanácsot kérjenek, s így õ is minket küldött ki, vagy inkább
Pétert, mert a tavaszi szántást nagy részben már elvégeztük, és a
szükséges munkát a cselédekkel õ maga is elvégezhette, míg én Eszter
szülõinél segítettem.

Péter úgy látszott, ezt is jó szívvel teszi, csakhogy mikor húsvét
közeledett, nyugtalanabbnak látszott. Az utolsó idõben keveset láttuk.
Csak ha éppen eleségre volt szüksége, akkor jött a faluba, s akkor
látogatta meg Esztert is. Apám nem szerette, ha a jószágot magára
hagyja, s az átjövetel sem volt könnyû. Egy rossz ladikot vettünk
ugyan, s az csendes idõben csak megjárta, de ha a víz habokat vetett,
az ember azt sem tudta, a vizet lapátolja-e ki, mely belé csapott,
vagy evezzen, fõképp ha, mint nálunk a faluban, az embernek elébb
evezõ soha nem volt kezében.

Így jött a szent hét. A víz még mindig áradt. Már a tanyákért is
aggódtunk, s öcsém, mikor utolszor benn volt, azt mondta, hogy a boglyák
körül töltést csináltat. Ez szerdán volt. Mondta, hogy ha a víz nem
apad, húsvétig nem is jõ be. Nagycsütörtök ez esztendõben éppen Eszter
születése napjára esett, s mikor reggel hozzámentem, elmondtuk egymásnak,
mily baj, hogy Péter nem jöhet el, éppen ma, mikor úgyis nemsokára
elmegy, s nem tudni, mikor jõ haza.

Eszter csakoly szomorú volt, mint máskor, de ezt már megszoktam, s
dolgom után mentem.

Nem tudom, miért, egész nap különösen nyugtalan voltam, s mihelyt
munkámat elvégeztem, ismét Eszterhez siettem. Délután mintegy öt
óra tájban lehetett. Nem találtam a házban. Anyja mondta, hogy egy
szomszédasszonyhoz ment, s egy ideig vártam is reá; de nem volt
maradásom. Fel kellett õt keresnem, s amint a házból kimegyek,
egyszerre csak a kertben látom.

Eszter apja féltelkes gazda volt, de nemigen jól bírta magát. Háza is
nem a templom táján, hanem kinn a falu szélén állt, hol többnyire csak
a fertályosok és zsellérek laktak. Kertjöket a libapásttól csak egy
árok választotta el, s ha nyári idõben a tanyáról visszajöttünk,
sokszor egyenesen erre jártunk a faluba. Most az egész tér el volt
öntve; a víz csaknem a kertig jött, s ott az árok mellett állt Eszter.

Már mi a mennykõt keres ez itt, gondoltam magamban, fõképp ily idõben,
mikor csak alig lábadott fel, s most is néha oly halavány, hogy az
ember szinte megszánja. Elfelejtettem mondani, hogy az egész nap szeles
volt, s fõképp délután oly erõsen kezdett fújni, hogy fergetegnek
beillett volna. Az ember alig gyõzte összefogni bundáját, pedig
szüksége volt reá; oly hidegen süvöltött a szél a vízen át, mintha
húsvét helyett karácsony jönne, és Eszter, mintha észre se venné, ott
áll könnyû kendõben, csak néz, csak néz, s az ember azt sem foghatta
meg, mit, mert elõtte csak a nagy áradás terült el zavarosan, kétszer
oly magas habokat vetve, mint a Tisza. Úgy el volt merülve, hogy nem is
vett észre, s mikor megszólítottam, összerezzent.

- Mit állsz itt, Eszter? - mondám én. - Meglátod, újra megbetegszel.

Azt válaszolta, hogy csak az áradást nézi, és milyen zavaros a víz, és
mily erõs habokat vet.

- Könnyû neki zavarosnak lenni - mondám én -, mikor alatta csupa repce-
és búzaföld fekszik; de jer haza Eszter. Megfázol. Olyan hideg a kezed,
mint a jégcsap.

Eszter, mintha nem is hallaná, csak mindig a vízre néz.

- Mit gondolsz - kérdezett végre -, ha valaki most a tanyákról át akarna
jönni, nem lenne-e baja?

- Csak nem evett senki bolondgombát, hogy ily idõben átjöjjön - mondám
én. - Molnár Gazsi is csak a múlt héten fúlt bele, s egy ideig nem
egykönnyen legénykedik valaki a vízen.

Kezemben tartottam Eszter kezét. Mikor Molnár Gazsit neveztem, egész
teste összerezzent.

- Jer be a szobába - kértem ismét -, nem jó neked itt lenni, bizony
megint megbetegszel.

Eszter nem szólt semmit. Bevezettette magát a szobába, s csendesen
leült a kályha mellé. Oly halavány volt szegény, mint mikor betegsége
után felkelt. Egész teste reszketett.

Azt gondoltam, csak a hidegtõl, s ráadtam kis bundáját. Mindenfélérõl
kezdettem beszélni, amirõl csak gondolhattam, hogy szívesen szól. Õ
alig felelt. Meglátszott, hogy esze máshol jár.

- De mi bajod Eszter? - mondtam utoljára. - Egészen megváltoztál, ki
bántott?

- Nincs semmi bajom - mondá õ -, csakhogy mikor a víznél álltunk,
szegény Gazsi jutott eszembe; mily borzasztó lehet a szülõinek meg
azoknak, kik szerencsétlenségét okozták. Azt beszélik, mások biztatták
fel.

- Azt bizony nem biztatta senki - mondám én. - Magam ott voltam a
korcsmában. Olyan szél fújt, mint ma, talán még valamivel nagyobb.
Õ azt mondta, hogy átmegy a tanyára. Mi csak nevettük. Erre tûzbe
jött, s újramondta, hogy átmegy, s aki legény, az jöjjön vele; mi
meg még inkább nevettünk, s azt a tanácsot adtuk neki, menjen a tiszai
halászokhoz, és ott keressen pajtást magának. Erre õ felugrott, s azt
kiáltotta, hogy hát maga megy át, mert amit a halász megtehet, attól õ
sem fél. És ezzel elment. Vasárnap történt, és az egész korcsma teli volt
emberekkel. Gazsi nagybátyja is ott ült és testvéröccse; de hogy ily
bolondot tehessen, az nem jutott senkinek eszébe. Ismertük; jókedvében õ
úgy elhányta a sulykot, mint akárki, s azért eddig soha baja nem történt
senkinek. Pityós is volt szegény, s nagybátyja nevetve mondá: ha a vízhez
ér, a hideg szél eszére hozza, s hogy egy fél óra múlva nagy csendesen
majd visszaül elébbi helyére. S ezzel másra fordult a beszélgetés.
Mintegy egy óra múlva jutott eszébe testvéröccsének, hogy majd utánanéz,
de akkor már késõ volt. Esteledett, mikor Gazsi a korcsmából elment, s
mikorra öccse visszajött, s azt mondta, hogy Gazsit sehol sem találja,
s mind kimentünk, hogy õt felkeressük, hírét sem leltük. Eleget
szaladgáltunk a víz partján, eleget kiabáltunk; de még csolnakra sem
akadtunk. A bíróét Gazsi vitte el, a többiek mind a tanyákon voltak, s
összeszegezett lapon még nappal és csendes idõben is alig juthat át az
ember. Várni kellett virradatig, és akkor csak a felfordult ladik úszott
a vízen, szegény Gazsi pedig ott veszett. Beszélték a faluban, hogy azért
akart átmenni a tanyára, mert Kovács Erzsi apjával volt ott, s neki
megígérte, hogy még vasárnap eljõ. De ki tudja, igaz-e, és ugyan Erzsi
mit tehet róla, ha más bolond.

Míg én szóltam, Eszter mindig nyugtalanabb lett, s mikor Kovács Erzsit
említettem, felugrott, s azt mondta, hogy kimegy.

- De mi jut eszedbe, az istenért! - kérdeztem.

- S hátha megint valaki megkísértené, hogy átjöjjön? - kérdé.

- De ki jönne most át, hisz nagycsütörtökön csak nem pityós senki -
mondtam én.

De õ csak azt mondta, hogy bizonyosan ma is valami szerencsétlenség
történik, s csak úgy tarthattam vissza a szobában, hogy én mentem ki,
s megígértem, hogy mihelyt valamit látok, bejövök s megmondom.

- Be furcsa ma az a leány - gondoltam magamban -, bizonyosan megint
megbetegszik. De ámbár nem vagyok félénk természetû, és akkor azt
hittem, hogy Eszter félelme csupa képzelõdés, mégis mikor a vízhez
értem és a piszkos habokat láttam, nekem is szegény Gazsi jutott
eszembe. Szinte belégondoltam magamat helyzetébe. Nem láttam soha
tengert életemben, de eleget meséltek róla, s azt hiszem, az sem
nézhet ki másképp. Csúnya volt azt nézni, s mégis az ember elállt egy
félóráig, s nézte mindig, s alig mehetett el. Az a tömérdek víz, amint
fenékig felzavarva, roppant habokkal csapdosta a partot: sötét színén
az egyes fák, melyek a szélben hajlongtak és a habok között majd fel-,
majd lemerültek; távolról alig kiállva a vízbõl tanyáink, s maga a
falu, amelyet most három oldalról víz környezett, mintha szigeten
állna. Az ember alig igazodhatott el. Ismert volt minden, mégis minden
egészen idegennek látszott. Sokáig álltam ott. Majd a felbõszült vizet
néztem, majd az eget, hol a szél az egész borulatot egy sötét felhõvé
söpörte össze. A nap éppen emögé szállt le, s az egész ég vörös volt,
mintha húsz falu égne alatta. Nem hallatszott sem marha, sem ember
szava köröskörül, csak a szél, mely az akácfákon át süvöltött és a
szomszédnak nyitott kertajtaját majd felrántá, majd becsapta. A
vízen csak a habok mozogtak, s már be akartam menni, hogy Esztert
megnyugtassam, mikor éppen a mi tanyánk irányában úgy látszott, mintha
csolnakot vennék észre. Az alkonyodó nappal szemközt álltam, a sötét
felhõzet még csak félig takarta el, minden hab csillogott sugáraiban, s
nem vehettem ki tisztán semmit. Talán a csolnak eloldozva, csak magában
hánykódik körül, vagy amit látok, nem is csolnak, hanem szálfa vagy
törzs, melyet a Tisza áradása idehozott. Szívesen elhitettem volna
magammal is, de miután a felhõ a napot egészen eltakarta és tisztán
láthattam, nem maradt semmi kétség. A csolnakban ember ült, és az öcsém
volt. Eleget mondtam magamnak, hogy Péter nem tehet ily bolondot, meg
hogy ily távolságban senkit nem lehet megismerni; de mentõl tovább
néztem, annál inkább meg voltam gyõzõdve, hogy mégiscsak õ. Erõvel is
el akartam hitetni magammal, hogy nem õ; de amint odanéztem, ismét
ráismertem, s mintha szavát hallanám, mely segítségre hí. Soha ily
kínokon nem mentem keresztül életemben; sírhatnám s káromkodhatnám
volt egyszerre.

Jó, hogy legalább Eszter nem látja - ezt gondoltam magamban -, s amint
visszafordulok, egyszerre csak ott látom; a kerítés mellett állt.
Látszott, hogy õ is a küszködõ csolnakot nézi. Soha nem felejtem el
arcát. Rémülés, fájdalom, kétségbeesés mintha a világnak minden kínjait
együtt látnám. Közelíték hozzá.

- Látod a csolnakot? - mondá és hangja tompa volt, mint betegségében. -
Az Péter.

E pillanatban a szegény leányt jobban sajnáltam öcsémnél. Aztán nem
tudom, miért, de mióta Esztert láttam, magam nyugodtabb lettem. A
csolnak közelébb jött, s ha eddig nem veszett el, mért ne érhetné el a
partot is? S hátha nem is öcsém? Eszter megnyugtatására is ezt mondtam.

- Tudom, hogy õ - válaszolt -, én magam hívtam, õ megígérte, hogy
születésem napjára eljõ, s most én vagyok gyilkosa.

- Már hogy beszélhetsz ilyeneket - mondám én -, tudtad-e te, hogy ily
szélvész lesz, és meglátod, nem is lesz baja.

De õ, mintha nem is hallaná.

- Tudom, el kell veszni - mondá többször -, és ennek is én vagyok oka;
hiába, csak átkául születtem a világra.

Egy ideig hallgattunk mindketten. A csolnak körülbelül az áradás közepéig
ért. Tudtam, hogy a víz itt legmélyebb. A habok úgy hányták körül a
kis ladikot, mint egy dióhéjat. Minden pillanatban azt hittük, el kell
merülnie. Péter majd az evezõvel dolgozott, majd a vizet lapátolta.
Szerencsére a szél a tanyák felõl fújt, és a csolnakot felénk hajtotta;
anélkül, ha hárman eveznek, sem sokra mentek volna. Végre keresztüljutott
a legrosszabb helyen. Tudtam, hogy ahol most jár, ott a víz legföllebb
vállig érhet, s minden aggodalmam elmúlt. Nem is bántam volna, ha a
csolnak felbillen, mit ijeszti az embereket. Megmondtam Eszternek is,
de õ csak mindig arra nézett, mintha most is vesztét várná még. Idegen
embernek is megindult volna a szíve. Akárhogy örültem, hogy Péter
szerencsésen megmenekült, mégis szerettem volna megverni, úgy haragudtam
reá, hogy e szegény leányt ily halálos félelembe ejti. Haragudtam reá,
de késõbb más gondolatok is támadtak bennem. Ha valahogy én lennék
a ladikban, így gondolkoztam magamban, vajon Eszter akkor is úgy
aggódnék-e? Ránéztem. Eddig õ is tudta, hogy Péter minden veszélyen túl
van, s egész arca ragyogott örömében, de rólam megfeledkezett; azt sem
tudta, hogy mellette állok. Nem esett jól, de gondoltam tovább, ily
idõben csak azért, hogy Esztert meglássam, én sem jöttem volna át a
vízen; és én egyikre sem bírtam neheztelni.

Mikor végre a sajka partot ért, s öcsém kiszállt, Eszter zokogva borult
nyakába.

Péter nagy zavarban állt ott. Majd Eszterre nézett, majd reám; azt sem
tudta, mit mondjon.

- Hogy is tehetsz ily bolondot - mondám utoljára én -, ha bajod történt
volna, Eszter talán a vízbe ugrik.

Péter csak azt hebegé: megígérte, hogy eljõ. Szegény, piros volt, mint
a rák, rám sem mert nézni.

- Úgy hiszem, Eszter megbocsátott volna, ha holnap reggel jöttél volna
is - mondtam én -, kár, ha saját oktalanságodat másra fogod.

- Igazságod van - mondta erre õ -, ígéret nélkül is eljöttem volna.
Jövõ kedden elmegyek, ki tudja, látom-e Esztert még valaha életemben.

- Holnapután kis kedden, bornyúnyúzó pénteken - mondám én -, azt a
bolondot csak nem teszed, hogy most állsz be katonának.

- És mért nem? - kérdezte õ.

- Hát csak azért, mert - azt akartam felelni, mert Esztert veszi el, de
csak azt mondtam -, mert édesapám nem fogja engedni.

- Édesapám megengedte - felelt Péter -, le is vagyok kötelezve.

- Az nem baj - mondtam én -, találkozik helyetted más legény; ha már
felcsaptál volna is, van hála Istennek édesapámnak annyija, hogy
kiváltson.

- Édesapám ezt soha nem teszi - mondá ismét õ -, te idehaza maradsz,
rám nincs szükség a háznál.

Tudtam, hogy ebben igazsága van, de el voltam határozva, hogy ha
törik-szakad, nem eresztem el, és csak azt mondtam neki, hogy majd
elválik, kinek lesz igazsága, s ezzel ott hagytam.

Menés közben eszembe jutott, nem legjobb-e, ha az egész dolgot elmondom
édesapámnak; de hamar felhagytam a gondolattal. Engem jól összeszidna,
Pétert talán megverné, s azzal vége. Anyámnak beszélni szintoly
haszontalan. Tudtam, hogy a jámbor lélek szívére veszi és sírva fakad,
de utoljára is csak azt mondja, hogy azon, amit édesapám egyszer
parancsolt, változtatni nem lehet, és hogy Eszter Pétert el fogja
felejteni, és most is engem szintúgy szeret, mint õt. Biz én szívesen
elhitettem volna ezt magammal is, s egy ideig fejemben járt, nem lenne-e
legjobb, ha mindent úgy hagyok, amint volt. Úgy is, ha Esztert aznap este
nem látogattam volna meg, nem tudnék semmit; pár hét múlva elveszem, s
ki tudja, nem lett volna-e boldog velem is. Eszter kedves leány volt,
annyira belegondoltam magamat a házaséletbe, hogy alig tudtam megválni
e gondolattól. És nem szerettem-e õt régtõl fogva, nem fog-e õ is inkább
megszeretni, ha majd mindig együtt leszünk? Meg öcsémnek is jobb talán,
ha katonának megy, hisz az egész falu azt mondja, hogy éppen olyan, mint
nagy-apánk.

De akármit csináltam, végre mindig csak az jutott eszembe, hogy ha Péter
helyett én lettem volna a ladikban, Eszter félig sem aggódott volna
annyira és hogy én is csak azért, hogy õt lássam, bizony soha életemet
nem veszélyeztettem volna; és hogy mikor egyszer tudom, hogy öcsém és
Eszter egymást szeretik, gazság lenne tõlem, ha útjokban állok.

Egész éjjel nem aludtam, fejem füstölt a sok gondolkozásban. Végre
elhatároztam magamat. Mihelyt szürkülni kezdett, vállamra vettem
bundámat; lóra s egyenesen a szomszéd városba a toborzó káplárhoz.

Nagypénteken történt, nem volt ott sem cigány, sem tánc, csak a káplár
ült a csapszékben, az is csak ócska dolmányban és forgó nélkül. De én
azt sem bántam, csak hogy mentõl elébb keresztül essem rajta; mert ha
Eszter jutott eszembe meg édesanyám, csak úgy éreztem magamat, mintha
valaki fojtogatna.

Mikor a káplárnak elmondtam, miért jövök: szemét-száját feltátotta, úgy
nézett rám, mintha azt gondolná, részeg vagyok. Mondta, hogy még az sem
történt vele, hogy valaki nagypénteken csapott volna fel katonának. De
én erre csak azt feleltem, hogy öcsém már régen felcsapott nála, s hogy
mivel az nem mehet el, én állok helyébe, és hogy Pétert fel kell mentenie
ígéretétõl, mert mindketten nem hagyhatjuk el apánkat s a gazdaságot.
Erre a káplár azt mondta, hogy szívesen elfogadja a cserét, mert Péter
úgyis inkább gránátosnak való, s belõlem nyalkább huszár lesz. Fejemre
tette csákóját, bort hozattam, s borozás közben kicsináltuk a káplárral,
hogy jövõ kedden visszajövök. Azután ismét lovamra ültem, és mikorra
delet harangoztak, már otthon voltam.

A pár nap, mit még odahaza töltöttem, rövid is volt, hosszú is. Néha
azt sajnáltam, hogy legalább egy pár hétig nem maradhatok még a faluban;
néha meg alig vártam, hogy kedd legyen. Sohasem hittem volna, hogy
annyian vannak, kiktõl megválni nehezemre esik, és mégis éreztem, hogy
tulajdonképp nem függök többé össze senkivel.

Apám eleinte erõsen haragudott, anyám szegény sírt, Péter meg azt
mondta, hogy õt szavától senki nem mentheti fel; de mikor látták, hogy
nem engedek, és megesküdtem reá, hogy ha Péter katonának áll is, én
azért szintén elmegyek, megnyugodtak, s apámon kívül talán valamennyien
átlátták, hogy jól teszem.

Búcsút vettem mindenkitõl, utoljára Esztertõl is. Öcsém el akart
kísérni, s együtt lovagoltunk el. Szegény Péter úgy meg volt indulva,
hogy alig tudott szólni; s bizony én sem voltam jókedvemben; de erõt
vettem magamon, s ami tréfás dolog csak eszembe jutott, mind elmondtam.
Péter hallgatott, s késõbb én is kifogytam a sok szóból. Mikor a
határhoz értünk, s tanyánkra visszanéztem, nem sokba múlt, hogy sírva
nem fakadtam, de legyõztem ezt is. Eljöttél velem a határig öcsém -
mondtam -, most fordulj hazafelé, és Isten áldjon meg. Õ mondta, hogy
eljõ velem a városig. - Jobb, ha nem teszed - mondtam én -, úgyis csak
elszomorítjuk egymást, és ha már szabad jószántomból álltam katonának,
nem akarok úgy megjelenni a káplár elõtt, mintha erõvel fogtak volna.
Mondd édesapámnak és édesanyámnak, hogy köszöntetem, és hogy Isten
áldja meg irántam mutatott sok jó hajlandóságukért. Köszöntsd Esztert
is, és legyetek boldogok valamennyien.

És ezzel sarkantyúba fogtam lovamat s vágtatva el, mintha török
kergetne. Vissza sem néztem. Tudtam, hogy ott áll öcsém, s csak még
inkább fájna szívem, hogy vissza nem mehetek.

Nem is láttam szegényt azóta, nem is fogom látni soha életemben.

Gazdám látszólag meg volt indulva; keblét nehéz fohász emelé.

- Így lettem katonává - folytatá végre, leküzdve megindulását. -
Eleinte kissé nehezemre esett, késõbb megszoktam, s nem bántam meg
soha, hogy beálltam. Svadronos kapitányunk szigorú ember volt, de
talpig becsületes, olyan, mint a harapás kenyér, ha az ember megtette
kötelességét; a legénység mind magyar. Nagy része azon vidékrõl, hol
én születtem, s ha nem lettem volna távol hazámtól, soha jobb életet nem
kívántam volna magamnak. Néha, mikor a parasztokat szántani láttam, vagy
mikor a gazda, kinél kvártélyban voltam, a munkából hazatért és a sok
gyerek ruhájába csimpaszkodott, az elõbbi idõk jutottak eszembe, s az,
ami lehetett volna. Ilyenkor elmentem pajtásomhoz, ki falunkból valami
hat hónappal késõbb állt be ezredünkhöz, és Péter lakodalmán jelen volt.
Újra elmondattam magamnak mindent. Kik voltak az esküvõnél, Eszter hogy
nézett ki, hány poharat köszöntöttek az én egészségemre is, és hogy
Péternek könnyekbe lábadt szeme, valahányszor rólam szólt; de hogy
mindamellett õ is, Eszter is jókedvûek, hogy az ember alig ismer reájuk.
És ha ezt hallottam, akkor magam is jókedvû lettem ismét. Eldanoltuk
egymással:

>>Huszárélet a gyöngyélet<<,

és átláttam, hogy minden legjobban volt úgy, amint történt. - Késõbb
kitört a háború, s akkor úgysem sok idõm maradt a gondolkozásra. Majd
ide, majd oda, egyszer forposzton, máskor ütközetben. Fáradságos élet,
de az ember mindamellett nem unja, és nem is fárad belé, mert hisz
úgysem tudja, meddig tart, s nem lesz-e már holnap bõsége a pihenésben,
mint szegény pajtásomnak és emberséges kapitányunknak, kik elõttem
estek el, s nem is mozdulnak többé, míg a feltámadás trombitája nem
hangzik, s õk ismét az elsõk lesznek, mint mindig, ha a támadásra
fúvtak.

Felvittem a káplárságig, s nem is restelltem mást, mint hogy ezredünk
sohasem fordult meg vidékünkön. Szegényeknek jólesett, hogy a háború
másfelé fordult; de én sokért nem adtam volna, ha mint káplár
legényeimmel az L.-i nagyutcán végiglovagolhattam volna. Szint-úgy
híztam belé, ha apám jutott eszembe, ki azalatt ismét bíró lett, s
ha majd a faluházánál kvártélyt kérek, talán nem ismer reám. Azzal
vigasztaltam magamat, hogy a háborúnak egyszer csak vége lesz, s
hogy addig talán mint õrmester jövök haza.

Vége is lett a háborúnak, csakhogy bizony nem kerültem haza akkor sem.
Besoroztak ugyanazon ezredhez, melynél elébb voltam, de közlegénynek, és
így minden kedvem elmúlt. Salzburg táján feküdtünk, és ily görbe ország
nem huszárnak való. Restelltem, ha raportra vagy az exercírozáshoz
lovagoltam és egy fertály óra alatt tízszer is le kellett szállani
lovamról, hogy kaput nyissak, mert ott is minden gazda kerítéssel fogja
körül földjét. Az is rosszul esett, hogy káplárból ismét közlegénnyé
lettem. Pajtásaim között is sok volt elégedetlen. Közel feküdtünk a
határszélhez. Egy más svadronból többen szöktek át Svájcba, s azt
hallottuk, hogy azoknak most nagyon jó dolguk van, s így harmadmagammal
én is ráadtam fejemet.

Míg attól féltem, hogy utolérnek, nemigen vettem fel. Hadd pucolja
egyszer lovamat más is, gondoltam magamban, én bizony nem bánom, ha sem
hadnagy uramat, sem a reitschult soha nem látom többé. De mikor végre
biztosságban voltunk, s a határra visszanéztem, csak akkor jutott
eszembe, mit tettem.

Talán, mint kapitányom ígérte, utoljára mégis káplár lehettem volna
megint, vagy ezredünk Magyarországba rendeltetik, mint szintén
többször beszélték vagy szabadsággal eresztenek haza vagy legalább vén
koromban mint obsitos kerülök vissza. Most mindennek örökre vége volt.
Földönfutóvá lettem, hazámat nem láthatom soha többé az életben. Úgy
elkeseredtem, hogy ha magam vagyok, talán visszamentem volna. De
pajtásaim tartóztattak. Az ezredben az utolsó hetek alatt többen
dezertáltak, s az ezredes mondta, hogy aki ezentúl elmegy, azt fõbe
löveti; és így magam is átláttam, hogy okosabb, ha itt maradok.

Egyébiránt nem volt fogyatkozásunk semmiben; az elsõ paraszt, akihez
jöttünk, jól tartott, s munka sem hiányzott. Éppen kaszáláskor jöttünk, s
mikor a gazdák látták, hogy becsületes emberek módjára akarjuk megkeresni
kenyerünket, felfogtak majd együtt, majd egyenkint, mi pedig kitettünk
magunkért, csak azért is, hogy a sógorok lássák, magyar ember hogy gyõzi
a munkát. Oly rendeket, mint ahol mi kaszáltunk, soha Svájcországban nem
láttak még.

Így jöttem e házhoz is. Ipam, akkor persze nem jutott eszembe, hogy
valaha még ipam legyen, kaszásnak fogadott fel. Mikor a kaszálást
elvégeztük, kérdezett, nem maradnék-e nála aratásra is; késõbb nem
akart elereszteni, míg a szántást el nem végeztük; s mikor látta, hogy
ahhoz is értek s marha körül nevekedtem, megfogadott cselédjének. Igaz,
a csépléshez nemigen értettem, de ipam azt mondta, majd megtanulom; én
pedig meggondoltam, hogy itt mindenütt csépelnek, s hogy a télen át én
is csak így kereshetem kenyeremet, s iparkodtam, amint csak lehetett,
noha e tót mesterség megtanulása nehezemre esett.

Ipamnál jobb gazdát a föld kerekségén nem találhattam volna. Megkívánta
a munkát, de aki elvégezte, annak jobb dolga nem lehetett sehol. Ha néha
ránéztem, édesapám jutott eszembe. Még tartása is olyan; ha másképp
öltözködik, beillenék bírónak akárhol az alföldön.

Sokat szomorkodtam, fõképp eleinte. A teins úr dicséri a vidéket. Nyári
idõben csak megjárja, de mikor mindjárt Szent Mihály után havazni kezd,
s az ember hat hónapig mást se lát, és néha kétszer napjában lapátolni
kell, hogy csak a háztól az istállóig juthasson: aki meg nem szokta,
elszomorodik. Az is bántott, hogy végre csak cseléd vagyok, és az fogok
maradni teljes életemen át; és ha hazagondoltam, s eszembe jutott, mi
jó dolgom lehetne ott szintén, sajnáltam néha, hogy mikor dezertáltam,
nem fogtak el; akkor legalább fõbe lõttek volna, s most vége lenne
mindennek. De késõbb megszoktam a vidéket és az embereket is.

A teins úr nem is hinné, mennyit kérdezõsködtek Magyarországról, apámról
és egész háznépérõl: mennyi földünk van és hogy míveljük? Hány gyerek jár
az iskolába és miként teleltetjük a marhát? Órákig nem untak hallgatni,
és nekem oly jól esett, hogy ezekrõl szólhattam. Gyermekségemtõl kezdve
elbeszéltem egész életemet, és az egész háznép úgy ismeri L. határát,
mintha esztendõkig ott lakott volna. Ipam inkább csak a gazdaságról és
a falu dolgairól kérdezõsködött. Az, hogy nálunk egyszeri szántásba és
sokszor csak karácsonykor vetnek, teljességgel nem fért fejébe, és az,
hogy a ganajt tüzelõnek használjuk, még kevesebbé; valahányszor errõl
szóltam, nevetni kezdett. De Erzsi, akkor még nem hittem, hogy Szûcs
Istvánné lesz belõle, Erzsi mindig a háborúra fordította a beszélgetést.
Ha este apja a kályha mellett néha elaludt, órákig elbeszélgetett velem;
hatszor is elmondatta ugyanazt. Tudni akart mindent minden csatáról,
azon perctõl, mikor a forposztokon az elsõ lövés történt, addig, míg a
halottakat és sebesülteket a mezõn összeszedjük; és katonaembernek nem
kell más, mint hogy hallgassák, fõképp úgy, mint Erzsi engem hallgatott.
Ha kapitányomról szóltam vagy pajtásaim egyikérõl, ki mellettem elhullt,
szemei könnyekbe lábadtak; ha elbeszélésem között elõfordult, hogy
veszélyben forogtam, még lélegzete is elállt; s mikor odajöttem: hogy
vágtuk magunkat ki a bajból, s hogy törtünk keresztül az ellenség
sorain, egészen tûzbe jött; pedig Erzsi takaros egy leány volt ám!

Itt kemény telek járnak, és az elsõ, melyet itt töltöttem, rendkívül
hosszú volt; de nem untam el. Ennyi marha mellett egész nap elég
dolgunk volt. Este jólesett a pihenés.

Nem hinné az ember, mily jól érzi magát az emeletes faházakban, fõképp
téli idõben. Nálunk nem is tudják, mi a tél. Vannak zord napok, térdig
érõ havak és néha szánon is alig mehettünk tanyánkra; de ez mindössze is
legfellebb egy hétig tartott, s akinek éppen kedve van, megbirkózhatik
a fergeteggel is. De itt! Ha a szél azon oldalról fú, honnan a teins úr
jött, legény legyen, aki csak az istállóig elmegy; bundával magam sem
bírnám. Az ember azt hiszi, hogy a házat is elviszi mindenestõl: csak
úgy reszketnek falai és a nagy zsindelyek, akármennyi kõvel terheljék,
mind mozognak. Mintha az egész ház dideregne. És hozzá mily hideg, mily
rémséges hó! És ez így néha egész hétig is eltart. Nem látni tíz lépésre
az ablakból. De éppen ilyenkor még inkább jólesik a meleg szoba. Mentõl
erõsebben süvölt és fütyül a szél, mentül jobban rezegnek az ablakok és
kopognak az ajtók, annál jobbkedvû lesz az ember; körülbelõl úgy érzi
magát, mint várban, ha az ellenség lõdözi, s azok, kik benn vannak,
tudják, hogy nem veheti be.

Ez így tartott húsvétig, s már aggódni kezdtünk, mert a takarmány erõsen
fogyott; de végre eljött a talián szél, itt fõnnek nevezik, s vele eljött
a tavasz. Alig kezdett fújni, s a hó szemlátomást fogyott, az ember azt
sem foghatta meg, hová lett.

- Itt van a tavasz - mondta Erzsi, mikor vele a házban találkoztam;
ugyanezt mondta gazdánk egy szomszédnak, ki, mikor a szél kezdõdött,
éppen nálunk volt, s a gazda a cselédeknek s ezek nekem. Mindenki
örült, még a marha is nyugtalankodni és bõgni kezdett az istállóban.

És a tavasz csakugyan itt is volt, csakhogy nem volt köszönet benne.

Nálunk otthon a tavasz csupa gyönyörûség. A hó lassankint olvad el.
Minden szép csendesen történik, az ember alig veszi észre. Csak a marha
vidám bölöngése és a magasban a pacsirtasereg hirdeti a kikeletet. Az
egész olyan, mintha a természet kipihente volna magát, és most hosszú
álma után a nap meleg sugárainál csendesen felnyitná szemét és mozogni
kezdene. Felébredt, de nem szökik fel egyszerre; minek is siessen,
van elég ideje, hogy dolgát õszig bevégezze. De itt, aki tavaszt nem
látott, annak fogalma sem lehet róla. Ma még tél. A meredek sziklákon
kívül, hol a hó meg nem áll, egy talpalatnyi folt sem látszik a fehér
takaróból, s holnap az egész hegyoldal sötéten áll. Minden oly rögtön
történik, mintha a természet érzené, hogy elkésett és most sietni kell,
hogy a búzát s gyümölcsöt megérlelhesse, még mielõtt a tél ismét
visszajõ. Nálunk a hólevet felszívja a föld, legrosszabb esetben
betölti a laposokat, és a vetés ázik ki; de itt száz patakban omlik le
a hegyoldalon. Meg sem fogható, honnan jõ s merre megy ez a sok víz.
Most csak egy kis eret látni, mely a havon átszivárog, nem vastagabb
a karomnál; egy félóra múlva helyette ott már patak folyik, mely egy
malmot elhajtana. Az ember azt sem tudja, mihez fogjon. Ha hamarjában
töltést hányt, hogy a vizet egy oldalon elfogja, egyszerre a másikról
még több jõ, s nemcsak a vetést, hanem még a földjét is elviszi magával.
Minden hegyen száz forrás ered, minden szikláról vízesések omlanak le,
és az mind tarthatatlanul szalad s rohan a völgy felé, hogy a folyó,
akármily magasra csinálják töltését, pár óra alatt kiárad s mindent
elönt. És hozzá mily lárma mindenfelõl. A szél, a víz s közbe-közbe a
lavinák dörgése, mintha ágyúznának. Nem is lehet azt kikeletnek nevezni.
Valóságos háború, melyben a tavasz a telet legyõzi, és ez, midõn
visszavonul, mindent elpusztít.

Nagyobb baj itt közelében, Istennek hála, nem történt. Házunk jól
fekszik. A lavinák ellen ama domb védi, s a víz is inkább két szomszédunk
földeinek veszi futását; de annál nagyobb volt a nyomorúság lent. A falu
egész lakossága és aki a távolabb fekvõ házaktól segítségre mehetett,
mind a töltéseken dolgozott, s mégis alig bírták a vizet árkában tartani.
Évek óta nem volt nagyobb hó és ily rögtöni olvadás.

Néhány nap múlva itt is azonban már azt hitték, hogy túl vannak a
veszedelmen. A víz apadni kezdett és már a munkához készültek: mikor
csak egyszerre vasárnap délután, egy és két óra között, szörnyû dörgést
hallunk, és kevéssel késõbb harangozni kezdenek. Éppen a faluba akartunk
menni ipam nénjéhez, ki ott lakik, a gazda, Erzsi meg én. Az öregúr úgy
megszeretett, hogy vasárnapokon többnyire magával vitt. Csakúgy néztek,
mintha a családhoz tartoznám.

- Félreverik a harangot - mondotta ipam; én is hallottam, de füstöt
sehol nem láttam, és el sem képzelhetem magamnak, miért?

- Bizonyosan a lavina omlott le, melyrõl a szomszéddal a minap szóltam.
Ha ez történt, akkor jaj a falunak. Siessünk.

S amint ipam mondta, úgy volt. Látja a teins úr - folytatá gazdám,
ujjával az alattunk fekvõ völgy vége felé mutatva. - Ott, hol a völgy
megszûkül, ugyanezen oldalon, melyen házunk áll, azért innen nem is
látszik meg, egy mellékvölgy ereszkedik le. Tulajdonképp nem is lehet
azt völgynek nevezni, nem szélesebb egy jókora vízszakadásnál; csakhogy,
mielõtt a szerencsétlenség történt, ott a legszebb fû termett. Beszélték
a faluban, hogy hajdanában, a legöregebb emberek is csak más öreg
emberektõl hallották gyermekkorukban, hogy mondom, sok esztendõ elõtt,
e völgyecskén egy nagy lavina szakadt le, mely a fõvölgynek egész
szélességét elfogta, úgy, hogy a patak elzárva, a jégfal mögött
tóvá nõtt, s mikor ezen gátat késõbb keresztülszakította, az egész
völgyet elárasztotta. Sokan nem is hitték és senki nem félt, hogy
a szerencsétlenség még egyszer történhetnék, mert e keskeny völgy
alján most jókora fenyves erdõ állt, és ha a hó súlya tavaszkor egyes
fákat kitört, az, hogy a lavina az egész erdõn keresztül mehessen,
hihetetlennek látszott. Csak ipam rázta fejét, és mikor e tél derekán
a hótömeg egyszer megmozdult, s egész sor fenyût tört ki: azt mondta
többször, hogy nincs oly erõ, mely ily tehernek, ha az egyszer megindult,
ellentállhatna.

Jövendölése beteljesedett. Mihelyt a faluba értünk, megtudtuk. Soha oly
zavart, minõ ott volt, nem láttam. Egyik ide, amaz oda futott, egyik
kapát s ásót fogott, s azt kiabálta a többieknek, hogy jöjjenek vele;
mások azt mondták, hogy elébb a szomszéd faluba kell küldeni segítségért,
vagy hogy úgyis mindennek vége van, mert ha a víz a lavinán keresztültör,
a faluban kõ nem marad kövön; s legjobb, ha mindenki legalább marháját
s amit vagyonából elvihet, biztosságba hozza. A templom elõtt a felsõ
molnár állt, mellette felesége s gyermekei. A lavina malma közelében
szakadt le, õ mondta el az egészet.

Éppen a templomba készültek. Az asszony a gyermekekkel már a ház küszöbén
állt, a molnár még csak imádságoskönyvét kereste. Akkor egyszerre
borzasztó dörgést hall. Sötét lett, a ház falai megrendültek, s elsõ
pillanatban azt hitte, hogy a ház dõlt össze; de mikor kiszaladt, látta
az egészet. A háznak nem volt baja, a lavina mintegy húsz lépésnyire
esett le tõle, és csak a szénapajtákat zúzta szét. Földjeinek egy része
el volt borítva, rétje, melyet a völgy végén bírt, víz alatt állt; mondá,
hogy örökre koldus; és míg e szomorú történetet újra s újra elbeszélte,
mert egyre kérdezték, addig gyermekei sírva simultak anyjukhoz; az
embernek megesett a szíve, ha rájok nézett.

Nem is volt senki a faluban, ki a sok sírás és jajgatás között tudta
volna, mit tegyen, csak ipam, a tiszteletes és egy öreg paraszt, ki egy
évvel ezelõtt a szomszéd kantonban hasonló szerencsétlenséget látott és
akkor csaknem ott veszett.

Az ily szerencsétlenségek itt is ritkák. Igaz, tavaszkor sokszor nem
múlik egy óra anélkül, hogy lavinadörgéseket ne hallanánk; és azok néha
oly helyen szakadnak le, hol senki nem gondolta volna, s akkor a hótömeg
egész házakat és istállókat visz el marhástól s emberestõl együtt; de
többnyire ismerjük útjokat, és mint nálunk a helységeket hátasabb
helyeken építették, úgy itt a házaknak oly helyeket keresnek ki, hol a
lavináknak útjokban ne álljanak. De az, ami falunkat veszélybe hozta, nem
is volt közönséges lavina; itt az egész roppant hótömeg, mely a keskeny
völgyben összegyûlt, egy darabban csúszott le, szétzúzva és maga elõtt
elseperve mindent, mi útjában állt, felszaggatva még a földet is.

Miután a tiszteletes ipammal egy ideig tanácskozott, azt határozták,
hogy õ majd a szomszéd faluk lelkészeinek segítségért ír, és a
leveleket egy pár suhanc által, kiknek más hasznát úgysem vehetnénk,
elküldi; minden ép ember pedig fogjon csákányt s kapát, s lásson
azonnal munkához, s így kimentünk. Én ipam mellett elöl, a többiek
utánunk.

Ilyet nem látott a teins úr. A hegyoldal egy részét még hó takarta,
csak ott, ahonnét a lavina jött, látszott ki a puszta föld, feltúrva,
össze-vissza szaggatva. Hol elébb a legszebb legelõt ismertem, most
roppant sziklák s jégdarabok hevertek. Az erdõbõl csak egy pár letört
törzs maradt meg, a többit a lavina részint eltakarta, részint magával
sodorta. Mindjárt a malom mellett egy roppant töltés, mely a völgy egyik
oldalától a másikig nyúlt, magasabb e háznál. Hó és föld, jégtáblák és
roppant szikladarabok, közöttük nagy fenyõk, egész szálakban és széttörve,
a molnár szénapajtájának félfedele, minden, mintha összegyúrták volna. A
csákány is alig fogott rajta. Az ember elvesztette reménységét, hogy ezen
valaha keresztültörhet, s mégis keresztül kellett törnünk, s pedig mentül
elébb. A lavina a patakot úgy zárta el, mintha kõtöltéssel gátolták volna.
Egy csepp sem folyt keresztül. Alig múlt két óra, mióta a szerencsétlenség
történt, s a völgy azon részét, mely e jéggát mögött feküdt, máris víz
takarta; holnap tó lenne belõle, mely ha a jégfalon áttör, a falut, sõt
talán az egész völgyet tönkre teszi.

Dolgoztunk is istenigazában. A sok hó és jég között csak úgy csurgott
az izzadság homlokunkról. Estig a szomszédból is sokan gyûltek össze.
Csak mintegy két öl széles rést akartunk törni, s így mindig csak egy
rész dolgozhatott. A többi addig a malomba ment, hová a faluból eleséget
hoztak. Így múlt az elsõ éjszaka, s a másik és az utána való éjszaka is.
Szerencsére holdtölte volt, s folyvást dolgozhattunk, de a munka lassan
haladt. A lavina széles helyet fogott el, s mentül mélyebbre jutottunk,
annál keményebb lett. A víz is mindig nõtt, s vele természetesen a
veszedelem. De munka között az ember mindent könnyebben vesz. Egyik a
másikat buzdította. Ha egy elsikamlott s leesett, a többiek nevettek,
s oly jókedvûen dolgoztunk, mintha csak mindennapi munkánkat végeztük
volna.

Harmadnap déltájban a csatorna, melyet éppen a patak közönséges árka
fölött a jégben vágtunk, legalább három öl mélységû lehetett; a víz is
megnõtt; mindenki azt hitte, hogy estig a csatornával egy arányban lesz,
s csak induljon meg egyszer, majd utat tör az magának.

A tiszteletes és ipam eleget mondták, hogy azt az oldalt, honnan a víz
jõ, senki ne bántsa többé, s csak a másikat vágjuk mélyebbre, hogy árkunk
mentül lejtõsebb legyen, s a víz annál nagyobb erõvel rohanjon keresztül.
De azoknak haszontalanul beszélt az ember. Az egyik azt mondta, még talán
holnapig sem leszünk a víz irányában; a másik, hogy jobb lenne, ha mentül
elébb jõ; a többiek nem is hallgattak reánk. Dolgoztak mind, de mindenike,
amint tetszett. Ipam maga lement az ásók közé, hogy rendet csináljon.
De lehetett is azoknak parancsolni! Míg az ember az egyiket más helyre
állította, addig a másik ott fogott hozzá a csákányozáshoz, honnan amazt
elparancsolták, s egyszerre csak áttört a víz, szerencsére csak az egyik
oldalon, másképp nem tudom, hány menekült volna meg közölünk. Alig
kapaszkodtak fel, ki létrán, ki kötelen, mikor a víz a másik oldalon is
berontott és nyílsebességgel keresztülrohanva csatornánkon, mint vízesés
szökött le egyenesen a patak száraz árkának közepébe. Azt hittük, túl
vagyunk minden veszélyen; túl is lettünk volna rajta, csakhogy éppen a
nyílás elõtt egy egész fenyõ feküdt. Ipam régen észrevette és eleget
mondta, hogy vágják széjjel; de akkorra halasztották, mikor majd jobban
hozzáférnek, s éppen mikor hozzákészültek, jött a víz. Ezen egy fa nem
sokat ártott volna, de az egész tó, mely a jégtorlasz mögött képzõdött,
telve volt mindenfélével. Nagy jégdarabok, széttört fatörzsek, sõt egész
fák úsztak benne. Máris egy más fenyû akadt az elsõbe. A víz mindent e
nyílás felé vitt, és félni lehetett, hogy csatornánk ismét bedugul. Nagy
üggyel-bajjal köteleket akasztottunk a fába, aki hozzáfért, belekapaszkodott,
hogy azt a csatornanyílástól elhúzzuk; de alig fogtunk hozzá, mikor
egyszerre csak kiáltást hallok, s amint visszafordulok, azt látom, hogy
gazdám a vízbe esett.

Hogy történt, azt mostanig sem tudom. Meglökték-e vagy elcsúszott, vagy
a jég szakadt le alatta, mint többen mondták; elég az hozzá, hogy a
vízben volt. Nem is sokat gondolkoztam, hanem utána mundúrostul. Mikor
még Linz táján feküdtünk, úszni tanultam, többször átúsztam a Dunát, s
most hasznát vettem.

Szegény ipam mindjárt elmerült. Mikor ismét felbukkant, ott voltam,
gallérján fogtam. A víz is a nyílás felé húzott; nincs ember, ki
annak ellentállhatott volna, s csak akkor láttuk, mi jó volt, hogy
torkolatját a fa zárta el. Ebbe kapaszkodtam, s ha ez nincs ott,
átrántott volna gazdámmal együtt, és senki nem hallotta volna hírünket.
Segítség nem hiányzott. Köteleket hánytak. Egyiket ipam fogta, a
másikat én, és ismét a többieknél voltunk. Az egész nem sokkal tovább
tartott, mint ameddig elbeszéltem.

No, és most volt is ám öröm. Körülfogtak, megöleltek. Az egyik
levetette kabátját és nyakamba akasztotta, a másik kalapot nyomott
fejembe. Ha hagytam volna, talán karjukon visznek a malomhoz. S mikor
odaértünk, újra kezdõdött a hálálkodás. Ipam didergett egész testén,
alig szólhatott szegény, csak nyakamba borult, s mondta, hogy soha nem
fogja elfelejteni, amit vele tettem; a tiszteletes úr megszorította
kezemet; és a többiek is mindenik kezet akart fogni velem, mindenik
újra magasztalt. Eleget mondtam nekik, hogy nincs miért, mert úszni
akárki megtanulhat, s ha úszni nem tudnék, mégis csak ott vesztünk
volna mindketten; de végre a dicséret mégis jólesik az embernek.
Láttam, hogy szívbõl jõ.

A lavina s az, hogy a fa még mindig a nyílás elõtt fekszik, s
csatornánk, melyben a víz befoly, bedugulhat, egy ideig nem jutott
eszébe senkinek. Mikor pedig egy félóra múlva a molnár nehányad magával
utána nézett, azon hírrel jött vissza, hogy azalatt a víz maga segített
magán. Hogy mozdult meg a fenyûszál, nem tudom; de elég, hogy nem
feküdt többé rossz helyen, s hogy a veszedelmen szerencsésen átestünk.
Nem is volt már semmi baj, csakhogy huszármundúrom aznap tette utolsó
szolgálatát. Ócska volt, az igaz, de tódással csak megjárta. De mikor
most a levetkezésnél segíteni akartak, s az egyik jobbik, a másik bal
ujját húzta, a vizes dolmány kettészakadt. A nadrág már ócska volt,
mikor az ezredet elhagytam, az most csupa rongy lett. Itt a szabó
becsületes ruhát, minõt a parasztok nálunk viselnek, nem tudott
csinálni, s így végre nem maradt egyéb hátra, mint hogy én is ily
fertelmes köntösbe bújjam. Tudom, ha otthon látnának, az egész falu
gyereke ujjal mutatna reám.

Az elsõ napokban restelltem e bugyogóban járni, melyet az emberek
vállukra akasztanak, s mozogni sem tudtam és szégyenlettem is; de oly
jó dolgom volt, hogy ezt is csakhamar megszoktam.

Mikor este hazajöttünk, és gazdám elbeszélte, mi történt, Erzsi sírva
fakadt. Aztán nyakamba borult. Apja mondta, hogy teheti, mert nálam
nélkül árván maradt volna, és az öreg csak úgy nevetett, mikor látta,
hogy én is nyakon fogom leányát s összevissza csókolom, mintha ez már
nem is lehetne másképp. Azóta úgy éltünk egymással, mintha testvérek
lennénk, azaz én bizony más szemmel néztem reá. Munka idején kívül
mindig együtt voltunk, s az öreg nem bánta, sõt úgy látszott, mintha
öröme telnék benne.

Hej - így gondolkoztam sokszor magamban -, ha még odahaza lennék, vagy
L. itt volna a szomszédban, tudom én, mit csinálnék. Erzsi egészen
nekem való. Soha nem éreztem azt még Eszter mellett sem, mit most, ha e
pirospozsgás leány arcára néztem. Vele nem is fogytam ki a beszédbõl,
és szemébõl kilátszott, hogy ha õt kérdeznék, neki sem kellene más. De
mi haszna, mikor csak fogadott cselédje vagyok, csak nem kérhetem meg
gazdám leányát. Sokszor gondolkoztam, nem lenne-e legjobb, ha elmegyek;
de akkor eszembe jutott, hogy míg Erzsit el nem viszik, addig én sem
mehetek el; s ha majd valaki elvette, akkor mért ne maradnék inkább
gazdámnál, mint máshol, ha már úgyis szolgálnom kell. Nem tudtam
elhagyni a házat; még talán akkor sem, ha azt mondta volna is valaki,
hogy egyenesen hazamehetek; pedig egy jó idõ óta többet voltam szomorú,
mint víg. Erzsi kérdezte, miért búsulok. Gazdám is észrevette, de az
nem szólt semmit.

Így jött pünkösd. Szombaton egész nap fenn voltam az almon, hogy a marha
után nézzek. Estefelé, körülbelõl ily tájban, csak talán valamivel
késõbb, hazajöttem. Az idõ még szebb volt, mint ma. Az egész égen nem
lehetett egy felleget látni. Még a fa levele sem mozdult, és a nagy
csendességben csak Erzsi éneke hallatszott, ki a szolgálókkal a nagy
ünnepre a házat tisztogatta. Gazdám itt ült a padon, éppen a tekintetes
úr helyén. Mikor hazajöttem s elmondtam, hogy fenn az almon minden
rendben van, õ Erzsit kiáltá.

- Hozz egy korsó sert s valamit enni - mondá leányához -, István fáradt.

Alig múlt néhány perc, már Erzsi egy nagy tállal és korsóval jött ki a
házból.

- Mennykõ leány - szólt az öreg nevetve -, már itt is van. Nem is késik
az el, ha neked szolgálhat.

- Erzsi te - szólította meg a leányt, mikor az a korsót az asztalra
tette -, ugye a sert nem a pincébõl hoztad fel, hanem kikészítetted,
mihelyt Istvánt jönni láttad; pedig elébb láttad, mint bárki más a
háznál.

Erzsi elpirult, az öreg majd rá, majd rám nézett és mosolygott.

- No, most csak menj be, és végezd dolgodat - szólt jókedvûen -, aztán
te is kijöhetsz hozzánk.

Erzsi elsietett. - Derék, becsületes leány - mondá az öreg utána nézve -,
akárki veszi el, jól jár vele; nem gondolod-e te is, István?

Most én is zavarba jöttem, s csak azt mondtam, hogy biz én is azt hiszem!

- Ha neked volnék, el is venném - mondá õ.

Azt gondoltam, hogy az öreg csak tréfál, de azért mégis megmondtam neki,
hogy bizony rajtam nem múlnék, s hogyha még otthon lennék, s apám házába
vihetném, már régen megkértem volna; de hogy szegény cseléd létemre ily
valamire nem gondolok.

- Azért én gondolkoztam róla - szólt gazdám -, igaz, cselédnek
fogadtalak, de nem úgy viselted magadat, és nem is úgy tartottalak.
Alig voltál két hónapig a háznál, máris észrevettem, hogy Erzsi szeretni
kezd. Azt hiszed, az öregnek nincs szeme, vagy ha az egész dolog ellenem
van, nem küldöttelek volna el? De láttam, hogy derék legény vagy, érted
a gazdaságot, s nekem ily võ kell. Azt, hogy Erzsit saját házadba nem
viheted el, még szeretem. Úgyis csak ez az egy gyermekem van, legalább ez
nálam marad halálomig. Így gondolkoztam én már a múlt télen is. S fogadok
veled, hogy Erzsi észrevette, hol jár eszem. Azóta életemet mentetted
meg. Saját életed veszedelmével tetted, úgy viselted magadat, mintha
gyermekem lennél, és én nem hálálhatom meg jobban, mintha Erzsit neked
adom. Jó, becsületes leány, s én nyugodtan bízom reád; mert az, aki apja
után a vízbe ugrott, tudom, õt sem fogja elhagyni bajában. Ha akarod,
Erzsi a tied, itt a kezem.

És az öreg odanyújtotta kezét, és én megragadtam, feleltem is valamit,
de mit, azt akkor sem tudtam; hanem siettem, amint lehetett, a házba,
hogy Erzsit megkérdezzem, mit mond hozzá. Õ sem sokat kérette magát; s
nem múlt el egy félóra, s itt ültünk a fa alatt mind a hárman. Én Erzsi
mellett, ki kezemnél fogva tartott, ipam szemközt velünk. Boldogult
feleségérõl szólt, az elsõ idõrõl, melyet vele e házban töltött. Miként
rendezték el az egész háztartást, és mi boldogok voltak, mikor Erzsi
született. Az öregnek, fõképp mikor felesége haláláról szólt, könnyekbe
lábadtak szemei; de mindjárt utána ismét jókedvûen a keresztelõrõl
kezdett beszélni, melyet majd a házban tartani fogunk. E fák vének
lehetnek, de boldogabb emberek, mint az este mi hárman voltunk, még
nem ültek alatta.

Másnap, mint mondám, éppen pünkösd napja volt, az egész falu megtudta.
Aratás után pedig megtartottuk a lakodalmat, s hála Istennek, sohasem
bántuk meg. De itt jõ Erzsi ipammal. A teins úr maga megkérdezheti,
úgy hiszem, õ sem panaszkodhatik, hogy magyarhoz ment.

S ezzel gazdám fölkelve a közelgõk elébe sietett, én helyemrõl nézém
találkozásukat. Rövid idõ múlva Szûcs István kisfiával, kit karjára
fogott, ipa és feleségével visszajött, s nem írhatom le a szívességet,
mellyel az öreg svájci és leánya fogadtak. Mindketten olyanok voltak,
minõknek õket gazdám elbeszélése után magamnak képzeltem, s az este,
melyet a becsületes háznép körében töltöttem, mély benyomást tett reám.

Az asszony, mihelyt hazajött, a konyhába sietett, hogy a vacsora
készítéséhez lásson. Mi férfiak ismét a nagy juharok alá ültünk. Oly
bizalmasan beszéltünk egymással, mintha régi ismerõsök lennénk. Az
átellenben levõ hegyoldal azalatt elhomályosodott, a sötét fenyvesek,
melyek majd nagyobb tömegekben, majd keskenyebb szalagokban a vidám
zöld rétek s legelõk között fölfelé vonultak, lassankint eltûntek, csak
fenn a hegygerincen látszottak magas sudarak, élesen elválva a világos
légtõl. Az elszórt házak és szénapajták helyett, melyek a hegyoldalon s
lenn a völgyben elszórva álltak, most csak itt-ott egyes fények voltak
észrevehetõk. Minden nyugodt vala, mintha az egész természet álomba
szenderülne; s csak az estharang, melynek gyenge hangjait a szellõ
felhozá, szakítá félbe a csendet.

- Most otthon is harangoznak - szakítá félbe Szûcs István a csendet,
mely egy ideig közöttünk uralkodott. - Hej, vajon gondolnak-e ott most
reám?

Erzsi vacsorához hítt, s késõ éjszakáig együtt maradtunk. Az öreg
felhozatta magyar borát, s újra elbeszélte megmentésének történetét. -
Ha az úrnak hazájában ily bor terem, mint ez, és több ily legény van,
mint István, akkor csakugyan magam is el szeretnék oda menni - mondá
jókedvûen, újra megtöltve poharainkat.

- Van ott bor jobb is ennél - válaszolt Szûcs István - és legény is
különb minden faluban. Nincs is több olyan ország széles e világon; de
az mégis igaz, hogy becsületesebb ember, mint kend, ott sincs, és jobb
feleséget ott sem találhattam volna. - S ezzel István fölkelt, s úgy
megszorítá ipa kezét, hogy mindkettõnek szeme könnyekbe lábadt.

Másnap jókor reggel elindultam. Az egész család a ház küszöbéig kísért,
Szûcs István csaknem a faluig jött velem.

- Ha L.-re jõ, hisz a teins úr megígérte, hogy elmegy - mondá, midõn
elváltunk -, mondja meg édesanyámnak és Péternek, hogy jó dolgom van.
Engem az Isten megáldott mindenképpen; de egy mégis csak fáj nekem, s
fájni fog halálomig, hogy nem lehetek hazámban. Akármennyit veszítsen
az ember, mindent vissza kaphat, még ha valakit szeretett és azt
elhagyta, mint én szegény Esztert, késõbb mást találhat helyébe, ki
jobban illik hozzá; de aki hazáját vesztette el, azt sehol a világon
nem találhatja fel többé.

Kezet szorítánk s elváltunk. Én a falunak vettem utamat; õ a hegynek
fölfelé indult.

Néhány perc múlva szavát hallám:

        Szülõföldem szép határa!
        Meglátlak-e valahára?
        Ahol állok, ahol megyek,
        Mindenkor csak feléd nézek.

Megálltam s visszanéztem. Szûcs István már messze volt tõlem, de
férfias hangja még sokáig hallatszott, mintha távol hazámból egy
köszöntés szállna felém.