Nincsen neve
szerző: Faludi Ferenc
1.
Egy agg lant van Gyöngyös táján,
Rút szemölcsék ül pofáján,
Töpörödött ráncas bőre,
Ősszel tarkás minden szőre,
Utálatos ocsmán kép.
2.
Három foga tart istrázsát,
S alig rágja a híg kását,
Gyomort kever büdös szája,
Tüdejével rothadt mája,
Semmi tagja már nem ép.
3.
Rozsdás torka höbög, hörög,
De a nyelve frissen pörög,
Nyughatatlan derekával,
Csipás szeme forgásával,
Keze úgy jár, mint a csép.
4.
Előbb kezdte Venus fatyját
Megismérni, mintsem atyját;
Hím után sírt bölcsőjében,
Gyulladozott szerelmében,
S még előtte volt a pép.
5.
Felserdülvén, többre lépett,
Nyalogatott sok friss képet,
Aki tetszett szájízének,
És megfelelt víg kedvének,
Ahhoz ragadt mint a lép.
6.
Sok kezek közt vásott nyaka,
Csókkal kopott két ajaka,
Üszög már kiperzselt szíve,
De még bennvan Amor nyíve,
Forrton-forr az ó cserép.
7.
Természetit erőlteti,
Apadt mellét kifeszíti,
Tarát farát ékesíti,
Vitorláit kiteríti,
Arra nyerít, aki szép.
8.
Parázs tüzét lobbantatja,
Már megszokta, nem hagyhatja.
Várj, tejetlen gubás kecske,
Nősztön nősző vén menyecske,
Megjön urad, jól megtép!