Nem te vagy az...
Nem te vagy az, kiért olyan forrón égek,
Mit nekem most édes arczod szende bája?!
Rég megfakúlt lelkem tűnő ifjúsága
És a messze múlt az, melyre visszanézek!
Olykor rád ha téved néma pillantásom
S két szemed sugárit elmerülve nézem,
Titkos hangok árja incselkedik vélem,
Oh, de nem te vagy az, kinek szavát várom!
Múltak árnyékával társalog a lelkem,
Mosolyognak felém ismerős vonások,
Ajkadban egy másik néma ajkat látok,
És egy megtört szempárt csillogó szemedben!
(1841)