Nem átkozlak...

A Wikiforrásból
Nem átkozlak...
szerző: Komjáthy Jenő

Nem átkozlak, te csalfa tündér,
Hogy ifju szívem kiraboltad,
Te még ragyognál, tündökölnél,
Siratlak én, mint egy halottat.

Nem átkozlak, csak eltemetlek;
Nekem te meg vagy halva immár;
De így is, halva is szeretlek,
Nagyobb szerelmem kínaimnál.

Sírbolt leszek, magamba zárom
A hideg arcot, hamvas ajkat,
És mélyen a szivembe ásom
A szűzi testet, szűzi hamvat.

Nem átkozlak, te csalfa tündér,
Hogy ifju szívem kiraboltad,
Habár a síri éjbe tűntél,
Szeretni foglak, szép halottat.