Negyvennegyedik

Negyvennegyedik szerző: Balassi Bálint

Inventio poetica: Grues alloquitur, a darvaknak szól

ugyanazon nótára


1 Mindennap jó reggel ezen repültök el szóldogálván, darvaim!
     Reátok néztemben hullnak keservemben szemeimből könyveim,
     Hogy szép szerelmesem jut eszembe nékem, megújulnak kínjaim.

2 Látom, utatokot igazítottátok arra az ország felé,
     Azholott az lakik, víg szívemet aki őmagánál rekeszté.
     Valaha énrólam, ki híven szolgáltam, vallyon emlékezik-é?

3 Bujdosom, mint árva, idegen országba veszettül, mint szarándok,
     Ruhámban sötét színt, szívemben szörnyű kínt viselek én, úgy gyászlok,
     Szárnyam nincs, mint néked, kin mehetnék véled ahhoz, akit óhajtok.

4 Szárnyad vagyon, repülsz, szinte ott szállsz le, ülsz földében, hol akarod,
     Te szomjúságodot szép forrásból csorgott tiszta vizével oltod,
     Örömem környékét, az ő lakóhelyét: Paradicsomot látod.

5 De ne siess, kérlek, tőled hadd izenjek néki rövid beszéddel,
     Vagy ha az nem lehet, csak írjam nevemet mellyedre fel véremmel,
     Kin megesmérhesse, hogy csak őérette tűrök mindent jó kedvvel.

6 Adjon az jó Isten néki egészséget, víg és hosszú életet,
     Mint mezők virággal, tündökljék sok jókkal, áldja mindennel őtet;
     Nyomán is tavasszal teremjen rózsaszál, s keserüljön éngemet!

7 Sok háborúimban, bujdosó voltomban, midőn darvakat látnék
     Szép renden repülni s azfelé halanni, hol szép Julia laknék,
     El-felfohászkodván s utánok kiáltván tőlük én így izenék.