Negyvenhatodik

Negyvenhatodik szerző: Balassi Bálint

Az Dobó Jakab éneke, az „Már szintén az idő vala kinyílásban”
ellen szerzett ének

azon nótára


1 Bezzeg nagy bolondság volt az balgatagban,
     Cupidót ki írta gyermekábrázatban,
     Mert nem gyermek, aki bír mindent világban.

2 Császárok, királyok vadnak hatalmában,
     Bölcsök, jó vitézek járnak udvarában,
     S vallyon s ki nem égett soha nagy lángjában?

3 Vaknak sem mondhatja őt senki igazán,
     Aki megkóstolta mérges nyilát magán,
     Sok szívet nem lűne véletlen, vak valván.

4 Látjuk, minden szívet mely igazán talál,
     Kit célul arányoz lűni mérges nyíllal,
     Hát nem vak, sőt jól lát szeme világával.

5 Szárnyát sem hihetem, kin ő repülhetne,
     Azon is megtetszik, mert fekszik heverve
     Régen én szívemben, csak tüzet rak benne.

6 Nem is mezítelen, ki mindeneket foszt,
     Nem szűkölködik az, ki ennyi sok jót oszt,
     Jókkal vagyon közi, nem kedveli a rosszt.

7 Ezt írván, Julia kérdé, hogy mit írnék?
     Szerelem szép képét írom, néki mondék.
     Monda: Hát engem írj! S reám mosolyodék.

8 Ez ennéhány versben feleltem meg annak,
     Azki alította nem kis okosságnak,
     Cupidóra gyermekszemélt hogy írtanak.