Negyvenegyedik

Negyvenegyedik szerző: Balassi Bálint

De Julia venante: a Julia vadászatjáról, kit írva küldött volt Juliának. De voce ad vocem ex Angeriano

azon nótára

 
1 Széllyel hogy vadásza én lelkem, Julia egy igen szép cserében,
     Tündérek egyike vévé őt eszébe, s monda lassú beszédben:
     Itt e földön angyal mit jár vadászattal, ha vagyon helye Mennyben?

2 Hevült vala penig Julia sokáig vadak után jártában,
     Kikapcsolta azért hónál fejérb mellyét, hűl szép szellőn árnékban,
     Kit hogy tündér láta, csak reá ámula, így szóla ő magában:

3 Két Diana vagyon talám ez világon? mely hasonló ez hozzá!
     Diana módjára megeresztve haja, kezében szép dárdája,
     Könnyű, zöld ruhája, oldalán kézíja, szép aranyas puzdrája.

4 Képe, keze, szeme, teteme, termete olyan, mint Dianának,
     Beszéddel, énekkel, magaviseléssel ők mely hasonlatosak!
     Múlatságnak örül, s néha lóra is ül mindkettő, úgy vadásznak.

5 De csak szarvasokat és egyéb vadakat vér és vadász Diana,
     De vitézek között szerelmére kötött s fogott sokot Julia,
     Senki el nem szakad, valakire akad, mert erős ő hálója.

6 Kiben engemet is, mint egyebeket is, régen fogott s fogva tart,
     S így ő el sem bocsát, fel sem mészároltat, kétség között tartóztat,
     Hogy tüzében égjek, valameddig élek, mint egy gyújtó áldozat.