Ne mondd!
| Ne mondd! szerző: Nyikolaj Alekszejevics Nyekraszov, fordító: Gerő Attila |
Ne mondd, hogy ifju véred vitt a bűnre,
Féltésem kínozott, oh, jól tudom ;
Ládd agg fejem közel siromba tűnve,
Te szép maradsz tovább, mint liliom.
Ne átkozd, oh, ne átkozd azt a perczet,
Midőn hűséget esküdél nekem,
Hisz éltem nem soká végleg lepergett
És síromon majd megbékülsz velem.
Ne mondd, hogy könyes gyászt öltesz magadra,
Ne mondd, hogy porkolábod én vagyok.
Előttem már a nyitott sír borzalma,
Feléd szerelmes szép jövő ragyog.
Tudom régóta mást szeret a szived
S a tettetés neked kinos nagyon...
Oh, várd be csöppég, – sírba döl ím híved –
A vétő sors mit végez – angyalom.
Igézőn, mozdulatlan, mint a márvány,
Véresre tördelt kézzel, halványan állt meg ott,
Mit mondhatott beteg férjének ágyán?
Csak könye hullott egyre és ajka hallgatott.
(1855)