Ne hívd az Istent!

A Wikiforrásból
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Ne hívd az Istent!
szerző: Komjáthy Jenő
Budapest, 1885. március

Ne hívd az Istent kínaidra!
Az égiekhez nincs közöd.
Leheld ki lelked zord magányban,
És hagyd az Istent, ördögöt!

Kegyetlen és sivár az Isten
S az ördög komikus szinész. -
Csak balga lel vigaszt a hitben,
De koldusan teng ott az ész.

Tudom, hogy a lét nagy keserve
Majd szétrepíti agyvelőd:
Légy hosszutűrő és ne jajgass,
Akármi ér, mutass erőt.

Ó, csak panaszt ne, gyáva könnyet!
Az égiektől mit se várj!
Vonagló ajkad dac kötözze,
Büszkén viseld el, ami fáj!

Reményt, vigaszt meríts a sírból!
Ha enyhe csöndje rád borul,
Kínt, örömet behantol egybe
S boldog vagy mondhatatlanul.

Sebhedt szived megszűn dobogni,
Szemedre álom jön legottan.
Kéj lesz a kínnak haldokolni:
Ó, halj meg és maradj nyugodtan!