Nazarénus dal
| Nazarénus dal szerző: Komjáthy Jenő |
Ki vélem küzd, az vért nem ont,
Testvért nem üld, embert nem öl;
Vad szenvedély ha féket old,
Csak önkeblét szaggatja föl.
Kitárja nagy, nemes szivét:
Ha áldozat kell, itt van ő,
Bár vad harag tiporja szét,
Remélni, hinni nem szünő.
Remélni, hinni szüntelen,
S szenvedni a külső csapást;
A lélek úr! Ó, győzelem!
Tegyünk mi róla vallomást.
Szeretni, tudni a gyönyör,
Ismerni, látni hatalom!
Minket a vérvágy nem gyötör,
Bosszúra nem gyújt bántalom.
Sértetlenek s tiszták vagyunk,
Nem üt sebet rajtunk a kés.
S amit teremt ihlett agyunk,
Az halhatatlan ép, egész.
Mienk, mienk a győzelem!
A gyűlölet csak árnyat öl.
Nem úr, nem úr a szellemen,
Isten fiát, ki égbe tör.
Nem, nem leszünk mi gyilkosok,
Fegyvert kezünkbe nem fogunk;
A gonosz úgyis bukni fog,
Ha szellemkarddal harcolunk.
Tanítni, szórni az igét,
Lángnyelven zengni a tavaszt,
Világot hintni szerteszét,
Mely örök életet fakaszt:
Ez lesz, ez lesz a fegyverünk,
S mienk a legfőbb diadal!
Isten jár mindenütt velünk
Naplelke órjás szárnyival.
Ha áldozat kell, itt vagyunk!
Szelíd szivünkben nincs harag.
Rossz ellen föl nem lázadunk,
A rossz muló, a jó marad.
A jó örök! Ó, mily vigasz
Annak, kit a gonosz gyötör!
Ó, halhatatlan, ősigaz,
Lélekvidító, szent gyönyör!
Tanítsunk, hintsük az igét,
Lángnyelven zengjük a tavaszt!
Világot szórjunk szerteszét,
Mely élő életet fakaszt!
Ki vélem küzd, az lelket önt,
Mindenbe szent hitet lehel,
S ha napszerelme szárnyat ölt,
Magával mindent fölemel.