Napló

Napló
szerző: Károly György

(Esők)

Esők jönnek, telek, május is.
– Hányadán állunk, kész a számadás?
Volt-jövőnk, lesz-múltunk
és a reggel még idegen.
Fregoli utca kettő bé a cím,
tértivevényes a végítélet.

(Nyár)

Rövidnadrágban áll Apám az udvaron,
nem tudni, honnan jön a fény,
egy hallal vesződik, kezében kés.
Neurotikus macska kering,
neurotikus anya orvosságot eszik.
Egy hal, egy apa, egy gyerek.
Neurotikus nyár.

(Albérlet)

Vakablakok nyílnak, szagtalan, színtelen;
ahányan – annyian, ki itt ki ott rekedt.
Részletekben lakunk, akár az ördögök.

(Judit)

Láttuk a hegyet a város felett
és valami tavat is a város alatt.
A lepedőn paprikamag-szívecskék,
s a bezárt mozi és a Gelka között
egy harminchét éves bádogos
Donizetti áriákat énekelt.

(Disznótor)

Kedvezményes világmegváltásról jött a hír.
Nálunk ölés volt aznap.
Ültem az üst előtt,
nyeltem a taknyom és a zsírszagot.

(Duna)

A Dunát egy keddi nap
átúszta az Apám,
aztán megijedt.
Keddenként Adonyból integet.

(Menta)

Nagyanyám a padláslépcsőn
megállt s örökre úgy maradt.
A dió héjába avasodik ott fenn
és a mentát nem öntözöm.

(Szüret)

Dús ősz. Szedd magad akció van épp –
kimaradni ebből nem célszerű.
Lassan én is összeszedem magam
s szedem marokszám a dilibogyót.

(Nyárvég)

Nyárvég, porbafúlt pocsolyák,
véges számú orromban végtelen dinnyeszag,
véges számú fülem dérüzenetekre ügyel,
véges számú kezemben hurkatöltő, cipőkanál,
gyömöszölöm agyamba a végtelent.

(Tanács)

Kutyám a konyha padlatára szart megint.
„El kéne már altatni” – szól a jótanács.

(Írni)

Szonettet írok kíméletlenül,
ahogy a cukrász borhabot kever:
cukros rímek, liternyi alliter-
áció és a nyájas seggreül.

(Tükör)

Az égen igazi Nap virít,
egy darab – ahogy illik az.
Valóságos vonatok zörögnek
földhözragadt városok felé.
A falon egy eredeti márkás tükör,
csodálom benne belgaüveg-önmagam.

(Tetők)

Tetők fölött a Hold a semmiben lebeg,
egyengeti utam, vezérli léptemet.

(Gondolat)

Agyam barlangos-testében a gondolat megfogan:
milyen cefetül heréltnek érzem itt magam.