Nagy Lajos: Kiskunhalom
| Nagy Lajos: Kiskunhalom szerző: Bálint György |
Nagy Lajos egyszer egy kritikájában megvallotta, hogy kissé nehezére esik olyan könyvről írni, ami nagyon tetszik neki. Ez vérmérséklet, lelki alkat dolga. Magam is közel állok ehhez. Egy mű szépségét inkább ösztönösen élvezem, úgy, mint a napfényt vagy a tengert. Napfényről és tengerről elég nehéz kritikát írni. Ezzel a könyvvel sok tekintetben így vagyok. Egyébként pedig Nagy Lajosnak nemcsak kritikusi, hanem írói hajlama is ilyen. Legtöbbször arról ír, ami felháborodást, haragot, megvetést vagy gúnyt vált ki belőle. Igazi „ostorozó” író. És, valljuk meg – a római költő után szabadon –, hogy nehéz ma nem ostorozni. Nagy Lajos, aki hosszú idő óta most írta meg első nagy lélegzetű és terjedelmű munkáját, kiment a magyar faluba, és megírta Kiskunhalom egy napját. Dos Passos-i filmszerűséggel, szaggatottan, gyors tempóban villannak fel előttünk a falusi képek. A regény beosztása kronologikus, az egyes bekezdések címe egy-egy időpont: reggel nyolc óra, délután hat óra stb. Ennek a könyvnek semmi köze az utóbbi évek divatos riport- és dokumentum-regényeihez. A riport tulajdonságaiból csak a könnyedség és a hitelesség van meg benne. Egyébként nem tények és alakok másoló ábrázolása, hanem egy falu életének, szociális szerkezetének kiáltóan éles kritikai rajza. Nagy Lajos a könyv egyetlen sorában sem mond véleményt, de mégis félreérthetetlenül tudjuk, hogy mi a véleménye. Szatírája néha olyan erős, hogy szinte már karikatúrára gondolunk. De ezekben a karikatúrákban nincs derűs humor. George Grosz vérfagyasztóan torz, tragikus rajzaira emlékeztetnek. Így még nem írtak a magyar faluról. Nagy Lajos hűvös, tárgyilagos hangon ír le embereket, étkezéseket, mezei munkát, egyszerű beszélgetéseket, apró jeleneteket, sőt, még álmokat is. Más író „falusi idillt” csicsereghetne erről az anyagról. Felvonulnak előttünk irodalmunknak jól ismert figurái: a falusi segédjegyző, a boltos, a pap, a csendőr, a városi úr és hölgy és a parasztok nagy serege. Sokan megírták már őket, ki romantikusan, ki naturalisztikusan. Nagy Lajos szociálisan írja meg őket. Társadalmi helyzetüket, a termelési és fogyasztási rendszerben való elhelyezkedésüket mutatja meg, és feltárja egymáshoz való kapcsolatukat. Kemény, öröm és szépség nélküli élet bontakozik ki ebben a falu-monográfiában. Ridegség, gőg és kapzsiság egyrészről, fásultság, kétségbeesés, kényszerű, eltompult megalázkodás másrészről, lappangó és gyakran ki-kitörő gyűlölködés mindkét részről: ez Kiskunhalom életének lelki tartalma. Nagy Lajos sohasem megy aprólékos részletekbe, egy-egy jellemvonást, egy-egy sokatmondó szót és gesztust ragad ki, könnyedséggel és erővel. Könyve kritikai munka. Megmutatja, mi a rossz, de nem veti fel a változtatás és átépítés lehetőségeit, melyek pedig már magából a rosszból is adódnak. Ez az egyetlen hiánya a könyvnek, mely különben, művészi tekintetben, Nagy Lajos legteljesebb írása.
Forrás[szerkesztés]
- Lásd a vitalapot!