Nő
szerző: Gárdonyi Géza
A nőben mindig az anyát tiszteljük. Akkor is ha még távol van az anyaság. Akkor is ha már rég tul van rajta.
A Végtelenség láthatatlan örök folyama érint meg mindig, ha anyát Iátok. Isten gyümölcsfája ő. Őreá száll virágul a Végtelenségből jött lélek. Az ő szíve véréből sző magának testet. Mindig érzem, hogy Isten megbízottja ő. Az Ég szivárványa le hogy ér, női vállat érint.
Ha csakugyan mink vagyunk a bibliai bukott angyalok, a férfi magasabbról bukott, mint a nő. De a nőnek a szárnyból többje maradt.
A férfi magában: kerek egész.
A nő: mindig tört szám, s a kiegészítését mindig másban találja. Az a más többnyire férfi, de lehet nő is. Két nő már lehet egy egész, három méginkább, de egy nő egymagában a saját érzése szerint is hiányos ember.
A nők vízzel írnak, tűzzel beszélnek. Férfiak közt sok az akadozó nyelvű; a nők mindig hibátlanul beszélnek. Férfiak közt sok a lassu beszédű, nők közt a szapora beszédű több.
Van-e egyáltalán hebegő, dadogó nő?
A világ legprózaibb látványa az lenne, ha föl lehetne eleveníteni és egy társaságban szemlélni azokat a hölgyeket, akiknek neve és személye a költők verseiből ismeretes.
Az 1900-iki párizsi kiállítás főkapuján Párist egy fiatal pongyolába öltözött nő jelképezte. Rám Páris nem így hatott, hanem inkább, mint egy vén kifestett arcu dáma, aki cigarettát szí, abszintet iszik, és műfogakkal nevet.
Mindig különös nekem, mikor valakiről azt mondják:
Elcsábította ezt meg ezt az asszonyt.
Olyan, mintha azt mondanák valakiről, hogy:
- Úszni tanította ezt meg ezt a halat...
Ha a nők tudnák, hogy az okos szem menynyire szépíti az arcot, - mindig halgatnának.
A nőjogositók két-három asszonynevet emlegetnek, hogy az értelmi és művészeti munkában híresek. Hát persze: vannak szakálas asszonyok is.
Sacré coeur pávanevelő intézet.
Hosszuhaju veszedelem:
A nők fiatalemberre leső angyalarcu pókok.