Nézés

Nézés szerző: Johann Wolfgang von Goethe, fordító: Dóczy Lajos

Szépen tekint a lányka, ha szeret,
Szépen az ivó, ha bor integet,
Szépen az úr, ha kérelemnek enged,
Szépen az őszi nap, ha fölmelenget.
De legszebb nézés, mikor összeér
Irgalmas kéz és reszketeg tenyér,
S a segítség, mit szív jósága nyujt,
Könyes szemet hálás örömre gyujt.
Mily nyelv az, melylyel ily szem megigéz!
Ki egyszer látta, mindig adni kész!

S mit Pend-Namé mond, oly malaszt,
Mely kebledből önként fakad:
A kinek adsz, ezentul azt
Ugy szereted mint tenmagad'.
Add vígan hát filléredet
S ne halmozz arany-hagyatékot ─
Emlékedet nem élvezed,
Élvezd, hogy adhatsz ajándékot.

                      *

Kovács előtt ha elnyargalsz, lehet,
Hogy egykor megpatkolja lovadat.
Ha kerti kunyhót látsz, nem sejtheted,
Nem serdűl-e babád a kert alatt.
Ha ifjut látsz, dalit és vakmerőt,
Leverhet egykor téged, vagy te őt.
Ha venyigét látsz, már valószínű,
Hogy terem rajt, mi néked gyönyörű.
Hát bátran! Példát mást is mondanék,
De útravalónak ez úntig elég!

                      *

Becsűld meg, ismeretlen ha köszönt,
Akár ha meghitt jó barát köszöntne.
Pár szó után bucsúztok ─ ő keletre,
Te meg nyugatra kelsz, mint végtelenbe;
S ha évek elmultával utatok
Találkozik, mindketten megörűltök.
«Igen! Ez ő!» mint hogyha közbe nem
Esett vón' annyi napi utazás
Vizen meg szárazon, és évek fordulása.
S cseréltek árut, nyervén mindegyik
S uj frigyet szűl a régi bizalom.
Az első üdvözlet sok ezret ér.
Azért köszöntsd, ki nyájasan köszönt.

A nőkkel nem jó szigorúnak lenni,
Az asszony görbe bordából ered!
Isten se bírta egyenessé tenni,
Ha sokat hajlítod, eltörheted.
Magára hagyva, igaz, jobban görbül,
Oh Ádám, hogy bujsz ki e körbül? ─ ─
A nővel csínján bánjatok,
Mert bordát törni nem csekély dolog!

                      *

A bőkezűt megcsalják,
A fösvényt lopva falják,
Az igazmondót marják,
Eszes szavát csavarják,
A keményt megkerűlik,
A lágynak baja gyűlik.
Csalástól csak egy óvhat,
Ha csalod a csalókat.