A lap feldolgozottságának foka

Négylábú munkások

A Wikiforrásból
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Négylábú munkások
szerző: Gárdonyi Géza

       Minden állat dolgozik. A kenyér nem hull az égből senki szájába. A kenyérért meg a maga védelméért dolgozik minden állat, csakugy mint az ember.
De némelyik állat az embernek is dolgozik. Az ember rabszolgává tett egynehány állatot, és dolgoztat velük.
A legelső állat, amely így az ember szolgálatába került, bizonyára a kutya volt.
A kutya a házat őrzi, de lehet használni teherhordásra, vadászatra, juhőrzésre és gombakeresésre is.
Pénzt persze nem kap ezekért a szolgálatokért, azonban ehhelyett fel van mentve az élelemkeresés gondjaitól.
De azért vannak ám még vad kutyák is. Azok szegények gazdátlanul csatangolnak, különösen Törökországban és Oroszországban.
Hasznos állatszolgánk a tehén is.
Ő nemcsak élelmet kap tőlünk, hanem főképpen védelmet. Mert ha vadon kellene élnie, a ragadozó állatok elpusztítanák.
A tehén talán a leghasznosabb állatunk, mert nemcsak a tejét meg a husát használja az ember, hanem a bőrét, szőrét, szarvát, belét, csontját is, sőt mondhatni, minden részét, porcikáját.
Néhol a szegény emberek még ekét is huzatnak vele. Hát ez az állat igazán az Isten áldása.
Melyik állat hasznos még az embernek? Én nem sorolom el, hanem csak a lóra mutatok.
A ló főképp az erejével szolgál minekünk. Akár a hátán akarunk menni, akár terhet huzatunk vele, mindenképpen az erejét használjuk. Amilyen nehéz a ló, annak egy hatodrészét huzza vagy viszi könnyedén.
Szomoru elgondolni, hogy vannak olyan emberek, akik ennél sokkal nagyobb terheket hordatnak szegény négylábu rabszolgával. Úgy sajnálom az ilyen kínzott lovat, mint a kínzott embert.
Az ökröt is igavonásra és teherhordásra használják, de mert lassu állat, nem ér annyit mint a ló. Az igaz, hogy az eltartása kevesebbe kerül.
A mi négylábu állataink mind tudják szeretni az olyan embert, aki jószivvel viselkedik irántuk. A tehén például ha kint van a mezőn, a gazdája hívő szavára fölemeli a fejét és odamegy hozzá. Nekem is volt ilyen szelíd tehenem Egerben: a Szekfű, csak az a bajom volt vele, hogy mindig meg akart engem csókolni.