Mikor ostrom fenyegette a várost
Óbester, kapitány vagy hadnagy úr,
Kit sorsa védtelen portámra vet,
Ha a tisztes, jó munkát kedveled,
Óvd meg házam s ki benne elvonul:
Majd meghálálja, mert áldott a húr,
Mely hírrel zeng meg ily szép tetteket,
Vizen s szárazon hinti szét neved,
Amerre csak nap tűzkorongja gyúl.
Ez Múzsák berke: rá lándzsát ne rázz,
Nagy Sándor is kegyes volt egykoron
Pindar telkéhez, s ép maradt a ház,
Bár porba hullt minden szentély s orom,
És a költőért, ki Elektra gyász-
Dalát zengte, nem lön Athéne rom.