Midőn tőlem dalt kívánt

Midőn tőlem dalt kívánt szerző: Kisfaludy Atala

Dalt nekem, dalt, oly ihlettet,
A minőt még lant nem zengett.
A minőt még nem énekle
Sem pacsirta, sem fülmile !
Isteni láng, szent költészet!
Sugározd át énekemet:
Mert ő tőlem dalt kiván !

Csillag fénye, nap sugara.
Szálljatok a lant húrjára,
Virágillat, madárének,
Lágy fuvalma a szellőnek,
Falombok titkos rezgése
Szövődjetek énekembe :
Mert ő tőlem dalt kiván !

Emlékezet, — szelid holdfény
Tünő délibáb — szép remény
Sejtelmek tündér világa;
Vágyak távol menyországa ;
Mitől a sziv ég és dobog —
Énekembe olvadjatok:
Mert ő tőlem dalt kiván !

Vérrel kötött szent szövetség,
Melyre áldást mondott az ég;
Nagy szivek nagy imádsága,
Lelkünk legszentebb vallása ;
Honszeretet égi fénye —
Ontsd malasztod énekemre :
Mert ő tőlem dalt kiván !

S te örök üdv, örök bánat,
Melytől a sziv megnem válhat,
Csodás titok ! együtt fény s árny.
Együtt felhő és szivárvány,
Égi szikra, oh szerelem !
Ihlesd, — szenteld meg énekem:
Mert ő tőlem dalt kiván !