Mióta haragszik a kutya a macskára?
| Mióta haragszik a kutya a macskára? szerző: Gárdonyi Géza |
Egyszer a kutyák nagy lakomát csaptak. Bodri kutya föltette a fehér sapkát, felkötötte a fehér kötényt és az mondta:
- Én vagyok a szakács.
Fazékba rakta a sok csontot. Lábasba a tésztát. Aztán odahívta a Sajót:
- Gyere ide, kóstolgasd az ételeket. Ha már jó lesz, mondjad.
Kóstolgatta Sajó. Megkóstolta a galuskát is. Egyszerre csak azt mondja:
- Ejnye komám, nincsen ezen tejfel. Igy nem lesz jó.
Keresi a Bodri a kamrában a tejfelt, hogy majd tesz rá, de egy kanálnyi se volt a háznál.
Hamar menjen el valaki a boltba!
Csakhogy ki menjen?
Kutya nem mehet, egyikük se hagyhatja ott a konyhát. Meglátja a lovat. Odaszalad hozzá:
- Szaladj el hamar lópajtás a boltba, tejfelért, nem tudunk főzni.
Nem szaladhatok kutyapajtás, mingyárt itt a gazdám, indulunk szántani.
Szalad a Bodri kutya tovább, meglátja a tehenet:
- Fuss el hamar tehén pajtás, ide a boltba egy kis tejfelért, nem tudunk főzni.
- Nem futhatok kutyapajtás, már várnak otthon. Meg akarnak fejni.
Szalad a Bodri kutya tovább. Meglátja a macskát, amint hosszúranyúlva lépegetett a mezőn.
- Hova, hova, macskapajtás?
- Megyek egerészni.
- Ne menj egerészni, macskapajtás, inkább szaladj el a boltba tejfelért, nem tudunk főzni.
- Nem bánom kutyapajtás, elszaladok érte.
Szalad a cica a boltba. Kimérik neki a tejfelt. Ballag vele vissza a kutyákhoz.
Amint ballag, nagyon csiklandozza a tejfel az orrát. Aznap még egy árva egeret sem fogott és nagyon éhes volt. Gondolta:
- Nyalogatok egy kicsit a tejfelből. Ezt csak nem veszik észre.
Nyalogatott egy kicsit, aztán ment tovább.
Megint gondolta:
- Nyalogatok én még egy kicsikét. Marad a kutyáknak még elég.
Avval megint nyalogatott egy kicsit.
És addig-addig nyalogatta, míg utoljára alig maradt belőle.
Akkorra már közel volt a kutyákhoz.
Szégyelte magát a macska, hogy csak ilyen kevés tejfelt visz haza, így gondolkodott:
- Ezt már csak nem adhatom oda. Inkább megeszem teljesen.
És megette.
Vége volt a tejfelnek!
A kutyák már messziről meglátták. Tudták a Bodritól, hogy csak a macskára kell várniok és tálalnak a sok ebnek. Szaladtak hát eléje mind és kiabáltak:
- Hozza a macska a tejfelt! Hozza a macska a tejfelt!
- Dehogy hozom, - mondotta a macska. - Dehogy hozom! Nem adott a boltos.
Az agár ott áll a macskával szemben. Meglátta, hogy tejfeles a bajusza a macskának. Ezt kiáltotta:
- Hazudik! Hazudik! Megette a tejfelünket! Üssük! Hajrá!
No iszen több se kellett a kutyáknak! Neki a macskának. Csakhogy a cica se hagyta ám magát! Ott volt egy magas fa, arra hirtelen fölugrott és onnan morgott, nyávogott le a kutyákra.
A kutyák egy darabig lesték, lesték, mikor száll le már a macska a fáról. De aztán látták, hogy a macskának semmi kedve sincs a kutyák közé lesétálni. Bementek hát a házba, tejfel nélkül, ugy, ahogy volt, megették a galuskát.
Ebéd végeztével újra visszarohantak a fához, hogy leszámoljanak a macskával.
De a macska a fáról már közben elillant.
Azóta haragszik a kutya a macskára.