Menyegző (Emmanuel Signoret)
'
Tavasz, a nyájas pap, egy élő, drága-szép,
violaszínű püspöki köpenyben,
hogy a virágkapu két szárnya szerterebben,
hajnali kürtszónál a szentegyházba lép.
A botja tulipán; ruhája lágy selyem.
Tavasz főúr most a kék dómba ballag.
Fülkék derengenek, és mint a templomablak,
lombok árkádjain a nap ég tüzesen.
A fehér narancsfák láztól borzonganak,
suttogva búgnak boldog, tiszta nászról;
tömjénez és parázslik a virágpor...
Madarak kórusa szent zsolozsmába csap.
*
Ó, szőke hölgy, ne félj, ne reszkess tétován.
Királyi szívünk oly sokáig égett,
most térdre! Nászunkat, a szűzfehéret
megáldja a Tavasz, tündöklő templomán.