Megyek
| Megyek szerző: Móra László |
Megjelent az Álmok szekerén verses kötetben 1925-ben.
Meleg, csendes, kedves kis szobánkra
Reárakódik az őszi este...
Az ablakon át tágranyilt szemmel
Bekandikál a Holdvilág teste.
Mosolyogva nézi kis családkámat,
Mint csókolgatják hervadt homlokom...
Fiam kacsója hogyan játszogat
Az aranysárga sapkagombokon...
Az őszi este éjbe megy által,
A holdtányér is elfutott tova.
Kicsi családkám virraszt mellettem.
Ma nem kell álom, nem kell nyoszolya!
Mind a két vállam teherrel rakva.
Két szőke kis fej hanyatlik rája.
– Bús őszi éjen mindháromunknak
Könnytől gyémántos a szempillája...
Az őszi éjjel hajnalba virradt...
Kis családomnak felzokog szava:
Apuka, édes, az Isten áldjon!...
Az Isten hozzon mielőbb haza!...
Az őszi reggel ködös nagy útján
Egy öreg baka megy, megy csendesen...
Szürke ruhában előre indul –
És nem jön vissza talán sohasem?...