Megyei himnus
szerző: Tóth Endre
Charmant! tekintetes s nemzetes vármegye,
Mindig illy v i t é z l ő legyen lelked lelke.
S mindig illyen nemes jóságos k e g y e l m e d :
Hogy egy g a z e m b e r is pardont kapjon tőled.
Vitézlőségedet röviden írom fel,
Mars ö istensége rózsaszín körmivel:
Hat hete szüntelen készülsz a csatába, —
S hat hetes dictio foly a bizottmányba . . .
Egyik táblabiró veresboros kulacs, —
S örökösen röhög mint egy árki pipacs.
A másik szünetlen sületleneket szól,
Igy lopja az időt a vészes hazától.
Amaz, mint egy redves vén tinóri gomba,
Sertéséről beszél komjával a zugba.
Ott egy véres görnböcz böfög a táblánál
Hogy ö is megtudna még vivni Z e n t á n á l
De ezt csak titokban súgja bruderjának
Titkos sötétség kell az odvak baglyának.
S ha aztán eljőne vélünk a csatába :
Hogy hozná a hasát ? egy nagy targonczába.
A mi meg jóságos nemes kegyelmedet
Illeti, Ulászló sem győzne meg veled;
Holott egy csavargó hazaárulónak,
Egy valóságosan metternich-olasznak,
Ollyan dicsőséges itéletet hoztál,
A millyet egy róka, a farkasnak csinál
Izgatta a népet, hogy az uj kormánynak,
Akármit parancsol, vállat se húzzanak.
A feketesárga zászlót már kiütik,
Batthányit Kossuthot ebrudon kivetik
Hogy épen annyit tesz nemzetőrnek lenni —
Mint a magyar hazát a tótoknak adni.
S több illy istentelen praedicatioval
Ámitá a népet, rücskös á g y a s á v a l ,
Ki mint egy elűzött kastos csámpás lyra —
A bujtogatásra románczot is ira.
És te nemes, kegyes táblabírói nyáj
Nékiek milly dicső ítéletet hozál:
Kiküldél egy szelíd juhászbunda forma
Táblabírót a nagy inquisitiora;
A ki, noha a tényt tán húsz tanú vallá:
Őket nagy lelkűén ártatlannak monda, —
S ugy elérzékenyült szép d i u r n u m á v a l:
Hogy d u e t t e t sir a g r ó f ágyasával.