A lap feldolgozottságának foka

Megvan már a Gály!

A Wikiforrásból
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Megvan már a Gály!
szerző: Mikszáth Kálmán

                                   (Magyar geográfia)

       Lapunk egy tisztelt olvasója megírja ma levelezőlapon, hogy hol a Gály: »Ha - úgymond - a "Bene" völgyből Gyöngyösről a Parád "csevicéjéhez" gyalog kél át az ember a hegyeken; akkor balra, északnyugatra fekszik a Gály (népies nevén "Galya") sűrű erdőfedte bérceivel. Minden mátravidéki gyermek ismeri a "Galyát", és csodálni lehet - így folytatja -, hogy a tárcában megnevezett urak nem tudnának erről semmit«.

Tisztelt olvasónk félreértette a tárcacikket. Nem a Gályt keressük mi (és lehet, hogy sohasem is kereste az illető tárcacikk írója) - ez csak a forma éspedig igen szerencsés és érdekes forma, melyben kikelt Magyarország szépséges helyeinek szörnyű elhanyagolása ellen.

Nincs egy jóravaló könyv, amely ezeket a külfölddel vagy még a magyarokkal is ösmertetné.

Az még nem sokat ér, ha a »Galyá«-t minden mátravidéki gyermek ösmeri. Mert az utazó, ki plánumot készít útjához, nem mehet Vámosgyörkre vagy Miskolcra az ottani gyerekektől megkérdezni. Kalauz-mappa kellene ahhoz, mely megírja, mi élvezhető a »Galyá«-ról, hol fekszik, milyen magas, melyik a legközelebbi és legjobb vendéglő ott? S olyan-e a vendéglő, hogy az európai igényeknek megfelel? Ha az ember a vendéglőből megindul reggel, szállása lehet-e éjszakára? Gondoskodva van-e kalauzról a kiindulási pontnál? Nagyon meredek-e a csúcs, s vállalkozhatnak-e hölgyek is a mászásra stb.

Valamelyik honfitársunk nemrég meglátogatta otthon Baedeckert a dolgozószobájában.

A szoba jobboldali fala tele van fiókokkal, s e fiókok mindenike egy-egy ország nevét viseli.

- Minek ezek a fiókok? - kérdé a látogató.

- Ezekben tartom a leveleket, helyreigazításokat, amelyek valamely országból érkeznek, s e helyreigazításokból tökéletesítem minden új kiadásnál kalauz-könyveimet. S mondhatom, maholnap nem lesz azokkal többé semmi kívánnivaló.

Az egyik fiók táblácskáján ez a név csillogott: »Magyarország«.

- Íme, a mi külön-fiókunk! - mondá.

Baedecker úr elnevette magát:

- Ez egy elátkozott fiók uram. Ez az egyetlen fiók, melyben még nem volt levél! Önök sohasem igazítanak helyre semmit.

Most már a látogató is nevetett.

- Természetesen, uram. Önnek csak azt kellett volna mondania, hogy üres a fiók. S én mindjárt eltaláltam volna, hogy az a miénk.



És most meg harmadikul - én is nevetek.

Mert igazi magyar dolog az is, hogy most egy magyar olvasó helyreigazítja a tárcánkat azon hitben, hogy mi csakugyan a Gályt keressük.

Nem keressük mi a Gályt, dehogy keressük, nem keresi azt - fájdalom - senki, pedig mint mi tudjuk, olyan gyönyörű hely ez is a többi közt, hogy megérdemelné, ne csak a mátravidékiek ösmerjék, hanem az egész turista világ.