Meghivás

A Wikiforrásból
Meghivás
szerző: Johann Wolfgang von Goethe, fordító: Dóczy Lajos

Asztalomhoz én ma sok
Vendéget szeretnék.
Kész az étel ─ tálalunk,
De késik a vendég.
Mind meghíttam, s jönnek is,
Mondták, vacsorára.
Jankó, nézz ki, jönnek-e
Végre valahára?

Lesznek lányok, bájoló
És tudatlan tacskók,
Kik nem sejtik, hogy mi jó
Az a tilalmas csók.
Mind meghíttam, s jönnek is,
Igérkeztek mára.
Jankó, nézz ki, jönnek-e
Végre valahára?

Hívtam asszonyt ─ sok lehet ─
Kik növekvő hévvel
Szeretik a férjüket,
Akkor is, ha zsémbel.
Hívtam s megigérte mind,
Eljön vacsorára.
Jankó, nézz ki, jönnek-e
Végre valahára?

Hívtam ifju urakat,
Kik cseppet se hiúk ─
Még duzzadt erszénynyel is
Szerény, kedves fiúk,
Külön kértem ezeket
S igérkeztek mára.
Jankó, nézz ki, jönnek-e
Végre valahára?

Híttam számos férjet is,
Ki mind erény tükre,
Szebb asszonyra egy se néz
Mind feleségükre.
Elfogadták szívesen
S jönnek vacsorára.
Jankó fiam, jönnek-e
Végre valahára?

Költő is lesz, ki a más
Hírét nem sokallja,
Magáénál más dalát
Szívesebben hallja.
Hívtam őket, jönnek is
Bizton vacsorára.
Jankó, nézz ki, jönnek-e
Végre valahára?

De nem látok senkit sem,
Nincsen nesz, tolongás ─
Már megég a pecsenye
És a leves kozmás.
Félek, kár volt, mértekünk
Nyújtni akkorára.
Jankó, mit vélsz? Lesz-e még
Vendég vacsorára?

Jankó fuss, vendéget hozz,
Mondd, hogy várva várunk.
Ki a milyen, jőjjön csak,
Igy még jobban járunk.
Nézd, hogy hemzseg már a tér
A hír hallatára.
Jankó, siess, nyiss kaput,
Jönnek valahára!