Mechwart András
| Mechwart András szerző: Ismeretlen |
Mechwart András a legszerényebb helyzetből küzdötte fel magát arra a fontos állásra, a melyet ma betölt. Hatvanöt évvel ezelőtt, 1834-ben született a bajorországi Schweinfurtban. Szegény szülők gyermeke volt s édes atyja egy lakatoshoz adta mesterségre. Nagyon korán megtanult tehát a fiatal Mechwart dolgozni és nélkülözni, s egész életére mély hatással voltak ifjúkori küzdelmei. Kitanulván a mesterséget s bemutatván legény-remekét, a schweinfurti elöljáróság annyira méltányolta tehetségét, hogy az augsburgi polytechnikumra küldte tanulni, hol tanulmányait, mint szegény diák, csak folytonos nélkülözések és erőfeszítő mellékmunkák keresésével volt képes végezni. Huszonegy éves volt, a mikor mint okleveles mérnök a nürnbergi Kramer és Klett fegyver- és vasgyár szolgálatába lépett, a hol előbb a híd-, waggon-, majd pedig a malomépítészettel foglalkozott. 1859-ben meghívást kapott a galicziai Károly Lajos vasút igazgatóságától egy Przemislben megüresedett műhelybe segéd-felügyelői állásra. Mielőtt elfogadta volna azt, meg kívánta ismerni az előtte akkor még ismeretlen Magyarországot. Vonzotta ide az a baráti viszony is, a mely őt Eichleiter Antalhoz kötötte, a ki akkor a Ganz-gyárban felügyelő volt. Mechwart 1859 nov. 29-ikén érkezett Budapestre, itt behatóan megismerkedett a Ganz-gyárral, érintkezésbe lépett magával a gyár tulajdonosával, Ganz Ábrahámmal is, a ki tapasztalván nagy képzettségét, rávette, hogy mondjon le amaz elfoglalandó új állásáról és lépjen be az ő gyárába. Mechwart nem soká habozott. Elfogadta Ganz Ábrahám ajánlatát s 1859-ben, épen 25 éves korában, mérnöke lett a Ganz-gyárnak; 1869-ben pedig, midőn a vállalat Ganz halála után részvénytársasággá alakúlt, vezérigazgatójává lett a gyárnak, melyet rövid idő alatt a fejlődésnek szinte váratlan magaslatára emelt. Telkeket vásárolt, építkezett s az egykori kis mühelyecske helyén hatalmas ipartelepet létesített. De az eredeti telepen túl is terjesztette s bővítette a vállalatot. Mechwart ajánlatára vette meg a czég előbb a ratibori telepet, majd pedig 1880-ban a Pesti waggongyárat, ezt a magyar iparra nézve oly fontos vállalatot, a melyet oly nagy mértékben fejlesztett, hogy az csakhamar képes volt a hazai szükségletet fedezni, s a hol ma sok egyéb fontos gyártási ág mellett naponta 15 waggont képesek elkészíteni. Mindjárt eleinte, nem riadva vissza a nehézségektől, felkarolta a villamos világítás újonnan keletkezett üzletágát is; megalkotta 1878-ban a czég villamos osztályát, mely ma már egy mintaszerűen berendezett gyárral rendelkezik s büszkesége nemcsak a Ganz-gyárnak, hanem a magyar iparnak is. Majd még tovább terjeszkedve, megszerezte a leobersdorfi gyárat, melyet ma Ausztria első gyárai közé számítanak. 1880-ban pedig Milanóban műszaki irodát szervezett. Siker kisérte ezt a kezdeményét is, s a Ganz és Társa czég Olaszország gép- és elektrotechnikai iparában ma elsőrendű szerepet visz. Ugyancsak Mechwart szerezte meg a gyárnak a topuskói vaskohót s az üzletnek egyre nagyobb körre való terjesztésével oly külterjességet adott a vállalatnak, hogy az ma Európa minden részében, s a tengerentúli földrészeken is képviselve van.
Mint gépészmérnököt alapos képzettség, mély belátás és kiváló gyakorlati érzék jellemzi. A ki egy oly nagy terjedelmű vállalatnak, mint a minő a Ganz-gyár, munkakörét ismeri s tudja, hogy mennyi tényezőt kell összhangba hozni a siker érdekében annak, a ki a vállalatot vezeti: csak az tudja igazán megitélni, mennyi része van Mechwartnak abban, hogy az egykori kis gyártelep oly világhirű iparvállalattá fejlődhetett.
Különös megemlítést érdemel az a jó viszony, mely Mechwart igazgatósága alatt a Ganz-gyárban a vezetőség, a hivatalnokok és a munkások között fennáll. A vállalat hivatalnokai részére nyugdíj-alapot, a munkások részére pedig segélyezési alapot létesített, s munkás-házakat is építtetett. A Ganz-gyár valóságos iskolája nemcsak a magyar, hanem sok esetben külföldi mérnököknek is; sok, ma már vezető állásban levő férfi került ki ebből a jó hirü iskolából. S hogy Mechwart valóban hű fia lett második hazájának, Magyarországnak, bizonyítja az, hogy a Ganz-gyár ma már ügyviteli nyelvében s alkalmazottainak származását tekintve is, majdnem teljesen megmagyarosodott; tisztviselőinek 90%-a magyar, s vállalatainak sikerei hazai iparunknak sikerét és diadalát jelentik.
Mechwart érdemei eddig is sokféle elismerésben részesültek: ismételten irányúlt feléje a legmagasabb elismerés is. Tulajdonosa a Ferencz-József-rend közép - keresztjének, a III. oszt. vaskorona - rendnek, a Ferencz József - rend lovag-keresztjének, a napokban pedig magyar nemességgel tüntette ki a király. Ezeken kivül német és belga rendjelekkel is kitüntették. A Magyar Tudományos Akadémia három évvel ezelőtt Mechwartnak itélte oda az első Wahr-mann-féle nagy aranyérmet s ezzel a tudomány részéről is elnyerte az őt megillető babérágat.
Most, deczember 6-ikán Mechwart működésének negyvenéves jubileumát ünnepelte meg a Ganz-gyár igazgatósága, tisztviselői kara és munkás-személyzete. Az ünneplők sorát Hegedüs Sándor kereskedelemügyi miniszter nyitotta meg. A vállalat igazgatótanácsa Pallavicini Ede őrgróf vezetése alatt testületileg jelent meg Mechwartnál, hogy kifejezze az ünnepelt iránt érzett elismerését.
Az ünnepélyen, mely a vállalat budai villamos gyárában 5000 alkalmazott jelenlétében folyt le, meghatóan nyilvánult az a szeretet és ragaszkodás, melylyel a gyár alkalmazottjai vezérigazgatójuk iránt viseltetnek. A tisztikar nevében Cserháti Jenő igazgató üdvözölte Mechwartot s miután átnyújtotta neki a remekművű üdvözlő iratot s az ez alkalomból kiadott Mechwart-album egy díszpéldányát, a munkások szónoka, Király Antal fejezte ki összes társainak szerencsekivánatait és «háláját azért a sok jóért, a mit velők tett.» Az ünnepelt mindkét beszédre meghatottan válaszolt. A munkások az ünnepély napján este Mechwart tiszteletére fáklyásmenetet is rendeztek, melyben az összes budapesti gépgyárak munkásai küldöttségileg képviseltették magukat. Mechwartot számos testület és szakegyesület is megtisztelte jubileuma alkalmából, így a Mérnök és Építész-egyesület, mely dísztagjáúl, a Gépgyárosok és Gyárigazgatók köre, mely díszelnökűl választotta, továbbá az Országos Ipar-egyesület s a budai polgárok egy küldöttsége, hogy kifejezést adjon Mechwart iránt érzett tiszteletének.