Ugrás a tartalomhoz

Mechwart András

A Wikiforrásból
Mechwart András
szerző: Ismeretlen
       Abban a korszakban, a mikor a hazai ipar nagyobb föllendülése még csak távoli jövő reménye volt, egy törekvő férfi, Ganz Ábrahám egy új iparág meghonosítását próbálta meg Budapesten. Az Európában akkor még ismeretlen kéregöntések előállításával kezdte munkálkodását egy csekély kiterjedésű öntő műhelyben. Tizenöt évi munkássággal bebizonyította, hogy a kis gyár életre való és kivívott jó hírét megérdemli. Ekkor a véletlen üzlete körébe sodort egy idegen földről ide szakadt férfiút, a ki egy emberöltő alatt világhírűvé tette a gyárat s hazai iparunk történetében elévűlhetetlen emléklapot biztosított a vállalatnak. Mechwart András volt e férfi, a ki ma negyven évi becsületes munkára tekinthet vissza azzal a tudattal, hogy a mit neki a magyar föld vendégszeretetben adott, azt ő hazafiassággal és nagy sikerű munkássággal fizette vissza.
Mechwart András, 1899

       Mechwart András a legszerényebb helyzetből küzdötte fel magát arra a fontos állásra, a melyet ma betölt. Hatvanöt évvel ezelőtt, 1834-ben született a bajorországi Schweinfurtban. Szegény szülők gyermeke volt s édes atyja egy lakatoshoz adta mesterségre. Nagyon korán megtanult tehát a fiatal Mechwart dolgozni és nélkülözni, s egész életére mély hatással voltak ifjúkori küzdelmei. Kitanulván a mesterséget s bemutatván legény-remekét, a schweinfurti elöljáróság annyira méltányolta tehetségét, hogy az augsburgi polytechnikumra küldte tanulni, hol tanulmányait, mint szegény diák, csak folytonos nélkülözések és erőfeszítő mellékmunkák keresésével volt képes végezni. Huszonegy éves volt, a mikor mint okleveles mérnök a nürnbergi Kramer és Klett fegyver- és vasgyár szolgálatába lépett, a hol előbb a híd-, waggon-, majd pedig a malomépítészettel foglalkozott. 1859-ben meghívást kapott a galicziai Károly Lajos vasút igazgatóságától egy Przemislben megüresedett műhelybe segéd-felügyelői állásra. Mielőtt elfogadta volna azt, meg kívánta ismerni az előtte akkor még ismeretlen Magyarországot. Vonzotta ide az a baráti viszony is, a mely őt Eichleiter Antalhoz kötötte, a ki akkor a Ganz-gyárban felügyelő volt. Mechwart 1859 nov. 29-ikén érkezett Budapestre, itt behatóan megismerkedett a Ganz-gyárral, érintkezésbe lépett magával a gyár tulajdonosával, Ganz Ábrahámmal is, a ki tapasztalván nagy képzettségét, rávette, hogy mondjon le amaz elfoglalandó új állásáról és lépjen be az ő gyárába. Mechwart nem soká habozott. Elfogadta Ganz Ábrahám ajánlatát s 1859-ben, épen 25 éves korában, mérnöke lett a Ganz-gyárnak; 1869-ben pedig, midőn a vállalat Ganz halála után részvénytársasággá alakúlt, vezérigazgatójává lett a gyárnak, melyet rövid idő alatt a fejlődésnek szinte váratlan magaslatára emelt. Telkeket vásárolt, építkezett s az egykori kis mühelyecske helyén hatalmas ipartelepet létesített. De az eredeti telepen túl is terjesztette s bővítette a vállalatot. Mechwart ajánlatára vette meg a czég előbb a ratibori telepet, majd pedig 1880-ban a Pesti waggongyárat, ezt a magyar iparra nézve oly fontos vállalatot, a melyet oly nagy mértékben fejlesztett, hogy az csakhamar képes volt a hazai szükségletet fedezni, s a hol ma sok egyéb fontos gyártási ág mellett naponta 15 waggont képesek elkészíteni. Mindjárt eleinte, nem riadva vissza a nehézségektől, felkarolta a villamos világítás újonnan keletkezett üzletágát is; megalkotta 1878-ban a czég villamos osztályát, mely ma már egy mintaszerűen berendezett gyárral rendelkezik s büszkesége nemcsak a Ganz-gyárnak, hanem a magyar iparnak is. Majd még tovább terjeszkedve, megszerezte a leobersdorfi gyárat, melyet ma Ausztria első gyárai közé számítanak. 1880-ban pedig Milanóban műszaki irodát szervezett. Siker kisérte ezt a kezdeményét is, s a Ganz és Társa czég Olaszország gép- és elektrotechnikai iparában ma elsőrendű szerepet visz. Ugyancsak Mechwart szerezte meg a gyárnak a topuskói vaskohót s az üzletnek egyre nagyobb körre való terjesztésével oly külterjességet adott a vállalatnak, hogy az ma Európa minden részében, s a tengerentúli földrészeken is képviselve van.
       Mint gépészmérnököt alapos képzettség, mély belátás és kiváló gyakorlati érzék jellemzi. A ki egy oly nagy terjedelmű vállalatnak, mint a minő a Ganz-gyár, munkakörét ismeri s tudja, hogy mennyi tényezőt kell összhangba hozni a siker érdekében annak, a ki a vállalatot vezeti: csak az tudja igazán megitélni, mennyi része van Mechwartnak abban, hogy az egykori kis gyártelep oly világhirű iparvállalattá fejlődhetett.
       Különös megemlítést érdemel az a jó viszony, mely Mechwart igazgatósága alatt a Ganz-gyárban a vezetőség, a hivatalnokok és a munkások között fennáll. A vállalat hivatalnokai részére nyugdíj-alapot, a munkások részére pedig segélyezési alapot létesített, s munkás-házakat is építtetett. A Ganz-gyár valóságos iskolája nemcsak a magyar, hanem sok esetben külföldi mérnököknek is; sok, ma már vezető állásban levő férfi került ki ebből a jó hirü iskolából. S hogy Mechwart valóban hű fia lett második hazájának, Magyarországnak, bizonyítja az, hogy a Ganz-gyár ma már ügyviteli nyelvében s alkalmazottainak származását tekintve is, majdnem teljesen megmagyarosodott; tisztviselőinek 90%-a magyar, s vállalatainak sikerei hazai iparunknak sikerét és diadalát jelentik.
       Mechwart érdemei eddig is sokféle elismerésben részesültek: ismételten irányúlt feléje a legmagasabb elismerés is. Tulajdonosa a Ferencz-József-rend közép - keresztjének, a III. oszt. vaskorona - rendnek, a Ferencz József - rend lovag-keresztjének, a napokban pedig magyar nemességgel tüntette ki a király. Ezeken kivül német és belga rendjelekkel is kitüntették. A Magyar Tudományos Akadémia három évvel ezelőtt Mechwartnak itélte oda az első Wahr-mann-féle nagy aranyérmet s ezzel a tudomány részéről is elnyerte az őt megillető babérágat.
       Most, deczember 6-ikán Mechwart működésének negyvenéves jubileumát ünnepelte meg a Ganz-gyár igazgatósága, tisztviselői kara és munkás-személyzete. Az ünneplők sorát Hegedüs Sándor kereskedelemügyi miniszter nyitotta meg. A vállalat igazgatótanácsa Pallavicini Ede őrgróf vezetése alatt testületileg jelent meg Mechwartnál, hogy kifejezze az ünnepelt iránt érzett elismerését.
       Az ünnepélyen, mely a vállalat budai villamos gyárában 5000 alkalmazott jelenlétében folyt le, meghatóan nyilvánult az a szeretet és ragaszkodás, melylyel a gyár alkalmazottjai vezérigazgatójuk iránt viseltetnek. A tisztikar nevében Cserháti Jenő igazgató üdvözölte Mechwartot s miután átnyújtotta neki a remekművű üdvözlő iratot s az ez alkalomból kiadott Mechwart-album egy díszpéldányát, a munkások szónoka, Király Antal fejezte ki összes társainak szerencsekivánatait és «háláját azért a sok jóért, a mit velők tett.» Az ünnepelt mindkét beszédre meghatottan válaszolt. A munkások az ünnepély napján este Mechwart tiszteletére fáklyásmenetet is rendeztek, melyben az összes budapesti gépgyárak munkásai küldöttségileg képviseltették magukat. Mechwartot számos testület és szakegyesület is megtisztelte jubileuma alkalmából, így a Mérnök és Építész-egyesület, mely dísztagjáúl, a Gépgyárosok és Gyárigazgatók köre, mely díszelnökűl választotta, továbbá az Országos Ipar-egyesület s a budai polgárok egy küldöttsége, hogy kifejezést adjon Mechwart iránt érzett tiszteletének.