A lap feldolgozottságának foka

Mariska és Károly bácsi (novella)

A Wikiforrásból
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Mariska és Károly bácsi
szerző: Karinthy Frigyes

       Mariska és Károly bácsival hatéves koromban találkoztam először a Mária Terézia téren, ahova levitt a cseléd játszani. A téren egy csomó kislány kört játszott. A kör közepén térdelt Mariska. Sorsa már akkor nagymértékben érdekelt, mint azóta is minden, ami az események középpontjában áll. A következőket tudtam meg:

                Mariska ült egy kövön,
                Egy kövön, egy kövön,
                Mariska ült egy kövön,
                Egy kövön.

Ekkor egy kislány lépett Mariskához, ki, mint kiderült, Károly bácsit képviselte.

                Belép hozzá Károly bátya,
                Károly bátya, Károly bátya,
                Belép hozzá Károly bátya,
                Károly bátya.

Károly báty megkérdezte Mariskát, miért sír, mire Mariska odanyilatkozott, hogy neki meg kell halni.

Innen kezdve Mariska sorsa a balladák zavaros ködébe vész. Károly báty nemhogy meg nem vigasztalja Mariskát, de inkább csatlakozva Mariska nézetéhez, hogy neki meg kell halni, előveszi kését, és beleszúr Mariska szívébe. A közvélemény, mely Mariska pártján látszott lenni, erre tapsban tör ki, s Károly durva és határozottan elhamarkodott cselekedetét elítélve, azonnal egy magasabb igazságszolgáltatásra apellál, mely Mariskának ad majd elégtételt.

                Mariskából angyal lett,
                Angyal lett, angyal lett,
                Károlykából ördög lett,
                Ördög lett.

Ez a szemeim előtt lefolyt dráma azóta sokat foglalkoztatott. Kérdezősködtem otthon is, szüleimnél és egyebütt, de csak zavaros és összefüggés nélküli magyarázatokat kaptam. Azzal a magyarázattal, hogy Mariska valószínűleg kockacukrot lopott a konyhában, s azért kellett meghalnia, nem tudtam megelégedni. Később, mikor élettannal és természettudományokkal foglalkoztam az egyetemen, néhány tanáromnak újból előhoztam az esetet. Ezeknek tudományos véleménye az volt, hogy nevezett Mariska alatt valószínűleg hajadon leányt kellett érteni, ki az etika szabványairól megfeledkezve, bűnbe esett. Károly bátya a bosszúálló lelkiismeretet képviselte abban a percben, midőn Mariska bűnének következményei előtt állt, s nem lévén törvényes neje csábítójának, csak a halált választhatta.

Mi sem természetesebb, hogy Mariska sorsa ezek után kétszeresen érdekelt. Szerettem volna a szigorú Károly bácsival is találkozni, hogy mint naturalista író Mariska belső életének néhány intimitását megtudjam tőle.

Végre egy közös barátunk bemutatott neki.

Károly bácsi meglehetősen megváltozott, de jól néz ki. Nagyon elegánsan öltözködik, vastag aranylánc, városi bunda, lakkcipő. Szívesen fogadott, mindig szerette az újságírókat.

Mariska iránt érdeklődtem.

- A művésznő kitűnően érzi magát - válaszolt Károly bácsi -, és bizonyára örülni fog, ha önt fogadhatja. Azonnal elkísérem önt az öltözőbe. Maga csinos fiú, fog neki tetszeni...

És ravaszul hunyorgott.

Károly bácsi átkísért az öltözőbe, ahol Mariskát éppen öltözködés közben találtuk. A "Négertánc"-ot próbálta előbb, amivel most indul világ körüli útjára.

- Kérem, egy kincs ez a nő! - hunyorgott szakértően Károly bácsi. - Egy kincs! Majd meglátják, mit csinálok én még belőle! Nem sajnáltam eddig semmi fáradságot.

Megtudtam, hogy Károlykából impresszárió lett, és nem ördög, és hogy ő menedzseli Mariskát.

Ezek után kicsit bátortalanul mertem csak előhozakodni a dologgal.

- Úgy emlékszem - mondtam óvatosan -, azelőtt holmi nézeteltérések voltak ön és a művésznő között. És hogy ön némi túlszigorral ítélt meg bizonyos, Mariska művésznő által elkövetett dolgokat, melyek következményekkel fenyegettek.

Károly bácsi legyintett.

- Ugyan, kérem! Hiszen ön tudja legjobban, hogy a közvélemény már akkor is ellenem volt. Azt mondták, kegyetlenség, amit csinálok. Hát jó, én megmutattam, hogy velem lehet beszélni. Mariskát felkaroltam, és csináltam belőle valamit. No és mellékesen magamból is.

A művésznő mosolyogva nyújtotta csókra a kezét.

- Ön kedves és naiv ember - mondta nekem -, ön még emlékszik arra a kedves jövendölésre. De amint látja, Mariskából igazi nagy nő lett.

- Károlykából pedig - mondta Károly bácsi -, Károlykából komoly férfi lett, aki érti az életet.

- És a következmények? - mondtam én elszontyolodva.

- A következményekből - mondta finoman Mariska -, a következményekből angyal lett.