Maradi Marady úr beszéde
| Maradi Marady úr beszéde szerző: Czuczor Gergely |
Lassan járj tovább érsz közmondások java,
Ezt tartja a népszó, sőt a csiga maga;
Nyomós két tekintély: Isten szava amaz,
S hogy a csiga lassu, világszerte igaz.
Lassan hát, csak lassan, korunk reformjával,
Nehogy megárthasson időnek folytával.
De mit is akarnak a reformátorok?
Tervezni, kiáltni, míg bírja a torok?
Maradjon a magyar csak régi magyarnak
S kik ősapáinktól elütni akarnak,
Mily szörnyü dolgokat forgatnak fejökbe'
Az arany szabadság menne veszendőbe.
A fürtözött hajú, és szakálnevelő
Ifju szónoksereg nagy zajjal áll elő,
Az újat dicséri, ó constitutió
Előtte csak annyi, mint a férges dió,
Adó a jelszava, a paraszt porció,
Hát nincs úgy is elég csőd-executio?
Álmodta-e ember, hogy nemes fizessen,
Úri erszény s adó hogy összeférhessen?
Nem elég tehát a hadi subsidium?
S az insurrectio milyen falcidium?[1]
Fizet a nemes is, igen, ha akarja,
De mennyit és mikor, azt más ki ne szabja.
Ám legyen, adózzék, kinek kedve tartja,
Ami övé, akár a kútba dobhatja,
De biz a máséval, instálom alásan,
Ne disponáljon oly szeles franciásan,
Kétgarasos adó?! igaz, csak két garas,
De, barátom, ahol vetettél, ott arass,
A telek sajátunk, őseink szerzették,
A pórok úgy kapták, azért ők fizessék,
S ki látta, hogy terhet szűz vállak hordjanak,
Hidakon, utakon hogy vámot adjanak?
Hová lesz a magyar szép vendégszeretet,
Ha nemes nemesen ily zsarolást tehet?
Tán még oly szégyent is tegyünk a nemesen,
Hogy hetedhatárba nyúlra se' mehessen?
Vagy a szegényt az is érje valahára,
Hogy adót vessenek nyulász-agarára?
Adó, paraszt adó, boldogtalan adó,
Te nemes embertől mindent elragadó!
És oh boldog Isten, s Bendeguz ősapánk,
Tuhutum, halljad meg te is, mire jutánk!
Vitézpajtásokkal amit szereztetek,
Ősiség létráján ránk eresztettetek,
Megszűn ősi lenni, s elveszti a család,
Ha adós, s azé lesz, ki érte többet ád,
S bele ülhet egy pór, purger, sehonnai,
Hová lesztek ősink buckás vadonai?
Nemes atyámfia, mi lesz majd belőled,
Ha vagyonodat úgy elcsipik előled!
Még csak sequestrum sem húz ki a hinárból,
Pompa, trakta, fáró,[2] éljetek boldogúl!
Büszke volt a nemes eddig megyéjében,
Mert nem kotonozott minden jöttment ebben,
Most már voksot akar minden tintanyaló,
S ha van oklevele, patikába való.
Mit ér a szabadság, ha mindenki birja,
Nem civisnek való a vármegye zsirja.
Az volna még hátra, hogy biró is legyen,
Ily itélőszéknek elébe eb megyen!
Szolgabiró helyett legyen biró szolga?
Ha ezt tenné hazánk, nem volna jó dolga,
Kedves gyermekeink kikopnának akkor,
Mert mi igaz, igaz, a pór csak kocipor.[*]
[*]A. m. alávaló, söpredék. (Kotzenbauer.)