Magyarnak lenni

Magyarnak lenni szerző: Móra László

1930.

Magyarnak lenni: örökös panasz.
Magyarnak lenni: fény nélkül tavasz.

És mégis, mégis, drága Nemzetem:
Te vagy az áldott, szép, a szent nekem!

Magyarnak lenni: örök büntetés.
Magyarnak lenni: vérző szenvedés.

És mégis, mégis, drága Nemzetem:
Te vagy az áldott, szép, a szent nekem!

Magyarnak lenni: örök álmodás.
Magyarnak lenni: örök kárhozás.

És mégis, mégis, drága Nemzetem:
Te vagy az áldott, szép, a szent nekem!

E szó: magyar! – a szívemre tapad,
Megvérzett lelkemnek nyugalmat ad.

E szó: magyar! – a legszentebb nekem!
E drága szó a hitem, fegyverem.

E szó: magyar! – szívemre rálehel...
S a szívem halkan multat ünnepel.

E szó: magyar! – a szívemre tapad...
E nélkül szívem megáll, megszakad!