Magyar leány dala

Magyar leány dala szerző: Garay János

   Magyar leány vagyok ─
E szóra szívem feldobog;
S ha nem dobogna hangosabban,
Kitépném enmagam...
Inkább mi sem, mint nem magyar szív,
Ez esküm s jelszavam!

   Magyar leány vagyok ─
Hazám nyelvén szólok, tudok;
E nyelven esdek istenemhez
Imámban a honér';
E nyelven esküszöm szerelmet,
Síromba ez kisér.

   Magyar leány vagyok ─
Szívemben, érzem, láng lobog,
Szeretni egykor tiszta-híven,
Szeretni lelkesen...
De kit szivem választ, magyar fi,
És honfiú legyen!

   Magyar leány vagyok ─
Magyar nő lenni lángolok,
Hogy szebb, nemesb jövőt teremtsek,
Mint volt a mult s jelen,
Hol minden férfi honfi s a hölgy
Mind honleány legyen.

   Magyar leány vagyok ─
Mert lenni más nem is tudok,
A könyv, mely lelkem nemesíti,
Rosszabb-e, ha magyar?
S a honi kelme, melyet öltök,
Tán rútabbúl takar?

   Magyar leány vagyok ─
S az lenni síromig fogok,
Ne légyen a hon, dalnokával
Sohajtni kénytelen:
Hogy nőtlen ország Magyarország;
Mert hölgye ─ idegen!

   Magyar leány vagyok ─
Érzem, ha szívemhez nyulok...
Magyar leány és hon leánya,
Mily büszke öntudat!
Hitem, szerelmem szent könyvében
Ez legszebb ágazat!