Magyar lélek
szerző: Móra László
Büszke vagyok, magyar vagyok!
Ősapáim ősi jussán
Ezer éve szántogatok.
A lelkem is ezer éves.
Voltam nemes. Voltam béres,
Voltam küllő, máskor kerék,
Gémeskúton kő-nehezék.
Meghajszolt vad, bús, árva rab,
Égő könnycsepp, rút sárdarab.
Álltam gátot török ellen.
Labanccal is verekedtem.
Piavenál haldokoltam,
Trianonban martir voltam...
Mind azért, mert magyar voltam!
S mi vagyok most? Nyugtalan szél.
Zokog bennem kelet és dél.
Vergődik a ma, a holnap,
Kétkedések ostromolnak.
Sír bennem a magyar lélek,
– Porszeme egy ezredévnek –
Mert a Tisza–Duna tájon
Osztozunk a régi átkon
S egymást marva, egymást tépve,
Hahotázók örömére
Fogyatkozunk, mint a darvak,
Vándorai nagy viharnak...
Sír bennem a vers, az ének,
Sír bennem a magyar lélek.
Mert megfogytunk, alig vagyunk
Hű magyarok, jó testvérek!