Magyar költészet epigrammokban

A Wikiforrásból
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Magyar költészet epigrammokban
szerző: Juhász Gyula
1929


    Halotti beszéd

Látjátok feleim, hogy mik vagyunk,
A honi föld sarává lesz agyunk,
Szívünk magyar őskertbe süpped el
S szavunkra majd egy más világ felel.

    Balassi

Ő a magyar lírában egyesíti
A földi és a mennyei szerelmet,
Egén Erosz ívét büszkén feszíti
És benne a múlt és jövő felelnek.

    Pázmány

Az Isten igéjét harsogta bátran
A legkomorabb magyar éjszakában,
Fáklyája, mint az egek lángja, fénylett
És szava kenet volt bár, mégis élet.

    Tompa

A kútba nézett fájdalmas szemével,
A mély, sötét, fekete kútba nézett,
Úgy vonta őt a szenvedés, a képzelt
És a valódi, mint tündér igézet.