Magyar holnapok...
szerző: Móra László
Virágoskertje nagy titkoknak,
Te: Holnap, magyar Holnap,
Beléd temetjük a remény-magot,
Mert a bús, gyötrő tegnapok
Rászedlek minket hosszú sorba...
Megörölték a sorsmalomba
Minden lépésünk, minden álmunk.
Mindig csak temetni jártunk,
Temetni testvért, jó barátot,
Hitet, reményt és igazságot.
Virágoskertje nagy titkoknak.
Te: Holnap, magyar Holnap!
Fogd meg kezét az elbukottnak,
A megkorbácsolt koldusoknak.
Vezesd szelíden, mint a testvéri, —
Ki Istenéhez újra megtért,
S add meg néki, amit álmodott:
Ne legyen többé megcsalt, átkozott,
Bilincsbe vert lenézett rab.
Kinél az eb is boldogabb.
Virágoskertje nagy titkoknak.
Te: Holnap, magyar Holnap!
Terítsd ki legszebb szőnyeged
És sorba ezen jöjjenek
A régen látott, kincsosztó napok,
A boldog, csendes, édes hajnalok.
Kondits harangot szent örömre,
Állítsd meg a Napot örökre
És csengjen ujra a régi dal
S a régi dalban diadal:
Ezt várjuk, ezt a szent napot!
— Ezt, ezt hozzátok, magyar Holnapok!