Magyar Országgyűlés, Környezetvédelmi Bizottság: A "zsurki ügy"

Az Országgyűlés Környezetvédelmi Bizottságának jelentése Balsay István (Fidesz-MPP) képviselő "Még egyszer a zsurki vodkagyárról, avagy az alkohol öl, butít és nyomorba dönt" című interpellációjának vizsgálatáról szerző: A Magyar Köztársaság Országgyűlésének Környezetvédelmi Bizottsága

A Bizottság I/4606/1. számon elfogadta: 1997. november 13-án

Balsay István (Fidesz-MPP) képviselő interpellációt nyújtott be a fenti címmel, amelyet az Országgyűlés plenáris ülésén 1997. június 24-én ismertetett. Az interpellációra dr. Baja Ferenc, környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter válaszolt. A választ sem az interpelláló képviselő, sem az Országgyűlés nem fogadta el (88 igen, 81 nem szavazattal, 38 tartózkodás mellett), ezért az Országgyűlés elnöke a kérdést megvizsgálásra kiadta a Környezetvédelmi, valamint a Gazdasági Bizottságnak.

A Környezetvédelmi Bizottság álláspontja szerint az interpelláció a Területfejlesztési Alapból származó támogatás odaítélésére, valamint az állami pénzek felhasználásának jogosságára vonatkozott, ezért a vállalkozás egyéb körülményeit nem vizsgálta.

A Környezetvédelmi Bizottság a kérdés megvizsgálására Izsó Mihály (FKGP), az Ellenőrzési Albizottság elnöke vezetésével munkacsoportot hozott létre, amelynek tagja volt dr. Hoffmann Attila (MSZP), Koltai Imre (MSZP), Baky György (SZDSZ), dr. Horváth József (MDF), valamint a Gazdasági Bizottság delegáltjaként Puch László (MSZP). A munkacsoport jelentése alapján a bizottság írásban és szóban is tájékozódott a helyzetről, meghallgatta Baja Ferenc miniszter úr és Balsay István képviselő úr álláspontját, tájékoztatást kapott a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei közgyűléstől, Zsurk község polgármesterétől, a megyei munkaügyi központtól, a megyei cégbíróságtól, a Legfőbb Ügyésztől, az Állami Számvevőszéktől, meghallgatta Zwack Péter (független) képviselőt, Fekete Jánost, a Záhony és Térsége Fejlesztési Kft. felügyelőbizottságának elnökét, s tájékoztatást kért Bajor Tibor (MSZP) képviselőtől, a HUNALCO Rt. felügyelőbizottságának volt tagjától.

[2. oldal]

I. A bizottság a vizsgálat során az alábbi tényeket állapította meg:

1. Az 1995. augusztus 1-én 50 millió Ft alaptőkével alakult HUNALCO Rt. 1995. október 30-án pályázatot nyújtott be az Állami Fejlesztési Intézet Rt. (ÁFI) Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei kirendeltségéhez. A pályázatban célként palackozó üzem létesítése szerepelt, amellyel a cég "zöldmezős" munkahelyteremtő beruházásként 160 fő foglalkoztatását vállalta öt éven keresztül. A pályázó becsatolta a közvetve vagy közvetlenül 100%-ban a FÁK-országokba exportálni tervezett, gyártandó termékekre vonatkozó szándéknyilatkozatokat, előszerződéseket.

   A pályázó a fejlesztés költség-előirányzataként 483.746 eFt-ot jelölt meg, s a Területfejlesztési Alap terhére 80,0 M Ft összegű támogatást igényelt (az összes költség 16,54%-át).

   A pályázó a beruházás helyszíneként megjelölt egyik ingatlanra vonatkozóan területfelhasználási engedélyt csatolt be, valamint az építési munkálatokra szóló, 1995. augusztusi tervezési szerződés másolatát. Építési engedélyt a pályázati dokumentáció nem tartalmaz. A pályázathoz a zsurki polgármester beruházást támogató nyilatkozatát is mellékelték.

   A pályázó részvénytársaság cégbejegyzését a cégbíróság 1995. szeptember 5-én elutasította, a társasági szerződést 1995. október 16-án nyújtották be ismét a cégbíróságra, aminek alapján a céget december 5-én jegyezték be.

2. A pályázatot az elbírálás előkészítését végző ÁFI (illetőleg jogutódjaiként a Magyar Államkincstár) a Területfejlesztési Tárcaközi Bizottság elé terjesztette. A Tárcaközi Bizottság 1995. november 23-i ülésén a pályázatot egyhangúlag elutasításra javasolta. Az ülés emlékeztetőjében a javaslat indokaként az szerepel, hogy a tervezett beruházás megjelölt helyszíne (telephelye) nem tartozik a kedvezményezett települések közé.

3. A támogatás elutasítására vonatkozó javaslat felülvizsgálatát Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei közgyűlés elnöke szóban, utóbb írásban is kezdeményezte a környezetvédelmi és területfejlesztési miniszternél. A beruházást támogatta az illetékes munkaügyi központ is, mivel az elősegítette volna Kisvárda és körzete foglalkoztatási problémáinak megoldását. Mindezekre tekintettel dr. Baja Ferenc környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter 1995. december-6-án a bizottság javaslatát felülvizsgálva döntött 80 millió forint, illetőleg a fejlesztési költségek 16%-ára vonatkozó mértékű vissza nem térítendő támogatás megítéléséről.

4. Az ÁFI a támogatási szerződés megkötése előtt 1995. december 13-án helyszíni ellenőrzést tartott. Ennek során megállapította, hogy a kivitelezés megkezdődött, az épületek közel szerkezetkész állapotban vannak. Az 1995. december 21-én tartott újabb ellenőrzés során az ÁFI ellenőre megállapította, hogy a vizsgálat időpontjában Tiszakürt-Bogarason és Tiszakécskén található - a HUNALCO Rt-nek eladásra tervezett - gépek, berendezések nyilvántartási [3. oldal] értéke lényegében megegyezik a pályázatban szereplő eladási árral. Sor került továbbá a beruházással összefüggésben addig keletkezett számlák felülvizsgálatára. Az ellenőrzési jelentés tartalmazza, hogy a társaság cégbejegyzése 1995. decemberében történt meg.

   A szerződéskötést megelőző harmadik ellenőrzésre 1996. január 10-én került sor. Az ellenőrzési jelentés rögzíti, hogy a beruházás helyszínéül szolgáló ingatlan tulajdonjogi helyzete rendezett, építési engedély a tulajdonjog bejegyzését tartalmazó okirat alapján a közeli napokban várható.

   A támogatási szerződés megkötését megelőzően a Magyar Államkincstár hiánypótlásként felszólította a társaságot az építés engedély becsatolására, a saját forrás rendelkezésre állásának igazolására, valamint a zálogfedezetként felajánlott ingatlan tulajdoni lapjának becsatolására. Az Államkincstár 1996 januárjában felszólította a társaságot társasági szerződésének módosítására is, mivel a társaság tevékenységi körében a szesz- és szeszesital-gyártás nem szerepelt. A hiánypótlásnak a társaság 1996. márciusában tett eleget. A hiánypótlás részeként a társaság becsatolta Záhony Város jegyzőjének 1996. január 18-i határozatát, amelyben a mintegy 50%-os készültségi állapotú likőrpalackozó üzemre fennmaradási és továbbépítési engedélyt adott, bírság egyidejű kiszabásával.

5. A támogatási szerződés aláírására 1996. április 15-én került sor. A szerződést az ÁFI készítette elő, az elkészült a szerződést a minisztérium belső szabályozásának megfelelően - az illetékes helyettes államtitkárok ellenjegyzésével - a tárca közigazgatási államtitkára írta alá. A szerződésben a beruházás megnevezéseként "Szeszesitalgyártó és palackozó üzem megvalósítása. Zsurk. 050/14 hrsz." szerepel.

   A szerződésben a támogatott által vállalt kötelezettségek betartásaként a következő kikötések szerepelnek:

   • beszámolási kötelezettség előírása,
   • az ÁFI általi ellenőrzés tűrése,
   • a beruházás értékesítéséhez, bérbeadásához az ÁFI előzetes hozzájárulásának előírása,
   • súlyos szerződésszegés esetén a támogatási összeg 40%-os késedelmi kamat melletti visszafizetésének vállalása,
   • azonnali beszedési megbízás lehetővé tétele a visszafizetési kötelezettség érvényesítésére,
   • zálogjog biztosítása az ÁFI részére a támogatási összeg 150%-a (120 M Ft) erejéig.
6. A megítélt támogatásból - a beruházás megvalósításával arányosan - a HUNALCO Rt. 1996. május 13-án 55.432 ezer Ft-ot vett igénybe. A Gazdaságfejlesztési Célelőirányzatból megítélt 50 millió Ft-os támogatás folyósítására nem került sor, a Magyar Fejlesztési és Befektetési Bank által a HUNALCO Rt. rendelkezésére bocsátott 70 millió forintos hitelt a cég visszautalta.

   [4. oldal]

7. A HUNALCO Rt. először 1996. novemberében jelzett problémákat a beruházás megvalósulásával kapcsolatban. Az építési munkálatok befejeződtek ugyan eddig az időpontig, azonban a cég beüzemelésére 1996. december 31-éig szóló határidő-módosítást kezdeményezett, amit a tárca engedélyezett. A HUNALCO Rt. a pályázatban vállalt foglalkoztatási kötelezettségnek nem tudott megfelelni. A vállalat 1996. októbere és 1997. márciusa között átlag 96 főt foglalkoztatott, áprilisban már csak 32 főt. 1997. áprilisában jelezte, hogy az ukrán és orosz törvények, valamint vámszabályok változása miatt a vállalt kötelezettségeket nem tudja teljesíteni, majd kérte a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztériumot, hogy a támogatás igénybe vett összegét az általuk megjelölt ütemezésben fizethessék vissza, s a kamatok visszafizetése alól mentességet kapjon. A minisztérium a részletfizetést engedélyezte, azonban a kamatok elengedését elutasította. A társaság újabb megkeresésben kérte, hogy a kamatok befizetésére haladékot kapjon az üzem értékesítéséig, de legfeljebb hat hónapig. A minisztérium a kamatfizetésre 1996. december 20-áig szóló halasztást engedélyezett.

   A társaságnak 1997. szeptemberében 19 M Ft vissza nem fizetett tartozása volt, ami a fizetendő kamattal együtt 41.949.100 Ft-ot tesz ki.

8. A HUNALCO Rt. 1997. augusztus 26-án kelt keresetével a környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter támogatás visszavonásáról rendelkező jogerős közigazgatási határozatának felülvizsgálatát kérte a Pesti Központi Kerületi Bíróságtól. A keresetlevélben a HUNALCO Rt. a szerződésszegés tényét elismeri, vitatja azonban, hogy súlyos szerződésszegésnek minősül. Érvelése szerint a szerződésben vállaltak egy részének nem szerződésszerű teljesítése a társaság gazdálkodásán kívüli okokra, és nem a társaság felróható magatartására vezethető vissza.

II. Az üggyel kapcsolatos egyéb vizsgálatok:

Az Állami Számvevőszék alelnökének nyilatkozata szerint az ÁSZ nem folytatott, és jelenleg sem folytat vizsgálatot az üggyel kapcsolatban. A Legfőbb Ügyész tájékoztatása szerint a Kisvárdai Városi Ügyészség a Záhonyi Polgármesteri Hivatal által folytatott építési engedélyezési eljárások munkatervi feladatként elvégzett vizsgálata során ismertté vált adatok alapján 1997. július 21-én ismeretlen tettes ellen nyomozást rendelt el jogosulatlan gazdasági előny megszerzése bűntettének alapos gyanúja miatt. A nyomozás eddigi adatai szerint a HUNALCO Rt. pályázatában nem valósághű adatokat közölt, a szakértői jelentések 1997. év végére készülnek el. A bizottság álláspontja szerint az ügyészségi vizsgálat eredménye büntetőjogi kérdés, nem tárgya az interpellációra adott válasz vizsgálatának, ezért nem szükséges a nyomozás lezárásának megvárása.

[5. oldal]

III. A bizottság vizsgálata alapján a következő megállapításokat és javaslatokat teszi:

1. Bár a Tárcaközi Bizottság nem javasolta támogatásra a pályázatot, a miniszternek lehetősége volt a kedvezményezett területen kívül eső település fejlesztését támogatni, az 1992. évi LXXXIII. törvény 51. § (3) bekezdése alapján, "ha azok megvalósítása bizonyíthatóan a kedvezményezett területek érdekében is szükséges". A miniszteri indoklás szerint erre az adott alapot, hogy a 160 fő felvétele Zsurk községből nem volt valószínűsíthető, a környező - kedvezményezett - településeken is várható volt a foglalkoztatási helyzet javulása. A Tárcaközi Bizottság javaslatának felülbírálása esetén elvárható a döntéshozó részéről a fokozott körültekintés, a döntés megalapozása. A pályázatot a megyei közgyűlés, a megyei területfejlesztési tanács támogatta, s a vállalkozás pénzügyi támogatást kapott később a Gazdaságfejlesztési Célelőirányzat keretéből, s hitelt a Magyar Fejlesztési Banktól, ami azt mutatja, hogy más vizsgálatok is támogathatónak ítélték a fejlesztést. Az Állami Fejlesztési Intézet ellenőrzése a támogatási szerződéshez szükséges feltételeket rendben találta, s a szerződést megkötötte. A közpénzek biztosítékaként 120 millió forintos zálogbejegyzés történt a telephelyre.

   Mindezek alapján megállapítható, hogy

   • a Tárcaközi Bizottság döntésének felülbírálása a miniszter részéről jogszerű volt, törvénysértés nem történt;
   • a döntéshozó nem vállalt a jogszabályban lehetővé tett és szakmailag indokoltnál nagyobb kockázatot;
   • állami vagyonvesztéssel - az eddigi visszafizetések és a kikötött garanciák alapján - nem kell számolni;
   • a bizottság vizsgálata során nem talált olyan jellegű információt, ami bármilyen módon a miniszternek, vagy közvetlen környezetének a HUNALCO Rt-ben vagy valamely kapcsolódó társaságban való érdekeltségére utalt volna.

2. A pályázatban vállalt kötelezettségek végső soron nem teljesültek, a 160 fő foglalkoztatása a szerződésben rögzített határidő után fél évvel sem történt meg. Az eltérés olyan mértékű, ami rávilágít arra, hogy a támogatott fejlesztések sorsának figyelemmel kísérése, a támogatások feltételeinek ellenőrzése nem folyamatos, nem elég eredményes. A támogatni kívánt területfejlesztési célok elérésének és a közpénzek célszerű és jogos felhasználásának követelménye indokolttá tenné a szorosabb kapcsolatot a támogató és támogatott között. Mindezt elősegítheti az időközben elfogadott 1996. évi XXI. törvény a területfejlesztésről és területrendezésről, amely részben decentralizálta a támogatási rendszert.

   [6. oldal]

   A bizottság vizsgálata során bebizonyosodott, hogy a pályázó a jogi feltételeknek nem felelt meg, pályázatában félrevezető adatokat közölt, így például

   • a pályázó a pályázat elfogadása előtt megkezdte a beruházást,
   • az elvégzendő munkákra nem írtak ki pályázatot,
   • a pályázatban túlértékelt, illetve nem valósághű adatok szerepelnek (például: a Cégbíróság 1995. szeptember 8-án elutasította a cég bejegyzését),
   • a zsurki palackozó építési engedély iránti kérelmét a Záhonyi Polgármesteri Hivatal 1995. december 13-án elutasította, ennek ellenére az építkezés már folyamatban volt.

   A HUNALCO Rt. így a nem kellő mélységű ellenőrzés okán jogszerűtlenül jutott a támogatáshoz. Az a tény, hogy - a nyomozati adatok szerint - valótlan adatok szolgáltatása ellenére a támogatási szerződést megkötötték, hangsúlyozottan felveti az ellenőrzési mechanizmus hatékonyságának a kérdését. Ezért a bizottság javasolja a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztériumnak, valamint a Magyar Államkincstárnak a pályázatok értékelési, elbírálási, valamint ellenőrzési rendszerének megerősítését.

   Mindezek alapján megállapítható, hogy a miniszter úr fokozott felelősségének nem mindenben tudott megfelelni. Ezért javasoljuk a miniszter úrnak, intézkedjen az információáramlás rendszerének felülvizsgálatáról, mivel miniszter úrhoz is jutottak el pontatlan adatok. (Így például a miniszter úr 1997. február 25-én Balsay István és Mádi László (Fidesz-MPP) képviselők interpellációjára azt a választ adta, hogy "160 fő foglalkoztatása megvalósult", ami a későbbi ellenőrzés szerint korántsem történt meg.)

3. A miniszter a zsurki üzem termékének értékesítése körül várható bonyodalmakról, a tulajdonosok korábbi vitatható üzleti tevékenységéről csak 1996. őszén - közvetlenül az üzemavatás előtt - kapott figyelmeztetést országgyűlési képviselőtől, s a VPOP parancsnokától. Az 55 M Ft-os támogatást erre az időpontra a HUNALCO Rt. már igénybe vette, további támogatás lehívására nem került sor. A figyelmeztetés után indokolatlan volt a miniszter megjelenése az üzemavatáson. Bármilyen fontos is Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében a munkahelyteremtés, a jelzések után e fontos érdek sem indokolhatja a jogszerűséget nem minden részletében kiálló beruházások, fejlesztések demonstratív támogatását.
4. Az Államkincstár helyszíni ellenőrzése szerint jelentős beruházás megvalósult. A zsurki palackozó támogatásának fő célja a térség fejlesztése, a foglalkoztatás bővítése volt. A gyár működésének leállásával a remélt - s a közben időlegesen és részlegesen megvalósult - munkahelyteremtés meghiúsult. Ugyanakkor a térség Magyarország hátrányos helyzetű területei közé tartozik (egyben az időközben létrejött Záhonyi Vállalkozási Övezet része), ezért különösen fontos minden érték- és munkahelyteremtő lehetőség kihasználása. Ennek figyelembe vételével - a Megyei Közgyűlés Területfejlesztési és Kommunális Bizottsága, [7. oldal] valamint Zsurk képviselőtestülete véleményével megegyezően - a bizottság szorgalmazza a már létrehozott értékek (épületek, berendezések) megfelelő hasznosítását, ami részben megvalósíthatná a támogatás céljait, és ezzel elősegíthetné az invesztíciók megtérülését és hasznosulását.

A Környezetvédelmi bizottság 1997. november 12-i ülésén 13 igen szavazattal 3 ellenében fogadta el a vizsgálati jelentést. A jelentés elfogadása ellen szavazó képviselők nevében Dr. Horváth József (MDF) kisebbségi véleményt fogalmazott meg az alábbiak szerint:

A zsurki vodkagyárral kapcsolatos képviselői interpelláció kivizsgálása során tett, az Országos Környezetvédelmi Bizottság jelentése finomításra, pontosításra szorul.

A jelentés 5. oldalán négy olyan dőlt betűkkel szedett megállapítás van, amelyek között az első helyen az ügyet vizsgáló Albizottság megállapítása szerepel, több más, a miniszter úr mellett szóló megállapítás mellett.

Ezzel szemben az Albizottság egyéb megállapításai, amelyek már a miniszter úr szempontjából terhelőek, sajnálatos módon nem szerepelnek ebben az összerendezettségben.

A teljes elfogulatlanság, részrehajlás nélküliség, a tárgyszerűség egyaránt megköveteli, hogy a dőlt szedetű megállapítások közé, után, soroltassanak be az alábbi, egyébként az Albizottság jelentésében szereplő megállapítások:

• A miniszter úr fokozott felelősségének nem mindenben tudott megfelelni.
• A pályázó a pályázat elfogadása előtt elkezdte a beruházást, tehát a pályázat odaítélése során a 169/1993.XII.3. Korm. rendelet 5. § 3. bekezdését megsértették.

Az a felfogás, hogy ezen elmarasztaló természetű megállapítások hátrább sorolva, szétszórtan benne vannak a jelentésben, nem fogadhatók el. Ha benne vannak, akkor összefogva, egyértelműen kell, hogy megfogalmazódjanak a Bizottság jelentésében.

A környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter a jelentésben foglaltakkal egyetért.

Az interpelláló képviselő a jelentésben foglaltakkal nem ért egyet.

Mindezek alapján a Környezetvédelmi Bizottság javasolja az Országgyűlésnek, hogy az interpellációra adott választ az említett kiegészítésekkel fogadja el.

Budapest, 1997. november 13.

dr. Baráth Etele
elnök