A lap feldolgozottságának foka

Magyar élet

A Wikiforrásból
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Magyar élet
szerző: Eötvös József

       Azon idõben, mikor a magyar háznak még nem voltak kapui, s ha váratlan vendégek jöttek, a szakács- és gazdasszonyon kívül senki nem bosszankodott; mikor névnapokon, lakodalom vagy vadászat alkalmával néha négyen is elháltunk egy szobában, s az is, kinek csak pamlagon vagy a földön jutott ágy, talán keményebb, mint kívánta, talán oly puha, hogy a dunnák és vánkosok között alig találta fel önmagát, szinte oly megelégedetten pihent, mintha az elsõ angol kárpitos készítette volna nyughelyét; mikor a külföld kényelmét legalább a Tisza mentében kevesen utánozták, s a komfort - engedelmet az idegen szóért, melynek magyarosítására a magyar tudós társaság még eddigelé felhíva nem érzé magát, s a magyar írók még kevésbé - s a komfort, mondom, nem ruganyos
székekben s abban, hogy mindenkinek tág helye legyen, hanem abban kerestetett, hogy jól férjünk meg egymás mellett; mikor úri házakban az ebéd ideje egy, a vacsoráé nyolc óra volt, s lefeküdtünk jóval éjfél elõtt, mert apáinktól hallottuk, hogy csak az éjfél elõtti álom erõsít; mikor kevesebb újságokat járattunk s elég házat ismertem, hol Káldi
bibliáján, a Corpus juris-on s Himfy szerelmei-n kívül legfeljebb még egy Rontó Pál-t vagy Murányi Venus-t találtunk, s a magyar nem könyvekkel magányosan, hanem katonanép módjára lóháton s csapatonként harcolt az élet nagy ellensége, az unalom ellen; mikor az alkotmányban kevés, de az életben sok egyenlõség létezett, mert a szegényebb
kevesebb szükségeket ismerve, nem szorult senkinek kegyeire, s a vagyon elõtt nem hódolt meg, a gazdag népszerûséget kívánt, s a népszerûség - ritka kitûnõ egyedeket kivéve, kik azt szájokkal keresték - Magyarországban csak a szív által vala megszerezhetõ, s ritkábban jutott azoknak, kiket az egész vármegye okosoknak, mint annak, kit jó, becsületes embernek mondott; mikor a Tisza szabályozásáról még szó nem vala, de e nép, mint rétjeink, melyekrõl az ár május vége felé minden
évben önként visszavonult, egyenességében oly reményzölden állt, hogy ránézve senki görbébb országban nem kívánhatta magát - nem régi, de,
fájdalom, elmúlt idõkben, sokszor fordultam meg Daliásyék házában.

     Talán ismeretlen e név olvasóim elõtt, de a házat bizonyosan ismerik, s ha ezt és gazdáit nem látták is soha, mégis ismerõs körben fogják érezni magokat, ha rólok szólok; hiszen embereknél, mint a fánál, az eredetiség többnyire csak eltörpült egyedek tulajdona. Az egészséges csak, mely jó földben nõtt, s szabadon terjeszté ágait, elsõ tekintetre csak korában és helyzetében különbözik egymástól, erõs s egyenes mindenik, s megpihenhetünk árnyéka alatt - s ilyenek voltak Daliásyék.

      Pest s Kolozsvár, Kassa s Debrecen, a Hegyalja s Érmellék között fekszik a ház; legalább sokan, kik e helyek egyikérõl a másikra utaznak, erre veszik útjokat. A megyét s járást megnevezni fölösleges, elég ha azt mondom, hogy Daliásyék lakása nem messze volt a Tiszától, áldott rónaságunk azon legszebb részén, melyet távolról kék hegyek kerítenek. - Magán a házon nem vala semmi különös. Középsõ, legrégibb része a XVII. század elsõ felében épült, s mint majdnem minden akkor készült úri lakások, kis négyszögû szeglettornyokkal vala ellátva.
Késõbb a század vége felé, a jelen birtokosoknak apja a budai vár és gödöllõi kastély mintája szerint, melyek akkor a jóízlés ideáljainak tartattak, a ház közepén francia ízlésû kúpot készíttetett, s a fõépületet szárnyakkal toldá meg, melyeknek tetõi ismét kúpokban végzõdtek. - Az egész egy nagy négyszög volt, melynek hátulsó oldala
hiányzott, s mely sem a mûvészet, sem a szabályosság követeléseinek meg nem felelt, de a rend- s kényelemnek színét annyira magán viselte, hogy körében mindenki otthonosnak érezte magát.

       S minõ a ház, olyan vala kertje is. A széles gesztenyefasor, mely a több mint száz holdas kertet közepében kettévágta, s a kereszt-fasorok, melyek ezzel egyenes szögekben összejöttek s az egész kertet egyforma négyszögekre osztották, szintén nem feleltek meg az újabb ízlésnek, de volt-e kellemesebb sétahely, mint e lombos fák árnyéka alatt, melyeknek csúcsai a nagy rónaságon mérföldekre meglátszottak, s melyeknek árnyékában
Daliásy Dávid szilárdságát helyeseltük, ki a tanácsot, hogy az egyenes fasorokat kivágva, kertjének angol formát adjon, mindig visszautasítá. -
Építsen s ültessen minden ivadék, de ne rontsa azt, mit apái tettek - így szólt többször ily alkalommal. - Mondják, hogy egyenes fasoraim nem
eléggé természetesek, meglehet másnak, de én sokkal természetesebbnek, szebbnek találom, ha a fák, melyeket nagyapám ültetett, addig legalább,
míg e birtok családunk kezében marad, azon helyen nõnek föl, melyen õ akarta, mintha e kertben tekervényes utakat csináltatok. Megengedem, haladnunk kell a korral, de nem hiszem, hogy messzire jussunk, ha minden ivadék lerontva azt, amit talál, egészen új pályára lép. - Ezek valának
Dávid úrnak nézetei, nemcsak a kertre, de minden egyébre nézve is. Õ konzervatív volt a szó legszorosabb értelmében, mert a régihez nem annyira meggyõzõdései, mint érzelmeivel ragaszkodott; mert elveit nemcsak köztanácskozásoknál, hanem az élet minden viszonyaiban követé, s a régi állapotok fönntartásában nemcsak személyes jogot, hanem szoros kötelességet látott, azért volt oly következetes nézeteiben. Sokan makacsságnak nevezték ezt, s gyûlés alatt nehezteltek e konzervativizmusra, melyet semmi nem bír kimozdítani helyébõl, de gyûlés után mindenki kibékült vele; s fõképp, ki õt házában látta, bevallá, hogy csakugyan kár volna, ha akár Dávid úr háza, akár õ maga megváltoznának; a gazdának férfias
alakjához éppen úgy illett régi szabású köntöse, mint a tágas házhoz a régi jó szokás, s az embernek már akkor is jólesett, ha az összevissza zavart világban, melyben már huszonöt esztendõ óta élünk, valami tisztán magyart, ismét valami olyant látott, mi eredetiségét megtartá, s ez úgynevezett átmeneti korszakban régi helyén maradt.

       Daliásy Anna, a tábornok felesége, ki, miután férje meghalt, e házban korlátlanul uralkodott, s annak mostani gazdáit istenfélelemben s a haza szeretetében fölnevelte, reá nyomta saját egyéniségének bélyegét, mely azóta is fenntartá magát.

       Ha a nagyasszony tíz esztendõvel halála után visszajönne, szintazon rendben találna mindent, mint õ hagyta el. A kertben fölállított pihenõk,
a szobák bútorzata s a cselédség nem változott, csak vénült azóta, s ugyanezt mondhatni a gazdákról is. Daliásy Dávid és János szintén oly egyetértésben éltek, mint mikor még boldogult édesanyjok ismerõseinek azt szokta mondani, mily rendkívüli szerencsének tartja, hogy a két fiú úgy szereti egymást, mert ha összevesznének, õ, Daliásyné Anna, csakugyan nem tudná, melyikkel tartson, annyira jó gyermek mind a kettõ.

        Ámbár Dávid úr az ötvenet régen meghaladta és János úrfi igen közel jár hozzá; egyikök sem házasodott. Míg anyjok élt, talán az õ kedvéért; mert ily tûzrõl pattant gazdasszony elég egy a háznál. Késõbb János a házasodást Dávidra mint az öregebbre, ez éppen fiatalsága miatt Jánosra akarta hagyni; míg utoljára mindketten nõtelenek maradtak, és közös egyetértéssel egy távol rokonnak gyermekét örökösüknek fogadva, a család fenntartását reá bízták. De e példás egyetértés ellenére alig találni
testvéreket, kik a Daliásyaknál inkább különböznének egymástól. Dávid úr, ki a megyei gyûléseken kívül egész életét a pusztán tölté, mi külsejét illeti, a magyar falusi nemesember ideáljának vala mondható. Kissé õszültek a fürtök, s a magas alak lassanként elveszté karcsúságát, de egész termete annyi erõt, napbarnított arca annyi egészséget, s a vidám mosolygás, mely arcát, mint átfutó napsugár néha földeríté, annyi jóságot mutatott, hogy a benyomás, melyet Dávid úr mindenkire tett, talán most kellemesebb vala, mint fiatalabb korában. A nyugodalom, mely egész magaviseletét jellemzé, a lassúság, mellyel szólt s mely fiatalabb korában erõltetettnek látszott, most illett egészen személyéhez. Dávid a szó teljes értelmében testben-lélekben derék ember volt, azon általános jóakarat s megelégedés kifejezésével, melyet honunkban talán csak oly emberek arcán látunk, kik életöknek nagy részét szabad ég alatt,
gazdaságban és vadászaton töltötték.

       Azon látogatásom alkalmával, melyrõl szólok, a kert élvezetéhez nem vala alkalmunk. A fülemilék helyett, melyek tavaszkor Daliásyék kertjében, mint mérföldekre az egyetlen árnyékos helyen, összegyûltek, varjúseregek tanyáztak, s a hosszú fasorok sötéten terjeszték ki lombtalan ágaikat.
December kezdete vala, s agarászatra gyûltünk össze, de a ködös idõ s néha kissé csípõs szél ellenére, mely a kórókat a mezõn kergeté, soha vígabb társaság nem nyargalt nyúl után. Éppen mert naponként fagytól féltünk, mely örömeinknek véget vetend, ha reggel fölkelve ismét puha földet találtunk, váratlan örömként élveztünk minden vadászatot, s ez nevelé jókedvünket. A vadászat után mily ebédek vagy inkább mily étvágy, minõrõl csak vadásznak lehet fogalma; s ebéd után mennyi tréfa s jóízû beszélgetés, melynek tartalmát még regényíró sem tartaná érdemesnek kinyomatásra, ámbár az életnek e hû festõi a tartalom nélküli
beszélgetéseket, melyek a társas élet nagy részét teszik, bámulatos hívséggel adják néha vissza; beszélgetések, melyekbõl nem tanultunk semmit, de melyek között mindenki elfelejté kellemetlenségeit, s késõbb az eseménydús tarokk-asztal, a vacsora s az álom, minõt csak erõs testi fáradtság után találunk. Jól tette, ki a kéjkeresést kéjvadászatnak
nevezte, a kéjhez csak vadászva jutunk. Fáradni anélkül, hogy azok ellen, kik velünk egy cél felé törnek, elkeserednénk, csak erõnk- és ügyességünknek köszönni minden sikert, megküzdeni akadályokkal s érezni, mint erõsbödünk erõnk használata által, pihenni, ha elfáradtunk, de csak hogy új erõfeszítéshez készüljünk, nincs nagyobb öröm a világon, s vadászokon kívül kevesen ismerik ezt.

       Egy délután - a vadászat aznap tovább tartott, mint máskor s csak gyertyagyújtáskor ültünk az ebédhez - együtt ültünk a nagy teremben. Az egész társaság rendkívül jó kedvben vala. Hat nyulat fogtunk, az agarak nagy része fölülmúlta önmagát, s a jó bakator, mellyel házi urunk
tartott, mely egy vén táblabíró állítása szerint oly hatást teve reá, mintha azon meleg napsugárokat inná, melyek a szõlõt egykor érlelték, mindez együttvéve rózsaszínben tüntette föl elõttünk a világot; s a szél, mely a teremnek észak felé fekvõ nagy ablakait idõrõl idõre megrázta, s a hír, melyet a huszár a kávéval együtt hozott, hogy keményen fagyni kezd, csak azon hatást tevé reánk, hogy a kandalló nagy tüze körül még otthonosabban éreztük magunkat. De öt óránál többet töltöttünk
lóháton, s fáradt embernek, fõképp ebéd után, nem esik semmi jobban, mint
ha gondolatjainak szabad pályát engedhet, vagy helyesebben kifejezve,
ha azon álom és éberség közötti állapotot élvezheti, s még beszélni sem kénytelen. Bár a társaság nagy vala, hosszabb ideig tökéletes csend
uralkodott, melyet csak a tûznek pattogása s a mindig inkább növekedõ szél zaja szakított félbe. Egy rész pipája füstjén álmélkodott; mások a
szoba mennyezetére függeszték szemeiket, melyen kék egen, könnyû fehér fellegek közt egy nagy fekete sas vala látható, körmei között tartva a nagy kargyertyát; többeknek figyelmét kizárólag a kandallóban vígan pattogó tûz vonta magára; néhányan közülünk pedig annyira elmélyedtek
gondolataikba, hogy még szemöket is behunyták; csak a megyének volt fõadószedõje nyugtalankodott székén.

       E szegény ember talán az egyetlen vala, aki társaságunkban rosszul érezte magát. Négy mérföldre jött csak azért, mert hallá, hogy magát ez alkalommal jól kibeszélheti, s miután megérkezett, fél négyig kelle várnia, míg valaki hazajött, kivel szólhasson. Ebéd fölött, hol a beszélgetés csak a vadászatról folyt, nem jutott szóhoz, s ebéd után
nem talált hallgatókra.

       Elmondott mindent, mi egyeseknek érdekes vagy kellemetlen lehetett, még a lovakról s agarakról is kezde beszélni, mind hasztalan, egy-két
rövid válasz után a beszéd félbeszakadt, míg kétségbe esve társalgói tehetségén, azzal vígasztalá magát, hogy pipájával beszélt, s fönnszóval gondolkozott inasáról, ki kostökébe rossz dohányt töltött, s éppen azon pipáját felejtette el, melyet legjobban szeret. Végre elunta
ezt is és elhallgatott, idõrõl idõre óráját nézve, s füléhez tartva azt, valószínûleg nem annyira azért, hogy magát járásáról meggyõzze, mint inkább, hogy ketyegésén gyönyörködjék.

       De mindennek megvannak a maga határai, fõképpen a rezignációnak, s a perceptor, miután fölkelt, s pipáját letéve szivarra gyújtott, a kandalló mellé állt; egy ideig megküzdve szivarjával, azt haragosan a tûzbe dobta, s határozottan kijelenté, hogy az is bolond volt, ki a
szivart elõször kigondolta, mert mindenik vagy nem szelel, vagy oly sebesen ég, hogy nem is érdemes rágyújtani, s miután az ablakon kinézve, ámbár oly sötét vala, hogy egy lépésre sem láthatott, azon
véleményét kiáltá ki, hogy a vadászatnak ez idénre vége van már, mert erõsen megfagyott, s mind e kísérletek sikertelenek maradtak, azon elhatározással jött vissza helyére, hogy bármibe kerüljön, õ a hallgatásnak véget vet.

       Egy ideig majd rám, majd másik szomszédjára fordítá szemeit, végre az utóbbihoz fordult, egy fiatal fõbíróhoz, ki reggel lováról leesett, s kivel ebéd fölött addig tréfáltunk ez esetrõl, míg végre észrevevõk, hogy neheztelni kezd - s a legrészvevõbb hangon kérdé õt, vajon csakugyan nem
ütötte-e meg magát, mert vannak esetek, hol a fájdalom ily alkalommal csak késõbben érezhetõ.

       A fõbíró bosszúsan néze reá, s mondá, hogy nincs semmi baja.

- Hála istennek - szólt ez -, mert hallám, roppant esés volt és...

- Tízszer mondtam az ebédnél - szólt ez, midõn haragosan fölkelt, s a kandallóhoz ment -, én nem estem le lovamról. El kapott, s egy disznótúrásban fölbukott velem; akik látták, megmondhatják, s ha
tréfálni akartok, úgy hiszem, elég ideig tartott a tréfa ebéd alatt.

- Ments Isten, hogy tréfáljak - mondá ismét az elõbbi engesztelõleg. - Akár fölbukott a teins úr, akár csak úgy esett le lováról, mint a többi uraktól hallottam - én részemrõl azt hiszem, hogy ki a földdel oly sebesen érintkezésbe jön, maga sohasem ítélheti meg, hogy mi történt vele; de akár fölbukott, akár leesett, a dolog egyaránt veszélyes és barátai...

       A fõbíró, ki ha hiúságát megsértették, úgysem tartozott a türelmes emberek közé, s talán semmiért sem neheztelt inkább, mint ha valaki gyenge lovasnak tartotta - hiszen természetes, mindenki ott félti hírét leginkább, hol az leginkább veszélyben forog -, fõképpen miután
észrevéve, hogy a társaság egy része mosolyog; hangosabban kezde beszélni; s ámbár a háziúr engesztelõleg közbeszólalt, úgy látszott,
új s nem éppen kellemetes vitának megyünk elébe.

- Én részemrõl nem akarom senkinek elrontani mulatságát - mondá a fõbíró keserûebben -, de ha valaki azt mondja, hogy lova fölbukott, és mások
azt nem hiszik, nem tudom, miben különböznék ez attól, ha állításaink más tények iránt kétségbe vétetnek; ezt pedig minden becsületes ember sértésnek tartja.

- Hogy beszélhetsz így, öcsém - szólt itt közbe egy vén táblabíró, ki, mert hófehér fürtjei ellenére erdélyi lován minden agarászaton velünk volt, köztünk, fiatalabbak között nagy népszerûséggel bírt. - Nem ismered Gondory barátunkat, fejemet merném tenni rá, hogy minden sértési szándék távol vala tõle.

- Ezt kissé nehéz föltenni - mondá a szolgabíró nyugalomra erõltetve magát.

- Csalatkozol, öcsém - szólt az öreg -, nemcsak beszélgetés között, de ha írunk is, mindég nagy része van a véletlennek. Baj ez talán, mert egyes szónak sokszor nagyobb következése van jövõnkre, mint a kötelezvénynek, melyet senki anélkül, hogy párszor elolvasná, aláírni nem szokott, de miután ez úgy van, s miután minden társasági örömrõl le
kellene mondanunk, ha ez másképp lenne, ha minden szót, mely megfontolás nélkül mondatott, latra teszünk. Sõt én még oly esetet is tudok, hol valaki egy másvalakinek kellemetlen tárgyat csak azért hozott szóba, mert nagyon is erõsen föltette magában, hogy azt említeni nem fogja.

- Mondja el, urambátyám, mondja el - hangzott a terem minden oldaláról.
Egy rész csak azt kívánta, hogy a beszélgetés más irányt vegyen, mások a történetet akarták hallani, mert az öreg táblabíró kimeríthetlen vala anekdotáiban s a legmulatságosabb elbeszélõnek tartatott, a legtöbben csak Gondoryt akarák bosszantani, ki, ha az öregúr valamely történethez
fogott, hosszabb ideig hallgatásra volt ítélve; mert tudni kell, hogy a perceptor minden jó, tiszteletre méltó tulajdonai mellett, melyekkel
mint tisztviselõ bírt, nemcsak köztünk, hanem egyáltalában kevés népszerûséget szerzett magának, s mint sokan mondák, a nagy ládához vala hasonló, melyben a megye pénzét húsz évig õrzé, mely teljesen
megfelelt céljának, mert az õrzés alatt tartott összegbõl egy fillér nem hibázott, de csak útban áll a szobában; oly ember, kirõl egész éven át csak egyszer, a kasszavizitáció napján tudta meg a közönség, hogy jó tulajdonai is vannak.

- Talán el is mondtam már egyszer - szólt a táblabíró, ki ámbár igen szívesen beszélt, mégis minden ily alkalommal kissé kérette magát -, s az egyszerû történet azokat, kik a személyeket, kikrõl szól, nem ismerik, valószínûleg nem is fogja érdekelni.

- Hát írd le személyeidet - szólt a háziúr biztatva.

- Éppen nem értek hozzá - mondá az elõbbi -, s történetem fõszemélye olyan, kit híven ecsetelni nem is lehet.

- Annál érdekesebb - szólt Jenõ -, regényekben annyi élhetetlen ember leírását találtam, hogy végre is az a gondolat támad bennem, hogy legéletrevalóbbak azok, kiket leírni nem lehet. Az, akinek esete eszembe jutott, bizonyosan nem tartozott ezek közé, valamint egyáltalában az egész kis történet, mely emlékeim. között egyszerre fölmerült, a jelen helyzettel semmi hasonlósággal nem bír.

- A történetet mondja el, urambátyám, a történetet - hangzott újra minden oldalról, s az öreg táblabíró a falhoz támasztva hosszúszárú tajtpipáját, ekként kezdé elbeszélését:


                                A NEVELÕ

Szüleim házánál volt egy nevelõ. A dolog, mint már ebbõl láthatjátok, nem a legújabbak közé tartozik, ámbár mégis késõbbi, mint némelyek talán
gondolják, mert az illetõ nevelõ nem az én, hanem legalább tíz évvel fiatalabb öcsém nevelésével bízatott meg, s éppen akkor jött házunkba,
midõn én a tanuláson, mint Izrael népe a Vörös-tengeren, anélkül hogy csak ruhái megnedvesedtek volna, már átalmentem, s most a túlsó parton
áldám Istenemet szerencsés megmentésemért. E nyilatkozattal szegény, Istenben boldogult Czinkotay Ezékiel hamvainak tartoztam, nehogy itt,
hol õt oly kevesen ismerték személyesen, még az a csekély elõmenetel is, melyet a tudományokban tettem, neki tulajdoníttassék, mint annyi más
hiba, miben éppen olyan ártatlan vala, mint nevelésemben, mert ha ismertem embert, kinek hibái nem voltak, bizonyosan õ volt az.

        Van a németeknek egy regéje, mely szerint valaki - nem tudom hamarjában, hogy hívták - a saját árnyékát az ördögnek adta el. Elein örült, hogy oly egészen haszontalan dologtól jó áron megszabadulhatott, de késõbb tapasztalta, mennyire nélkülözhetetlen az, hogy árnyékoldalunk legyen, ha
az emberek között élni akarunk. Hibák nélkül nem boldogulunk a világon, s néha - legalább világi elõmenetelünk szempontjából nézve a dolgokat - jobb, ha tíz rossz tulajdonságot hányhatnak szemünkre, mint ha valamely erényt rendkívüli mértékben bírunk. Valamint házi bútoraink középszerû
nagyságú emberek számára készíttetnek, s ki ennél nagyobb, szintoly kényelmetlenül érzi magát alacsony ülésen, mint az, ki székén csak lábhegyeivel éri a földet, így van az az életben is. A többségek uralkodása mint politikai tan új lehet, az életben rég nem követnek mást, s kinek önerejével kell szereznie állását, azt alig érheti nagyobb csapás, mint ha oly tulajdonokkal bír, melyeknek megítélésére a mérték hiányzik. Ez volt szegény Czinkotaynak szerencsétlensége is. Czinkotay a debreceni fõiskola mintadeákjának tartatott s joggal. Soha szorgalmasabb,m szelídebb fiatalember a kollégium épületében nem lakott talán. Tanítói az iskola egykori díszét látták benne, s tanulótársai, akik akkor - mint
valószínûleg most is - az egyes diákok fölötti véleményekben a tanári kollégiumtól többnyire különböztek, legalább teljesen méltányolták
érdemeit. Hogy köztök - mert Czinkotayval együtt valék Debrecenben - nem õ vala a legnépszerûbb, természetes; nagy népszerûségek iskolában, mint
az életben, részegség pillanataiban szereztetnek, s a tisztességes tógátus, ha kvaterkáztunk, távol maradt, s nem vett részt kissé lármás mulatságainkban, sõt még tûz alkalmával is, hol a diákság a lángokat ledorongolva, Debrecen városát annyiszor megmenté a végromlástól, nemigen tüntette ki magát, egy esetet kivéve, hol velünk jött s ha a tûznek továbbterjedését nem akadályozta is meg - legalább mint pajtásaink mondák -, haját s kabátját égeté meg a szomszéd ház helyett, de mindamellett
valamennyien becsültük õt. Nem volt senki, ki kisdiákjait jobban oktatta, vagy kivel egzámenre szívesebben készültünk volna, s ha nem vett is
részt örömeinkben, legalább soha nem akadályoztatá azokat. Czinkotayból mindenesetre kitûnõ ember lesz. Ez volt az általános vélemény, s alig tudok esetet egész iskolai pályám alatt, hol diáktársunknak azt, hogy szorgalmatos s az iskolai törvényeket soha meg nem szokta szegni, oly tökéletesen megbocsátottuk volna, mint neki.

Mikor atyám a tógátusok e remekét második fia nevelõjének szerezte meg, a tanárok egyenként gratulációkat írtak anyámhoz, s mindenki irigylé
apám helyzetét, ki befolyása által, mellyel a debreceni traktusban bírt, fiához ily nevelõt fogadhatott - sõt még finom célzások sem hiányoztak
Debrecenben lakó nagynéném részérõl, ki többször sajnálkozását jelenté ki, hogy apám tíz évvel elébb nem talált hasonló nevelõt, mi által idõsebb fiának nevelése is sokkal inkább sikerült volna.

Czinkotay csaknem diadalívekkel fogadtatott házunkban; a cselédség, a falu, az egész környék feszült figyelemmel várá a magasztalt férfiút,
ki, mint ügyvédünk írá, csak huszonnégy éves, de kétszer annyit tud, mintha kétszer oly idõs lenne, mit maga a számtartó rendszeresen kiszámítani nem tudott, s midõn a kocsi, mely a nagy vendéget s kicsiny ládáját elhozá, udvarunkba zörrent, talán csak öcsém szíve nem dobogott örömmel elébe. Ez, mint a beteg, kihez rokonai nagy hírû orvost
hívattak; remegve néz föl a hatalmas férfiúra, kitõl környezetének véleménye szerint megmentése függ, de kinek látásánál a nehéz mûtét minden szörnyei jutnak eszébe, melyen keresztül kell mennie. De nem múlt egy hét, s az egész háznak véleménye tökéletesen megváltozott,
azaz öcsém s új nevelõje között a legfesztelenebb viszony állott be, egész háznépünk elõtt pedig a tudomány iránti tisztelet ismét sokkal alábbra szállt. Maga atyám, ki soha nem panaszkodott semmi ellen, nem vala egészen megelégedve, anyám szidta a debreceni tanárokat; a cselédek sóhajtoztak; miután az úrfi, mióta új nevelõje eljött, még pajkosabb lett, s tulajdonképpen nem tanult semmit a világon: nem mintha Czinkotay kötelességét elhanyagolta, vagy azon dicséretet nem érdemelte volna meg, melyben Debrecenben részesült, a szerencsétlenség
csak az vala, hogy egyes jó tulajdonok igen is nagy mértékben voltakmeg benne.

A szerénységet ki ne számítaná az erények közé? Míg iskolába járunk, s
évenként az egzámenkor mindenkit megkérdeznek, mit tud, e szép tulajdon
még annak is, kit Isten vele fölruházott, keveset árt. Az életben az
másképpen van. A szerénység - mint egy vén francia emigráns, kit a
forradalom Magyarországba vetett, s ki évekig lakta házunkat, mondta -
valóságos kincs, magas állású vagy gazdag embereknek legszebb ékessége,
de sokkal drágább, mint hogy szegény ember vele élhessen. Képtelenség
azt követelni az emberektõl, hogy az életben, hol mindenkinek annyi dolga
van, magunk által titkolt jó tulajdonainkat fölkeressék. Kinek van elég
ideje arra, hogy minden darab pénzt, mely kezein keresztülmegy, egyenként
megpróbáljon, elfogadjuk (nach dem Gepräge), s így van az emberekkel is;
ki önmagát kevesebbnek mutatja, mint amit ér, az tulajdonítsa önmagának,
ha többre nem becsülik. Czinkotay érzé e reflexiók igazságát, melyeket az
öreg emigráns éppen hozzá intézett; de mit használt, a szerénység vérében
volt, szokásaiban, jellemében, valóságos betegsége szegény Ezékielnek,
s mennél inkább tapasztalá annak rossz következéseit, mentõl inkább
meggyõzõdött, hogy önmagát nevetségessé s mások elõtt kellemetlenné
teszi, annál inkább nevekedett baja, mert minden ügyetlenség, melyet
elkövetett, növelé önbizalmatlanságát, s mentõl inkább észrevevé, hogy
nevetik, annál nevetségesebbé vált zavarában.

Czinkotaynak egész élete azon pillanattól, melyen házunk küszöbén
átlépett, nem vala egyéb hosszú zavarnál. Ha öcsémet csintalanságaiért
meg kelle dorgálnia, õ jött zavarba; a gondolat, hogy ha a terembe lép,
minden szem feléje fog fordulni, már nyugtalanságba hozta õt, s inkább
szobájában tölté az estét, mint hogy magát, ha családi körünkbe lép,
meghajtsa; ha pedig ebéd után a teremben egyszer leült, ott maradt néha
estéig, csak hogy magát anyám kérdésének: >>Hová megy, Czinkotay uram?<<
ne tegye ki. Ha valamire szüksége vala, inkább tízszer ment maga, mint
hogy egy cselédet megszólítson, s öreg gazdasszonyunk mindég azt állítá,
hogy Czinkotay megrakott asztalnál, ha minden tállal külön nem kínálják
meg, éppen oly bizonyosan meghalna éhen, mint ha a háziasszony megkínálja,
tízszer is ennék egy tálból. Azon emberek közé tartozott õ, kik valamint
semmit nem indítványoznak, úgy semmit visszautasítani nem tudnak, nem
mintha meggyõzõdésök hiányzanék, de mert meg-gyõzõdésök kimondására
hiányzik bátorságuk. A dolog maga talán nem oly ritka, mint látjuk, s
francia emigránsunk mindég azt állítá, hogy az egész forradalom, mely õt
hazájából elûzé, más irányt vett volna, ha azok, kik a jó ügyet pártolák,
nem lettek volna annyira emberrassirozva, azonban Czinkotay fölülmúlt
mindent, mit e tekintetben láttam vagy hallottam.

Talán soha ember nem élt a világon, kitõl minden sértési szándék
annyira távol vala, mint Czinkotaytól. A szegény tógátus csupa
nyájasság, csupa szolgálati készség vala mindenki iránt, nem tudott
megtagadni semmit senkitõl, s mint maga megvallá, csak azáltal
szokott a pipázáshoz, mely ellen elébb ellenszenvet érzett, mert a
szívességnek, mellyel majdnem minden házban pipával megkínálták,
ellentállni nem tudván, miután pipáit homloka izzadságában szívta, s
leírhatatlanul rosszul érzé magát, végre megszokta. S mégis igen sokan
voltak a megyében, kik õt gonosz, szatirikus embernek tarták, s általa
- s pedig sok esetben teljes joggal - sértve érezék magokat. Mint
tolongás között az, ki leginkább vigyáz, s ha valakit csak könyökével
érintett, hajlongva bocsánatot kér, valószínûleg legtöbb embernek hág
tyúkszemére, s legtöbb izgágába keveredik, ez vala az õ sorsa; az a
gondolat, hogy valakit sérthetne, szüntelen zavarban tartá õt, s néha
csak azért, mert éppen a legkellemesebb beszédtárgyat akarta szõnyegre
hozni, éppen a legkellemetlenebb beszélgetésekre adott alkalmat. Így
történt, hogy egy szomszéd megyének prevaricatiók végett hivatalából
felfüggesztett fõadószedõjével egyszer egy egész óráig a hivatalnokok
becsületességét magasztalá; máskor a szomszéd falu plébánosának nem
gyõzé dicsérni azt, ki éppen akkor a kanonoki helyre, melyet õ várt,
kineveztetett, csak azért, mert az elsõ esetben az adószedõnek meg akarta
mutatni, hogy õt a becsületes tisztviselõk közé számítja, a másikban
katolikus lelkésznek nem gondolt kellemetesebb dolgot mondhatni, mint ha
elõtte a klérus valamely tagjáról magasztalva szól. Ha észrevevé, hogy
rossz nyomon jár, a baj csak nagyobbá vált, mert ilyenkor addig fáradott,
hogy hibáját jóvátegye, míg az orvosolhatatlanná vált; legrosszabb pedig
az vala, ha elõre figyelmeztették, hogy egy bizonyos emberrel valami
bizonyos tárgyról ne szóljon, mert ilyenkor a gondolat, hogy valakit
megsérthetne, szüntelen zavarba tartá, s oly ideges állapotba hozta õt,
hogy utoljára mindég éppen azon tárgyra fordult beszélgetése, melyet
leginkább kerülni akart.

Így történt, hogy azok is, kik Czinkotay érdemeit teljesen elismerék,
magokat társaságában soha kellemesen nem érezték. Tudtuk, hogy ha
megszólítjuk, zavarba jön, s ha nem szólunk hozzá, még inkább
elzavarodik, mert azt hiszi, hogy neheztelünk reá, s így jelenléte csak
zavarba hozza a többieket is. A cselédek a habozást s alázatosságot,
mellyel mindent kérni szokott - ha csakugyan rávehette magát, hogy
valamiért kérjen -, félig gúnynak tekinték, félig annak bizonyos jelét
látták benne, hogy a nevelõ nagyon csalfa ember, s ennélfogva szintén
nem szerették õt; úgyhogy szegény Czinkotay, ki helyzetét tisztán átlátá,
a lehetõ legszerencsétlenebbnek érzé magát, s valószínûleg, mint atyám
mondá, százszor fölmondta volna szolgálatát, ha valahányszor e tárgyról
szólni akart, zavarba nem jön, s szándékának kinyilatkoztatását más
alkalomra nem halasztja.

Senki nem várta ez elhatározást türelmetlenebbül, mint anyám, ki a házi
nevelõnek nem szûnõ zavarát látva, végre minden türelmét elveszté.

Anyám, kinek egész életében nem volt más gondolatja, mint hogy
vendégekkel eltelt házában az utolsótól mindenki jól érezze magát, ki
még cselédeinél is szívesebben látta, ha valamelyik közülök jókedvében
egy pohár borral többet iszik, mint ha rosszkedvû, s ki magyar
háziasszony lévén, azt, ha asztalánál valaki kedvét vagy étvágyát
veszté, csaknem személyes sértésnek tekinté, Czinkotayban mintegy
állandó szemrehányást látott, egy akadályt, mely õt háziasszonyi
törekvéseinek elérésében gátolja, s annál kevésbé szenvedhette õt,
mert maga is belátta, hogy sem tudománya, sem jelleme ellen semmit
nem mondhat.

- Ha ez az ember soká marad a háznál, megbetegszem - mondá sokszor
atyámnak -, mindig úgy néz rám, mintha félne. Ha leül, szüntelenül
fészkelõdik, mintha föl akarna kelni, s ha fölkel, ott toporkál székje
mellett, mintha ismét le akarna ülni. Az ember soha nem tudja, mit
szóljon vele, annyi idõ óta még azt sem vehettem ki belõle, mit szeret;
úgy eszik, hogy senki nem mondhatja, jólesik-e neki.

Öcsém kivételével, ki mintha nevelõje hibáját pótolni akarná, naponként
fesztelenebbül kezdé viselni magát, az egész világ panaszkodott szegény
Czinkotay ellen, s maga atyám csak alkalomra várt, melyen tõle jó
módjával, azaz úgy szabadulhasson, hogy neki kárára ne legyen.

Minthogy a debreceni fõiskolában éppen akkor megürült tanszék nem vala,
s lelkészi állomáshoz hivatást nem érze magában, hosszabb megfontolás
után a megyei pályára esett a választás. Czinkotay mint egy a megyében
lakó, nem gazdag, de kiterjedt nemes családnak tagja, helyén való e
pályán, s elõmenetele annál biztosabbnak látszott, mint hogy Czinkotay
jelleme s képességénél fogva inkább a toll, mint a tett embere lévén,
mint jegyzõ akart belépni a közszolgálatba, az aljegyzõknek kinevezése
pedig e megyében kizárólag a fõispántól függött.

Mihelyt Czinkotay beleegyezett, atyám a fõispán elébe terjeszté kérését,
és senki sem kétlé a kinevezést; azon befolyás mellett, mellyel családunk
a megyében bírt, s a barátságos viszony révén, melyben a fõispán
szüleimmel állt, a kinevezés mindenki elõtt egészen természetesnek
látszott, csak Czinkotay maga nem foghatta meg, hogy õ, ki magát egy
ily fontos hivatal viselésére oly egészen érdemetlennek s alkalmatlannak
érzi, egyszerre ily polcra emelkedhetik. A szegény ember álmatlan éjeket
töltött azzal a gondolattal, miként felelhessen meg nehéz hivatalának,
melynek fontosságát; mióta a világ törvényhatóságokra osztatott föl,
talán jegyzõ nem érezte annyira.

- Meglátjátok - mondá sokszor anyám -, e szerencsétlen ember átkozott
szerénységével még mindent megront. Elég bolond, hogy még a konferenciában
elmondja, mily egészen érdemetlennek és elégtelennek tartja magát e
hivatalra, s csak próbálja ezt; szaván fogják, s lesz akárhány, aki
elvállalja.

Ámbár a válasz, melyet apám a fõispántól kapott, csaknem ígéretet
foglalt magában, s a megyében éppen akkor talán Czinkotaynál senkinek
nem voltak több irigyei, helyzete csakugyan nem volt irigylésre méltó.
Hol kettõ egymással szólt, õ meg volt gyõzõdve, hogy róla beszélnek;
ha valaki csak ránézett, lesütötte szemét, mert eszébe jutott, nem
azt nézi-e, hogy fogja magát mint jegyzõ kivenni; már a megyének vagy
valamely tisztviselõnek említésénél elpirult, ha pedig a fõispán csak
eszébe jutott, veríték tört ki homlokán. Oly izgatott állapotban volt,
hogy egészségét féltettük, s talán meg is betegedett volna, ha öcsémmel
nem lett volna annyi bosszúsága. Az úrfi mintha nevelõjének még hátralevõ
türelmét azon két hónap alatt, melyet az még nála tölt, egészen ki akarná
meríteni, pajkosságban fölülmúlta önmagát, s Czinkotay gondolatait
sokszor erõszakosan más irányba vezette.

A rég várt nap, melyre a fõispán, mint évek óta szokása vala, házunkhoz
ígérkezett, végre eljött, s a készületek, melyeket anyám a tisztelt
vendég s a megyei küldöttség elfogadására tett, ha lehet, még nagyobbak
valának, mint máskor.

Anyám tudniillik ez alkalommal iskolát végzett fiát - azaz engemet akart
bemutatni a fõispánnak. Az udvarias fõispán, mihelyt engem meglát, meg
fog gyõzõdni rendkívüli képességemrõl, s azzal fogja meglepni az egész
családot, hogy engem tiszteletbeli aljegyzõnek nevez ki. Mindezt õ
excellenciájának titkára rég megírta atyámnak, s talán éppen ez vala
egyik ok, melyért fõképp anyám is Czinkotaynak kinevezését annyira
óhajtá. Célszerûnek látszott, hogy tisztelet- beliségemhez egy kis
valóság is csatoltassék, s valaki legyen, ki szükség esetében kissé
gyenge stiláris ügyességemet segítse. Anyám azonban elõre meg akarta
ünnepelni e meglepetést, s fölülmúlta önmagát. Három nappal a nagy vendég
megérkezése elõtt házunk telve volt kuktákkal és szakácsokkal. Oly ebéd
készült, melynek étlapját is csak jó emlékezõ tehetségû ember tanulhatta
volna meg könyv nélkül, de melynek minden ételébõl enni még a legnagyobb
gyomor tehetségeit is felülmúlta. Az ispán, a kulcsárné, az írnok, mindenki
tett, tisztogatott és parancsolt valamit. A kertész kétségbeesetten járt
körül, mert anyám, félve, hogy nem készül el, két nappal elõre csináltatta
virágfüzéreit, s most midõn látá, hogy a virágok elhervadtak, újra akart
mindent csináltatni, ámbár a kertben az elsõ pusztítás után alig maradtak
csak bimbók is. Egyszóval házunk a sok rendezés miatt csaknem lakatlan
vala, s természetes, hogy ez alatt Czinkotayról valamennyien csaknem
megfeledkeztünk.

Végre minden el vala készülve. A nagy asztal terítve, a szobák elrendezve,
a roppant ezüst kargyertyatartók, melyek a fõispán szobájában díszlettek,
kifényesítve, minden ágy behúzva, minden szék s asztal helyreigazítva;
a cselédek csak lábhegyen jártak körül a szobákban, nehogy valamit
rendjébõl kihozzanak, s anyám, ki háziasszonyi megelégedéssel tekinte
végig birodalmán, talán csak azt sajnálta, hogy nyár lévén, még nem
fûttethet. Atyám a küldöttséggel, mely a fõispán fogadására megjelent,
s velem, ki hintón, ki lóháton, a nagy vendégnek eleibe ment, s anyám
az elébbi napok fölgerjedése után unni kezdé magát.

Azalatt Czinkotay, mióta házunkhoz jött, talán soha nem érezte magát
jobban, mint e napokban. Azon öntudat, hogy az általános zaj s
örömzavar között vele senki nem gondol, megnyugtatására szolgált.

Néha, ha éppen a fõispán jutott eszébe, egy pillanatra erõt vett rajta
gyengesége, fészkelõdni kezdett székén, elõre simítgatá szõke haját,
s nyugtalanul járt föl-alá szobájában; de e pillanatok csak rövidek
voltak. Annyiszor átgondolta a félelmes helyzetet, annyira kiszámította
mindazt, mit néki a fõispán ez alkalommal mondhat, s mit õ minden egyes
kérdésére felelni fog, hogy magát, bármi jöjjön, teljesen elkészültnek
érzé; ha szerencsétlenségére ugyanazon délelõtt, mikor a fõispánt
várták, anyám el nem unja magát, s ekkor nem jut eszébe, hogy jó volna
öcsém után nézni, s hogy talán nem árt, ha Czinkotaynak is néhány
bátorító szót mond.

Öcsém, mintha különösen azon törné fejét, hogy nevelõjének legnagyobb
tulajdona, a türelmesség kitüntetésére fényes alkalmat nyújtson, ez nap
fölülmúlta önmagát. Az elsõ fehér nadrággal addig hempergett a fûben,
míg az félig zölddé vált, a másodikat téntával önté be, s miután még
egy fára mászott, s ez alkalommal újdonatúj kék bekecsét szakította
össze, mely különösen ez alkalomra készíttetett, Czinkotay éppen
harmadszor végezé növendékjének öltöztetését, s a búzavirágszínû bekecs
elõtt állva, arról gondolkozott, a széttépett köntösnek rongyait mily
módon lehetne ismét együvé forrasztani, vagy azt eszközölni, hogy
öcsémnek régi barna bekecse úgy nézzen ki, mintha új és búzavirágszínû
volna, hogy senki a történt bajt észre ne vegye, midõn anyám a szobába
lépett. Mindez egy erõsebb idegrendszerû embert is kihozhatott volna
nyugalmából, s a borzadás, melyet anyám a kék bekecs szerencsétlen
sorsa miatt érzett, a kétségbeesés, melyet szokott erélyes módján
kifejezett, nem vala arra alkalmas, hogy a nyugalmat helyreállítsa.

- S most az Isten fiáért, mondja meg, Czinkotay, mit tegyünk? -
kérdezte anyám, miután elsõ haragja kissé lecsillapult. - Ebben az
ócska köntösben csak nem állíthatom fiamat a fõispán elébe. De miért
nem vigyáztok?

Czinkotay, ki ha növendékjének hibái jöttek szóba, e plurálist rég
megszokta, maga sem foghatta meg, miért nem vigyáztak hát jobban, de
nem tudott tanácsot adni, s valahányszor anyám öcsém ruhatárának egyes
darabjait elsorolva, azon okokat hozta föl, melyekért fia ezt vagy
amazt nem öltheti föl, egészen osztozott véleményében.

Anyám mindenre gondolt, nem lenne-e legjobb, ha öcsémet, azon szín
alatt, hogy a hideg lelte ki, ágyba fektetné, vagy nem kellene-e az új
bekecs ezüstkapcsait a régi barna bekecsre varrni, midõn e fontos, de
nem éppen nyugodalmas tanácskozást egy hajdú szakítá félbe, ki azon
hírrel rohant a szobába, hogy a fõispán és a küldöttség kocsija éppen
a szomszéd domb tetején tûntek föl.

- Mindjárt jövök - kiáltott anyám az elsietõ hajdúnak. Öcsémre nézve
elhatároztatott, hogy új bekecsét rongyosan húzza föl. Így meglátja
õexcellenciája, hogy új köntöse van, s megmondhatjuk minden embernek,
hogy csak büntetésül kell a rongyos bekecsben maradnia. - Maga pedig,
Czinkotay, szedje össze magát, ne féljen semmitõl, a fõispán a legjobb
ember a világon; csak az istenért, feleségérõl ne szóljon, egyáltalában
semmi házassági viszonyról. A szegény úr évek óta folytatja válóperét,
s e részben annyira érzékeny, hogy valahányszor jó vagy rossz
házasságról szólnak, mindenben célzást lát.

E figyelmeztetés legjobb szándékból történt. Éppen mert amint elmondtam,
már többször történt, hogy Czinkotay csupa jóakaratból éppen oly dolgokat
hozott szóba, melyek az illetõket legkellemetlenebbül érinték, azért
tartotta anyám szükségesnek, hogy õt ez alkalommal hasonló tévedéstõl
megóvja; az, hogy e jól szánt intés szegény Czinkotayra ennyire hathat,
anyámnak eszébe sem juthatott, s mégis magától Czinkotaytól tudom, kivel
élte végéig barátságos viszonyban éltem, hogy soha annyira leverve, soha
oly szerencsétlennek nem érezte magát, mint anyámnak e figyelmeztetése
után.

Hogy a fõispán el akart válni feleségétõl, kétségen kívül szomorú dolog
vala, de olyan, mi már több fõispánon, alispánon, sõt olyanokon is
megtörtént, kik még ispánok sem voltak; az is igaz, hogy a házassági
viszonyok a beszélgetésnek bõ tárgyát teszik, egyikét azoknak, melyekhez,
mint a politikához, mindenki szól, azoknak kivételével, kik a dolgot
legjobban értik. De volt-e valaha Czinkotay szándékában, hogy a
fõispánnal e fontos kérdésrõl vitatkozásba ereszkedjék? Az, hogy õ,
Czinkotay, a megyének csak leendõ második aljegyzõje, a fõispánnal;
kit most elõször lát, fõképpen tisztújítás elõtt, hol õt hivatalkérõ s
hivatalra ajánló urak környezik, jó vagy rossz házasságról fog beszélni,
bizonyosan a legvalószínûtlenebb dolognak látszott, oly veszélynek, mely
még magának Czinkotaynak sem jutott volna eszébe, addig legalább, míg
anyám õt reá figyelmessé nem tevé; mert e pillanattól kezdve e gondolat
annyira hatalmat vett lelkén, hogy õt minden egyébre képtelenné tevé.

Miután annyi ideig azon törte fejét, mit fog mondani a fõispánnak, s
minden lehetõ kérdésre elkészülve gondolta magát, most, mióta anyámmal
szólt, csak az jutott neki eszébe, mit nem szabad a fõispánnak mondania,
s mentül tovább gondolkozott e tárgyról, annál inkább látá, mi könnyen
történhetik, hogy oly valamit mond, mit a fõispán célzásnak vehetne, s
mindinkább remegett a következésektõl.

Valamint sokan elõre nem látott körülmények láncolata által vezettetnek
oda, hogy végre megházasodjanak, s ha meggondoljuk, hányan teszik föl
erõsen, hogy nõtlenek maradnak, a házaspárok nagy számát csak abból
magyarázhatjuk meg magunknak, mert mint Károly bátyám mondta, minden út
odavezet, úgy szegény Czinkotay nem kis rémülésére ugyanezt tapasztalta
gondolatain.

Erõt akart venni magán, de hasztalan. Midõn azt, mit a fõispánnak
mondani akart, most még egyszer átgondolá, egy vagy más úton mindig
csak e veszélyes térre kelle jutnia. Kezdje akárhol, tegyen akármit,
utoljára is csak e tilos körben találta magát; s gonosztevõ nem
hallhatja ítéletét nagyobb rémüléssel, mint õ azt, mellyel öcsém a
szobába toppant, hogy a fõispán megérkezett.

A zaj s rendetlenség, melyet e megérkezés okozott; az udvarban
felállított jobbágyok, kik éljent, s a kocsisok, kik ha lovaik a
lármára zavarba jöttek, más dolgokat kiabáltak; a fõispán udvariassága,
mellyel magát anyám elõtt meghajtá, a roppant leereszkedés, mellyel még
kulcsárnénkat is megismeré, Czinkotayra nem tett semmi hatást. Annyira
el vala merülve gondolataiban, hogy még azt sem vevé észre, hogy öcsém
a fõispán helyett egész figyelmét komornyikjára pazarolja, kivel,
valahányszor a fõispán hozzánk jött, csaknem az egész napot tölteni
szokta - s midõn anyám õt erre figyelmessé tevé, s kérdé, miért nem
tartja maga mellett, csaknem azt felelte: hisz nem vagyok vele
összeházasítva?

Czinkotaynak minden gondolatjai a házasság felé valának fordulva,
számára ez egy gondolaton kívül nem volt semmi a világon, mint kit az
örvény megragadott, ellenállhatatlanul egy pont felé érzi sodorva
magát, úgy látja õ elõre sorsát; alig kívánt egyebet, mint hogy az
egészen már keresztül ment volna.

Egész reggel a fõispánt mások foglalták el: a megyének tisztviselõi s
azok, kik csak azért jöttek, hogy a fõispánnak elmondják, miként õk semmi
esetre hivatalt nem vállalnának, ha õexcellenciája azonban teljességgel
kandidálná õket, véghetetlen köszönettel fogadnák e megtiszteltetést, de
a választást nem fogadnák el. Egyesek, kik valakit ajánlottak, mások, kik
valaki ellen panaszt tettek, vagy a fõispánt figyelmessé tették, hogy
egy bizonyos úri ember tanácsai elõtt õrizkedjék, s vegyítve ezekkel a
táblabírók hosszú sora, kiknek tulajdonképpen semmi más dolguk nem vala,
mint hogy a fõispánnak tisztelkedjenek, egy szóval, fontosabb ügyek és
személyek annyira igénybe vevék a fõispán figyelmét, hogy Czinkotay
még nem is közelíthetett. Ebéd alatt anyám kínálgatásai s a fõjegyzõ
cikornyás felköszöntései minden egyebet háttérbe szorítottak, s késõ
estve volt, mikor õexcellenciája végre a neki aljegyzõül ajánlott
nevelõre gondolt, s vele szólni kívánt.

Anyám mások dolgában éppen oly türelmetlen vala, mint azokban, melyek
õt magát illették, s ha valakinek egyszer pártját fogta, annak békét
nem hagyott többé, s így, csak hogy a kedvezõ pillanat ne mulasztassék
el, nem tûrte, hogy Czinkotay csak egy pillanatra is távozzék. Neki a
fõispán közelében kelle maradni. Ha õexcellenciája a kertben sétált,
ott kelle járnia, ha szobájában volt, a mellékszobában tartózkodott õ
is, hogy az elsõ fölszólításra megjelenhessék; képzelhetni azonban a
hatást, melyet a szüntelen várakozás egy úgyis annyira ideges emberre
szükségképpen tett, s a lelkiállapotot, melyben szegény barátom, midõn
õt öcsém nagy zajjal a mellékszobából behítta, a fõispán elébe lépett.

Nem ismerek kellemetlenebb érzést a világon, mint azt, hogy zavarba
jöttünk. Minden gyengeségeink között ez az egyedüli, melyet mindenki
másoknál elõbb s inkább vesz észre önmagán, s mely által éppen azért
inkább lealázva érezi magát mások elõtt, mintha más hibákat vethetne
valaki szemére.

Mióta élek, embert nagyobb zavarban nem láttam, s a biztató
tekinteteknek, melyekkel anyám õt zavarából ki akarta volna segíteni,
csak annyi hatása volt, hogy a bajt még nagyobbá tevék. Czinkotay,
valahányszor késõbb a fõispánnal való találkozás szóba került, õszintén
megvallá, hogy félig magánkívül volt, s csak arra emlékezik, hogy
többször meghajtotta magát.

Fõispánunk mindezt nem vevé észre. A mosolygás, melyre magát csak
azért, mert zavarában nem tudta, mily képet csináljon, kényszeríté,
Czinkotay arcának csaknem szatirikus kifejezést ada, s anyám annyit
beszélt védencének tudományáról s egyéb kitûnõ tulajdonairól, hogy
az, mi jellemének fõ vonását tette, eszébe nem jutott.

Õexcellenciája rendkívül nyájasan viselte magát Czinkotay irányában,
sõt egyes tudományos megjegyzésekbõl, melyeket beszélgetése közé
vegyített, észre vala vehetõ, hogy õ maga is a lehetõleg legkedvezõbb
benyomást akarja tenni Czinkotayra, ki azon arányban, amint a beszélgetés
tudományos irányt vett s végre egészen Ciceró leveleire fordult, jobban
kezdé érezni magát.

Atyám örült; anyám a megelégedést látva, mellyel a fõispán Czinkotayra
hallgatott, való gyönyörrel követé Czinkotaynak tudós észrevételeit, maga
öcsém csaknem respektussal tekinté most nevelõjét. Szerencsétlenségre a
fõispán, talán mert klasszikus ismereteinek tõkéje föl vala emésztve,
vagy mert anyámat untatni nem akarta, Cicerót rögtön elhagyva,
Czinkotayra tért vissza, s igen nyájasan megjegyzé, hogy az, ki Ciceró
mûvével foglalatoskodott, a megyei protokollumokban nem sok élvezetet
fog találni. A fõispán innen a jegyzõi hivatal fontosságához, a példás
rendhez, mellyel ez ügyek a megyében vezettetnek, s a fõjegyzõ érdemeire
tért át, s az audiencia kétségen kívül minden illetõk megelégedésére
végzõdött volna, ha a fõispán félig tréfásan nem teszi azon megjegyzést:
mi jó, hogy Czinkotay úr nem házas.

E megjegyzés az elébbi beszélgetéssel természetes összeköttetésben állt.
A fõjegyzõ tudniillik, kit fõispánunk elébb annyira magasztalt, más jeles
tulajdonai között nagy számú családdal is bírt, s ennek következésében a
második aljegyzõ lakásának is nagy részét elfoglalta, úgyhogy addig, míg
a fõjegyzõ annyira nélkülözhetetlen személynek tartatott, megyénkben
a nõtelenség a második aljegyzõi állomás szükséges föltételei közé
tartozott. E megjegyzésnek, melyet õexcellenciája félig mosolyogva tett,
eszerint csak az vala az értelme, hogy Czinkotay teljes biztossággal
számíthat a kért hivatalra; de a hatás, melyet az Czinkotayra tett,
leírhatatlan.

Ha valaki mellett tiszta égbõl villám csap le, nem ijedhetne meg inkább,
mint õ e szavaknál. Mennyivel nyugodtabbnak érezé magát elébb, annál
nagyobb zavarba jött, midõn magát ily váratlanul éppen a beszélgetés
legveszélyesebb terén látá.

- Ó, nem, kegyelmes uram - szólt erõltetett mosollyal, homloka hajait
elõresimítgatva -, hála a mindenható Istennek, nem vagyok házas.

Anyám, midõn a zavart, melybe Czinkotay a beszélgetés e fordulatánál
jött, észrevevé, egy intõ tekintetet vetett reá, de csak növelte zavarát,
mely a fõispán azon észrevétele által, hogy Czinkotay úr a házasságnak,
úgy látszik, nem nagy barátja, tetõpontjára hágott.

Szegény Czinkotay ijedtében minden részletet, melyeket anyámtól a
fõispán házassági viszonyairól hallott, elfelejtett, csak arra emlékezett
tisztán, hogy a házasságról nem kellett volna szólnia, s midõn anyám
feddõ tekintetét észrevevé, meg vala gyõzõdve, hogy valami igen
helytelent mondott. Hogy e hibát jóvátegye, most az ellenkezõ vélemény
mellett nyilatkozott. Elmondta, hogy a házasságnak nagyobb tisztelõje,
sõt bámulója nálánál nem lehet, hogy a házasság felséges, valóban isteni
találmány, hogy ha házaspárt lát, neki Józsué jut eszébe, midõn a napot
s holdvilágot megállítá, mert miként az égi csillagzatok Gibeon fölött
le nem alkonyodtak addig, míg a hosszú tusának, melyben egy fél végképp
legyõzetett, vége nem lett, úgy válik a házasság által szerelmünk ragyogó
napja állandóvá. Mint az embarras többnyire azon hatást gyakorolja, hogy
a legelmésebb emberek nem határozhatják magokat szólásra, úgy más, ha
egyszer szólni kezdett, csupa zavarodásból nem tud elhallgatni. Így volt
az Czinkotayval is, ki valószínûleg csak azért, mert nem tudta, hogy
végezzen, egy egész prédikációt tartott a házasság üdvérõl, melyben
szentírást s római klasszikusokat egyiránt idézett, s a növény-, állat-
s ásványországot hasonlóságokul kiaknázta, de mely a hallgatóknak nem
nagy épülésére szolgált.

A fõispán, ki a küldöttség alkalmával, mely õt tavaly feleségével ki
akarta békíteni, körülbelül ugyanezeket hallá, példás türelemmel, de
nemigen jókedvvel vette ez intéseket, melyekre csak azt válaszolá, hogy
a házasságnál is, mint minden földi dolgoknál, minden a körülményektõl
függ.

- Csalódik excellenciád - mondá Czinkotay, ki tovább tanároskodott,
s így ha egyszer valamely tézist fölállított, azzal egykönnyen nem
hagyott föl -, a házasságnál minden nem a körülményektõl, hanem az
emberektõl függ, éspedig nem mint közönségesen fölveszik, a házasfelek
egyikétõl. Teljes meggyõzõdésem, hogy ahol csak rossz házasságot
látunk, ott annak okát bizonyosan mind a két résznél kell keresnünk.
Hol csak egy rész valóban teljesíti kötelességét, hol a kettõ között
csak egy valóban jó vagy kitûnõ egyediséget találunk, a dolog soha nem
jön szakadásig.

Czinkotay kétségen kívül e tételt is még bõvebben fejtegeti, ha anyám,
ki az egész idõ alatt hasztalan veté intõ s fenyegetõ tekinteteit
Czinkotayra, addig nem köhög s köszörüli torkát, míg Czinkotay figyelmét
magára nem vonja.

A szerencsétlen csak most vevé észre, mit tett. A fõispán homloka komor
redõkbe vonult, anyám bosszúsan fészkelõdött pamlagán, még atyám is
rosszkedvûnek látszott. De mit tegyen? Bocsánatot nem lehet kérnie;
hogy tehát elõbbi hibáját jóvátegye, zavarában nem talált jobb módot,
mint hogy állításait módosítá, elõadva, hogy õ mindezt nem értette oly
általánosságban, s hogy csakugyan lehetnek s vannak esetek, hol a
szakadásnak okát egyedül egy félnél kell keresni, s a másikat csak
sajnálhatjuk, annyival inkább, minthogy a következetlen világ elõtt
férfit semmi nem tehet nevetségesebbé, mint neje hûtelensége. S itt
Czinkotay példaképpen oly részletesen adta elé a fõispán esetét, hogy
a célzás iránt kétség nem lehetett, s a fõispán minden udvariassága
mellett már veszteni kezdé türelmét, midõn szerencsére más vendégek
jöttek a szobába s ezzel a beszélgetésnek vége szakadt.

Czinkotay leverve, félig magánkívül, mint ki valamely büntettet követett
el, botorkázott ki a szobából, s elzárkózva szobájában, míg a fõispán
házunknál maradt, nem mutatta magát.

- És mi történt késõbb? - kérdé valaki a társaság közül, ki egy
elbeszélést várva, azt, mi hallott, kevesellé.

- Hogy szegény Czinkotay aljegyzõvé nem neveztetett ki, az magától
értetik - folytatá az elõbbi. - A fõispán okául annak, hogy ígéretét
visszavette, azt mondá ugyan atyámnak, hogy Czinkotay kétségen kívül
meg fog házasodni, s akkor a fõjegyzõ nem férne el lakásában, azonban
észre lehete venni neheztelését, s a megyében, hol szegény Ezékielnek
úgysem voltak barátai, a legszörnyûbb hírek keringtek a sértésekrõl,
melyekkel e szatirikus ember a fõispánt illette.

Szerencsére kevéssel azután ürült meg egy tanári állomás, s Czinkotay
saját s fõképp anyám megelégedésére, elhagyta házunkat.

Természetes gyengesége néha tanár korában is bajba keverte õt. Beszélték
róla, hogy csak azért házasodott meg, mert késõbbi nejével, ki akkor
már nem a legfiatalabb hölgyek közé tartozott, magára hagyatván, ez új
s egészen váratlan helyzet által annyira zavarba jött, hogy miután egy
ideig, hogy társát mulattassa, a gyermeknevelésrõl s a házasságról szólt,
végre minden anyagból kifogyva, mindig növekedõ zavarában elmondá, mi
boldogok lennének a gyermekek, kik ily anyát s a férj, ki ily nõt
magáénak nevezhetne; mire a leendõ tanárné szintén zavarodottan igennel
felelt, s másnap az egész város Czinkotaynak gratulált, minek ez ismét
csupa zavarból nem mondott ellent. Egyébiránt Czinkotay helyzetében,
melyet haláláig elfoglalt, boldognak érezte magát.