Magányosság (Földre néző szem)
szerző: Gárdonyi Géza
Ismertek majd olyan embereket, akik magányosan élnek. Ezeknek többnyire az a hirök, hogy embergyűlölők. De ez nem mindig igaz.
Az embergyülölő mindig rosszlelkű ember, s habár gyűlöli az embereket, köztük él. Talán azért gyűlöli őket, mert köztük él. De neki a gyűlölet kell, mint ahogy a nadragulya életének is egyik alkotója a benne levő méreg.
A magányosan élő ember már csak azért sem lehet embergyülölő, mert ahol nincs csont, ott csontot rágni nem lehet.
Az emberkerülés oka vagy betegség, vagy olyan szellemi munka, amely csendet kíván; vagy egyszerűen: felülfejlődés a sokaságon, - aminek a következménye, hogy az emberszeretet elvvé jegecesedik, mert az emberekkel való érintkezés az ilyennek unalmas.
De ha az emberkerül tisztességes ember, mindig lelki ember.
Ha olyannal találkoztok, aki félénk, piruló, zavarodó, szemlesütő, legyetek iránta oly tulzóan alázatosak, félénkséget utánzók, hogy magához térhessen.
Ez jótétemény.