Művelődéstörténet

Művelődéstörténet
szerző: Szervác Attila
1

2 →

A történelem előtt kezdődik európai, akár magyar szemmel is, az emberiség kultúrtörténete vagyis művelődéstörténete, e 2-részes tananyag első részében, amely elsősorban a NAT 2018-ban érvényes 9. osztályos magyar irodalom követelményei alapján készült, azt foglaljuk össze, hogyan alakult a művelődéstörténet mai életünkre legjobban ható része az ókorba való megérkezéstől az úgynevezett európai Felvilágosodás indulásáig.

Megérkezés az ókorba[szerkesztés]

A történettudományban az ókort az írásrendszerek megjelenésétől számítjuk, ettől függetlenül több más tudományág is rendelkezésünkre bocsátja a fontos információforrásokat, ezek közül például az egyik - de nem kizárólag! - fontosabb a régészet, ezekre az egész emberiségünk művelődéstörténete támaszkodhat.

Az ókor előtt a legfontosabb történeti esemény a letelepedéssel járó neolitikus forradalom volt, ezt általános időszámításunk előtt 10.000-től számozzuk. Itt az általános időszámításunk szerinti évszámozásokat használjuk, CE és BCE.

Az őskor végén az ember még mindig elsősorban a nagy felszíni édesvízforrások közelében tudott megtelepedni, mivel a kútásást még nem igen ismerték, a földművelést először kialakító termékeny félholdban, Levante és Anatólia mellett az első nagy kulturális központ Mezopotámia volt (görögül összetett szó, jelentése: "vízköz" az Eufrátesz és a Tigris mellékfolyója közti terület). Mezopotámiában következett be - a jelenlegi ismereteink szerint - a legkorábban a kőrézkorból az írásrendszereket használó bronzkorba való átmenet, (érdekesség, hogy ekkor a Pannon-medencében például még a Körös-kultúra virágzott), ennek közvetlen előzménye (~6000 BCE) a mai Ubaid falu közelében volt, ezért Ubaid-kultúrának nevezzük. A társadalom és a magaskultúra középpontjában ekkor, és még elég sokáig, főleg a görögökig a legnagyobb részt a hitvilág állt, az emberi halandóság és esetleg halhatatlanság kérdései. Ennek egyik kézenfekvő oka, hogy a halottakkal, a halott testekkel valamit kezdeni kellett, így aztán vizuális kultúránk alapjai is, már a felső-paleolitikum óta nagyrészt ehhez kapcsolódnak.

8000 éves edény az Ubaid-kultúrából
Kurlil király szobra
Eridu templom-modell az Ubaid-kultúrából
Váza az Egyiptomi Óbirodalom előtti Nagada-kultúrából

Már az Ubaid-kultúra építményei és nagyrészt kapcsolódó vizuális alkotásai is egy nagyrészt a halandóság-halhatatlanság kérdéseihez kapcsolódnak, egyre magasabbra építették templomaikat és díszítették Zikkurát-jellegű épületeiket, arra törekedtek, hogy szemből nézve (frontálisan), az embereket társadalmi szerepeik szerint egyfajta örökkévaló szempontból ábrázolják, csak az állatábrázolások elevenebbek. Ebből a központból mind keletre (például az Indus-melléki Harappa kultúra), mind nyugatra, részben a felső-Nílus felé – lásd Nagada-kultúra –, részben Kréta felé vándoroltak emberek. Helyben, Mezopotámiában a sumer nép hozta létre a következő nagy kultúrát. Izolált nyelvüket szinte egyáltalán nem ismerjük, de ők már írásrendszereket használtak, táblákra vésett szójeleik fennmaradtak, tartalmukat pedig későbbi akkád, hettita és egyéb fordításból ismerjük.

Gilgames-eposz, Egyiptom, Kréta, Ószövetség[szerkesztés]

Az ókori irodalom első, és igen hosszú távra kétségkívül legnagyobb hatást gyakorló műve: a Gilgames-eposz volt. Az eposz 2650 BCE körül keletkezett, jelenleg ismert első fennmaradt, változata, a sémi akkádok által 2200 BCE körül leírt változat. Az eposz a héber nyelvű irodalom, többek között a Biblia egyik alapja is. Szokásos alcíme az első sora: "Sa naqba imuru" - "Aki a mélységet látta...". Főhőse és témái Gilgames király és Enkidu, az ember eredete, a teremtés, a barátság, a nagy utazás, az út és a halhatatlanság keresése. Nem sokkal azután, hogy a sumerek megalkották a Gilgames-eposzt, létrejöttek az első egyiptomi írásművek is, halottas, temetési szövegek (vö: Halotti beszéd), episztolák, himnuszok, levelek, versek és így tovább. Az egyiptomi kultúrára a legjellemzőbb a hagyományőrzés, amit még az Ubaid-kultúrától örökölt.

Az Özönvíz elbeszélése a Gilgames-eposz egyik tábláján
Az egyiptomi szobrászat kezdetei
Tipikus egyiptomi festmény
A gízai piramisok

A héber irodalom nagyrészt a sumer irodalomból nőtt ki és állította össze különféle műfajokból a teremtést és ószövetséget leíró könyveit (későbbi görög szóval: Biblia), az egyik legfontosabb lírai műfaj ebben is a himnusz (lásd például: Énekek éneke).

Ezzel párhuzamosan - későbbi görög szóval Meotiszból, a Fekete és a Kaszpi-tenger közéből - kezdtek igazán terjedni az indoeurópai népek. Bár a jelenleg ismert első, jól azonosítható indoeurópai népek a sumerek után, részben hatásuk alatt álló anatóliai hettiták voltak, modern európai szempontunkból ebben a korszakban hozták létre az első jelentős kultúrát Krétán, amelyet Mínósz királyról Minószi civilizációnak = Krétai civilizációnak nevezünk, és ők már egy kevésbé konzervatív, "tengeribb", haladóbb kultúrát képviseltek, hatásukat láthatjuk majd később az első görög szárazföldi városállamból, Mükénéből származó Agamemnón-maszkon is. Az első írásrendszereiket még nem fejtettük meg, ebből várhatók még nagy meglepetések, befolyásosak voltak a nők, az élő természetet megtestesítő női istenségek, ez az egész indoeurópai kultúra már sokkal emberközpontúbbá fejlődött az általános időszámításunk szerinti 2. évezred közepére, amikorra sikerült megolvasztani a vasat és a széles régészeti beosztásban bekövetkezett a vaskor.

A minószi udvar hölgyei

A vaskor kezdetén indult el a ma ismert helyén az archaikus görög kultúra és rivalizált a közel-keleti hettitákkal és másokkal előbb sikerrel, majd hanyatlással.

Tengelykor[szerkesztés]

Antik görög kultúra: Szókratész előtt[szerkesztés]

Az általános időszámításunk szerinti 2.-1. évezred fordulóján az új technológiákkal világszerte nagy háborúzás folyt, a kultúra fejlődése szinte minden területén, legyen szó akár az elméleti tudományokról (latinul: scientia), akár a texné-ről (ejtsd: tehné, latinul: ars, többes számban artes) vagyis a magas szintű alkalmazásáról a tudásnak lelassult. Ezután viszont az emeriség történetének eddigi egyik legnagyobb ugrását élte át, mely időszaknak Karl Jaspers azt a nevet adta, hogy: tengelykor. Indiában a védák lejegyzésével indult el többek között ennek az időszaknak a fejlődése.

A tengelykorban Európában az iónoknak (akhájoknak) sikerült megszilárdítani a görög városállamokat. Ekkor építették immár kőből újjá a Delphoi templomot.

A Delphoi templom felirata tartalmazta az emberiség ősidőkből származó és új 20 legfontosabb erkölcsi törvényét, melyek közül az első: Gnothi seauton: Ismerd meg önmagad! De többek között azt is tartalmazza, hogy "Senkit ne nézz le!". Felszólít a szerénységre is.

https://hu.wikipedia.org/wiki/Delphoi#Jóslatok

Mindebből is világosan látszik, hogy a görögök fontosnak tartották az önreflexiót, önmagunk fejlesztését. Ez a szemlélet, amely az egyén személyes hozzájárulását jobban hangsúlyozza, lehetővé teszi egyének valamelyes autonómiájának megteremtését, a polgári lét alapjait, és ezáltal és innentől, az egész világtörténelemben létrejönnek a saját emberségükből építkező, egyéni és kézzelfogható hősök, melyek közül az első, az emberiség nagy eposzi hagyományának folytatója: Homérosz.

A művelődés fejlődése ebben az időszakban ott kezdődik, hogy a háborús évszázadok után újra felfedezik és újraértelmezik az alapvető emberi értékeket.

Homérosz visszanyúl azokhoz az időkhöz, amikor a görög regék és mondák nyomán valós, emberi történelmi alakok bontakoznak ki, például a mükénéi Agamemnón király, leszármazottai és társai, és a 400 évvel korábban az anatóliai Trója elleni sikeres támadás történetét alapul véve az Íliászban de különösen az Odüsszeiában elgondolkozik az egyetemes emberi értékeken.

Egy másik név, amit erre a korra használhatunk, a klasszikus antikvitás a tudomány és művészetek fejlődésével.

Intézményesül a cselekményekre épülő művészeti ág: a dráma. Új elem az építészetben a színház: a görög teátrum, és minden más művészeti ág is kapcsolódik ehhez. Szophoklész, Aiszkhülosz például jelentős szerzők, a mai multimédiás világban is az alapvető személyek, személyek és társadalom közti konfliktusokról rendkívüli erővel késztetnek gondolkodásra, újragondolásra.

Nagyon fontos, hogy ebben a korszakban a gondolkozás részben leválik a misztikumról, a legeslegszorosabb értelemben vett vallásról, a korszak elején Indiában már irracionális számokkal dolgoznak. Lehetségessé válik világi - komplex emberi alapon gondolkozni a dolgokról.

Tehát létrejön a filozófia - egy tudományág, amely emberi mivoltunk minden területére kiterjed.

A filozófia tárgya egyaránt az erkölcs, az elvont és a gyakorlati tudományok helyes módszerei, az elemzés, egyszóval minden.

Szókratész[szerkesztés]

A szoros értelemben vett filozófia alapítója az athéni Szókratész.

Szókratész az általános időszámításunk előtti 5. században új módszerében, szóbeli vita-szerű beszélgetésekkel tanított. A fiatalokat önálló véleményalkotásra, átgondolásra ösztönözte. Ezért 70 évesen meg kellett halnia, az athéni vének arra ítélték, hogy igy ki a bürökpoharat (mérgező pohár ital). Kétségek közt gyötrődött, elmenekülhetett volna, de nem tette. Legfontosabb tanítványai, mindenek előtt Platón vitték tanításai hírét. Platón tanítványa volt Arisztotelész, aki nem csak a logika és a hozzá közel álló nyelvészet, matematika, hanem a természettudományok, főleg a biológia és a fizika terén is jeleskedett, sőt, úgy nagyjából ő volt ezeken a területeken az egész modern tudomány atyja, méltó volt mestere mesteréhez. Akképp nyilatkozott róla, hogy Szókratész volt a valaha élt legnagyobb ember, aki az életét is feláldozta, mert hitt az igazságban és az igazság győzelmében.

Szókratésznak nem csak elvei arról, hogy a szeretetben mindenkivel működjünk együtt, és hozzunk áldozatot, hanem egész tanítási módszertana 100 év aladt elterjedt a térségben, hellenisztikus hatásnak nevezzük mindazokat a kulturális hatásokat, amelyek elkezdtek hatni és fejlődni a tengelykor végén, kiváltképp Augustus császár koráig e területeken.

Bevezetés az Újszövetségbe[szerkesztés]

Legerősebb hatása az Újszövetségben volt. Az "újszövetség" zsidó fogalomként jött létre, tudni illik, hogy Ábrahám istene új szövetséget köt az emberiséggel: az emberiség által elkövetett bűnöket a még pár száz évvel korábban megjövendöltek alapján Földre küldött fia, Jézus követése útján oldja fel. Az Újszövetség nevű összeállítás az ehhez kapcsolódókat dolgozza fel, főleg az Evangéliumokban és a nagy görög műveltséggel rendelkező megtért Pál apostol leveleiben. A 4 evangélium közül Jézus Máté tanítványa elbeszélései alapján lejegyzett a legátfogóbb, ebben található Jézus legfontosabb etikai tanítása a nagyrészt a szókratészi elveket tartalmazó, ráadásul Szókratész dialektikus tanítási módszerét, amelyet Jézus egész életében környezetével ellentétben használt, tartalmazó, magyarul csak "Hegyi beszéd" címen emlegetett rész.

Az evangéliumok az epika műnemébe tartozó írások.

Róma[szerkesztés]

A római birodalomban is jelentős az epika: Vergilius Aeneis-e a legjelentősebb eposz, szintén fontos, sőt alapvető a latinok, később olaszok önreflexiója szempontjából. Barátja, Horatius a líra fő képviselője volt.

Már a rómaiak is nagyra tartották a görög színházat, maguk is írtak jó- és rossz végű komédiákat, és tragédiákat, érzékenyen a társadalmi problémákra. A komédia-szerzú Plautus merte talán először kimondani az emberiség történelmében, hogy nem csak esetileg vannak bajok, hanem általában is az ember rettenetes, elképesztő kegyetlenséggel képes bánni egymással: "Homo homini lupus" - Ember embernek farkasa, mondja ki művében. A római birodalomban egyetlen egy embernek volt érzéke ahhoz, hogy tragikus történeten át mutassa meg a fő kérdéseket, ő volt: Seneca, aki jelentős leveleket is írt, többek között a minden ember iránt kötelező szeretetről. Általános időszámításunk szerint 65-ben az elmebeteg császár, Nero öngyilkosságra kényszerítette, ennek ellenére a rabszolgatartó társadalmak beleütköztek abba a problémába, mint szinte minden birodalom, hogy nem bírván többé növekedni, összeomlottak.

Középkor[szerkesztés]

Az általános időszámításunk szerinti első évezred közepén a legjelentősebb kérdés a vallások megszilárdulása. Kínában a hagyományos taoizmus és egyebek mellett Bodhi Dharma (dharma=mester) a Shaolin-templomban meghonosítja a buddhizmust. A Kelet-Római Birodalom, Bizánc a keleti kereszténység központja. Létrejön az iszlám kultúra. A latin-germán területeken pedig stabilizálódik a nyugati kereszténység, elsősorban a római katolikus egyház megszilárdulásával. Az új társadalmi modell a feudalizmus lett, amely a legtöbb szempontból rettenetes, kulturálisan például nagyon konzervatív módon használta ki a vallást. így a művészet témaválasztását, eszközkészletét nagyon dogmatikus, kötött módon határozta meg a vallás.

Európában a koraközépkor műzenéje csak a vallásban, a monoton gregorián énekben mutatkozott meg. A festészetben talán leginkább az ikonográfiának van nagy jelentősége. Jáván építik a Borobudur-t.

A 8. századra a nyugati germán népek világában stabilizálódik a feudalizmus, amihez a római katolikus egyház rendszere tökéletesen megfelelő, a germán ősvallás elemei a valós életből kikoptak, csak a regék, mondák, eposzok és más irodalmi műfajok világában maradtak meg, kapóra jött az iszlám betörés elleni védekezés indoka is ahhoz, hogy először Nagy Károly révén a latin-germán kultúra megszilárduljon és jelentős oktatási és más fejlődésnek induljon Európában. Ezt hívjuk Karoling reneszánsznak, nem tévesztendő össze az újkorba vezető általános értelemben vett európai reneszánsszal, amely majd a 13. századtól indul. A 7 szabad művészetet vették alapul: trívium: nyelvtan, retorika, érveléstan és a qaudrivium: aritmetika, geometria, csillagászat és zenetudomány. A kódexekben nem csak epikus hagyományok, benne regék és mondák maradtak ránk, hanem a kora-középkor ábrázolóművészetének igen neves és értékes darabjai is.

A kialakuló rendet fenyegette a IX. század végén a magyar törzsszövetség jelentős térfoglaló betörése a Pannon-medencébe, melybe például Bécs is tartozik. Augsburg alatt a Lech folyó mezején 953-ban sikerült megállítani és integrálni a betörő, barbár magyarokat, 1000-ben létrejött a Magyar Királyság és bekapcsolódott a fejlődésbe. Így végül a XI. század elején jött el az a viszonylagos nyugalom (a Brit-szigeteken értelemszerűen csak a végén), melyben a művelődés igen nagy fejlődésnek indulhatott, ebben szerepet játszott 2 dolog is, az egyik, hogy a 8. század közepétől (751, Talaszi csata) a papírt megszerezve az arabok óriási mennyiségben kezdték másolni és továbbfejleszteni a fél évezrede ott lévő antik tudományt, ezt nevezzük arab reneszánsznak, a másik, ebből következően, hogy a Selyemút felélesztésével ezek a továbbfejlesztett ismeretek elkezdtek rohamosan áramolni Európa felé. Például az arab matematikus Al-Hwarizmi több tudományterületre kiterjedő munkáit a hindu-arab számrendszerrel együtt Fibonacci elkezdte Európába hozni. Megalapították a Bolognai Egyetemet, Arezzói Guido révén lehetővé vált a hangmagasságok modern lejegyzése.

Romanika, gótika, zene: ars antiqua[szerkesztés]

Ez, vagyis a tudományos ismeretek nagyobb terjedése tette lehetővé a továbbfejlesztett művészeti koncepciókat is, például a romanika, romanesque építészeti stílust is, majd pedig a gótikát, melyhez zenében az ars antiqua társul, amelyben Perotinus és Leoninus elkezdtek kísérletezni az izoritmikus polifón zenével organum műfajú darabjaikban. Jelentős a történetírás, ezen felül a XII. században Európában a főbb szerzők és művek:

Róma, Bartolómeó romaneszk harangtorony
Négyszög hangjegyek Perotinus orgánumában, 5-vonalas kotta

Geoffrey of Monmouth és Chrétien de Troyes Arthúr-mondakör, valamint a Trisztán és Izolda, a XIII. század elején pedig Szent Ferenc himnusza: A teremtmények dalocskája. Ferenc, ha tudatosan magát nem is, de a körülötte lévő világot alapvetően már nem egy siralomvölgynek, hanem alapvetően Isten csodálatosan szép képmásának látja, mely persze nem kissé leromlott a bűntől, erre mindig gondolnunk és mindig dicsérnünk kell. Sokkal közvetlenebb és erősebb érzelmek kifejezését engedi meg magának, mint ami addig a középkor szerint egy himnuszban engedélyezve volt.

Malgwn Gwynedd aranykardú király Geoffrey on Monmouth Historia Regum Britaanniae című könyvében
A párizsi Notre Dame-templom egy látképe 2018-ból

Fontos adalék még a korhoz, hogy a XIII. század közepén felgyorsult a világkommunikáció, nem kis részben a mongolok mai napig használt postaállomás-hálózat modellje révén.

A középkor vége - a reneszánsz kezdetei[szerkesztés]

A Bolognai Egyetem alapítása utá néhány évtizeddel az oktatás fejlesztése indította el Európát a középkort elhagyó, modern, sok évszázadig abszolút vezető úton, emit az "Európai csoda" néven is emlegetünk. A nagy I. (Barbarossa = rőtszakállú (figyeljük meg az olasz nevet)) Frigyes német-római császár kikiáltotta az egyetemi függetlenséget, és Itáliában évszázadokkal mindenki előtt elindtult a közoktatás, amely fél évezred alatt lehetővé tette a Felvilágosodást, a szólás- és sajtószabadság, a népszuverenitás gondolatát. Ezt nevezzük XII. század rendeszánsznak, melynek nyomán Assisi Ferenc univerzális testvériség gondolata, melynek nyomán a ferences tudomány és művészet kibontakozott. Jól látszik ez a fordulat például Giotto erős érzelmeket kifejező Szent Ferenc-sorozatán, valamint Marco Polo utazónak a genovai fogság során pisai társának lediktált: az embert széles körűen valamint az ismeretszerzés általi pozitív fejlődést látó útikönyve által.

Részlet az Il Milione könyvből - Marco Polo utazásaiból

Dante[szerkesztés]

A XIV. század elejének legnagyobb alkotása: Dante: Comedia című elbeszélő emberiségkölteménye. Tárgya és előzményei: Dante 35 éves korában pár hónapra Firenzét vezette, ahol a riválisok csitítása közben száműznie kellett legjobb barátját, aki ebbe belehalt. Ennek hatására megkérdőjeleződött sok minden az egész középkori világrenddel kapcsolatban. Utat keres, mely jól végződik, meglelé az igaz utat. A világirodalomban ennél jelentősebb elbeszélő költemény még nem született, valószínűleg azért látjuk ezt így, mert ez az időszak volt jelenlegi belátásunk szerint az emberiség legutóbbi nagy fordulata, amelynek ellentmondásait a Bolognában végzett Dante elég jól meglátta. Kivételes helyzetű könyv, mert nem csak ekkora távlatból, hanem már a kortársai és közvetlen utódai is látták hatalmas jelentőségét, így kapta fél évszázaddal később a Comedia a novellista Boccacciótól a Divina jelzőt. Jól végződő történet, mely csak átvitt értelemben színmű, e mellett Babits címfordítása megfelelő: Isteni színjáték. 3x33+1 énekből áll, ez a reneszánsz magyar irodalomból is vissza fog köszönni többek között Balassinál, másrészt Babits nem véletlenül pont a rettenetes 1913-ban fordítja le a Comédiát.

J. Anton Koch: Dante találkozik a szörnyekkel

Zene: Ars nova és a madrigálok megjelenése[szerkesztés]

A zenében tovább fejlődik a polifónia, utolsó főbb középkori stílus az Ars nova, bár még egyszerű összhangzatokkal, de több a szólam, és az ellenpont első jelei is megjelennek. Machaut Messe de Nostre Dame (Miasszonyunk mise) című műve a legismertebb darab ebből a stílusból. Itáliában a század közepén Francesco Landini madrigáljai, például az Ecco la Primavera talán először mutatnak magasabb minőséget a világi zenében, és már egyértelműen az elő-reneszánszt képviselik.

Reneszánsz[szerkesztés]

Humanizmus, Petrarca Daloskönyv, szonettek, Secretum[szerkesztés]

A reneszánsz fő mozzanata nem más, mint a humanizmus máig ható eszméje.

A humanizmus atyja: Francesco Petrarca. Avignonban, Montpellierben és Bolognában jogtudományi és igen mély filológiai ismereteket szerzett. 1327-ben beleszeretett Laurába és hozzá írta a Daloskönyvben újszerű, életigenlő, olasz nyelvű szonettjeit, 317-et. Továbbá 29 canzonét, 7 balladát és 4 madrigált. Itt kezdődik a reneszánsz. Latin nyelven is írt azért, biztos, ami biztos, erről később. Nyughatatlan természet volt és a legenda szerint 1336-ban a Ventoux hegyen kirándulva rájött, hogy az igazi értékeket a lélek csodájában kell keresni. Itt kezdődik a humanizmus. Az ilyesmiről latin nyelven írt, mégpedig ezt: "Bonus esse quam doctus" - A jó lényegesebb, mint a tudomány.

Az 1350-es évek elején írta Secretum című művét, az ágostoni vallomások szerzőjével beszélget és megvilágítja: a világi életben való fejlődés nem ellentétes az isteni célokkal, sőt ellenkezőleg, az Isten azért adott nekünk szellemi és alkotóerőt, hogy azokat kamatoztatva beteljesítsük azokat. Egyszóval Petrarca hitt abban, hogy minden emberben természetesen ott lakozik a jóság, minden ember értékes, hiszen ki tudja bontani a közösség hasznára képességeit, alapvetően az embert értékesnek látó szemléletet nevezzük humanizmusnak, és ezzel Petrarca egy új kort hozott el. Ez mutatja az is, hogy alig pár évvel később, alig pár évvel fiatalabb barátja egyrészt remek tanulmányt ír Dantéról, másrészt megírja a Dekameron című novelláskötetet is.

Az Itáliai reneszánsz hatása nem is várat sokáig magára, alig 40 évvel később, részben a Dekameron nyomán, sok latin-alapú szóval megújított nyelven, Geoffrey Chaucer megírja az első modern angol nyelvű művet: a Canterbury meséket.

Geoffrey Chaucer
Guillaume Dufay

A XV. század elején John Dunstable és Guillaume Dufay elkezdik a reneszánszot. https://commons.wikimedia.org/wiki/Category:John_Dunstable (O rosa bella, chanson, dal) https://commons.wikimedia.org/wiki/Category:Guillaume_Dufay

A vizuális művészetben is terjed az Itáliai reneszánsz hatása, https://en.wikipedia.org/wiki/Jan_van_Eyck az első szerző, aki elindul a gótikából a reneszánsz felé.

Jan van Eyck
Donatello

Itáliában Donatello már egyértelműen reneszánsz nagy szobrász.

1442-ben Leonardi Bruni a nagy történész Petrarca nyomán definiálja az ókort, a középkort és saját, a haladást előtérbe állító korára az újkor fogalmát.

1450-ben Johannes Gutenberg kínai mintára Európában is meghonosítja a fém-alapú típusszedéses nyomtatást.

1461: Villon: Nagy testamentum - ez gyakorlatilag a legvégső, a középkori világképet alapvetően lezáró jelentős irodalmi mű, jórészt a középkor egyfajta igen erőteljes kritikai hagyatéka is.

1465: Janus Pannonius: Pannónia dicsérete

Janus Pannonius
François Villon

Zene: Josquin: https://commons.wikimedia.org/wiki/File:Josquin_El_grillo_sung_by_the_dwsChorale.ogg

Vizuális kultúra:

Botticelli: https://en.wikipedia.org/wiki/The_Birth_of_Venus

Josquin des Prez
Botticelli önarcképe
Botticelli: Vénusz születése

A századforduló legnagyobb alakja, egyben az egész reneszánsz ember jelképe:

Leonardo da Vinci. A XV. század végén két legnagyobb tudományos-művészeti illetve művészeti alkotása, a Vitruvius-tanulmány és Az utolsó vacsora:

https://en.wikipedia.org/wiki/Leonardo_da_Vinci

Leonardo
Leonardo híres képe: a Vitruvius-tanulmány
Leonardo: Az utolsó vacsora

A XVI. század elején a legnagyobb jelentőségű irodalomtörténeti események Erasmus és Luther nevéhez fűződnek, utóbbi az evangélikus barokk irodalmat is megalapozza.

Magyarországon Tinódi a legnagyobb dalnok.

Tinódi

Vizuális kultúra:

A csúcsmű: Michelangelo Buonarotti: https://en.wikipedia.org/wiki/The_Creation_of_Adam

Michelangelo Bandinelli képén
Michelangelo: Ádám teremtése című freskója

Zene: Giovanni Palestrina megírja pompás Marcellus-miséjét.

1564-ben A tridenti zsinat a reformációra reagálva hivatalosan is kimondta, hogy a művészetnek teljes eszközkészletével hirdetnie kell Isten dicsőségét. A római katolikus oldal részéről ez indítja el hivatalosan a barokk felé vezető utat, amely a század végén természetesen Itáliában indul útjára, és például Angliában majd csak I. Erzsébet halála után bontakozik ki.

Zene: Orlande de (Orlando di) Lassus: https://commons.wikimedia.org/wiki/Category:Orlande_de_Lassus

Az 1580-as - 90-es évekre az irodalomban jelentős Shakespeare, ekkor írja például a III. Richárdot, és Balassi Bálint 3*33+1 verse, ismerős? :)

William Shakespeare
Balassi Bálint

A zenében a reneszánsz utolsó nagy mesterei: Willam Byrd, Carlo Gesualdo, John Dowland

William Byrd
Carlo Gesualdo

Az 1590-es években Firenzében működik a Camerata nevű társaság, tagjai rájönnek, hogy az a görög színházban sok mindent valószínűleg énekeltek, és egészen dús hatásokat lehetne létrehozni, ebben a pillanatban első körben Itáliában “hivatalosan” is elindul a barokk.

Átmenet a reneszánszból a korabarokkba[szerkesztés]

Összegészében elmondható, hogy ebben a korszakban a műfajok sokat fejlődtek, ugyanakkor, miközben Monteverdi és mások elkezdték írni a barokk operákat, Shakespeare még reneszánsz stÍlusban fejlesztette tovább a drámát. Az irodalomban hatalmas, új fejlesztés a modern regény elindulása: Cervantes: Don Quixote regénye indítja ezt el. Johannes Valentinus Andreae jóvoltából új műfaj a Manifesto = Kiáltvány: Fama Fraternitatis. A következő 3 évtizedet a tudományos irodalom uralja, elsősorban Galilei és Descartes művei, ezek már mind a felvilágosodás irányába mutatnak, Descartes, Dantéhoz hasonlóan szintén idézi az ágostoni gondolatokat: “Cogito, ergo sum”. A képzőművészetben Caravaggiónál indul a barokk. Utána pedig Rembrandt és Rubens említendők.

Claudio Monteverdi
Részlet Cervantes hőséről, ki Don Quixote lovag, Armandino Pruneda képéből
Johann Andreae a rózsakeresztesek és a Fama Fraternitatis szerzője, evangélikus teológus
Galilei
Descartes
Caravaggio
Rembrandt
Rubens

A középbarokk újdonságai és a felvilágosodás indulása[szerkesztés]

Az 1650-es években a Napkirály, XIV. Lajos udvarában Lully elindítja a balettet.

1666-ban Moliére a Mizantróp és más drámáiban elsősorban vígjátéki formában kritizálja meg kora társadalmát. Magyarországon a török megszállás miatt stilárisan is, meg sok szempontból csúszik a barokk kibontakozása, ebből a korszakból a megszállt magyar területekről Zrínyi Miklós képviseli leginkább a magyar prózát. Ekkor születik Milton Elveszett paradicsom című műve is, Dantéhoz hasonlóan az emberiség kérdéseivel foglalkozik.

Jelentős ismert események még az Angliában bekövetkezett változások, melyek nyomán tovább lehet építeni a természet- és társadalomtudományi tudást, Newton főleg az előbbiben jeleskedik, míg Locke lefekteti az alapvető polgári szabadságjogok alapelveit, a liberalizmust, amely majd a XIX. századra lesz alapvető hatással. A zenében Henry Purcell felteszi megírja az angolszász zeneművészet eddig legnagyobb műveit, építészet, a londoni Szent Pál-katedrális.

Lully
Moliére
Zrínyi
Milton
Newton
Locke
Purcell

A barokk kiteljesedése[szerkesztés]

Stílus tekintetében A XVIII. század első fele a barokk kiteljesedése. Az irodalomban az ír származású Jonathan Swift: Gulliver utazásai című regényének körülményei és szépsége jellemzik leginkább ezt a kort, a vizuális kultúrában a fejlettebb országokban ekkorra már túl is vagyunk a barokk csúcsán, ennek egyik utolsó példája volt az előző szakasz végén említett Temze-menti épület.

Jonathan Swift

A barokk művészet abszolút kiteljesedését és csúcsát a zenében érte el. Franciaországban az egyik ilyen kései szerző Rameau, Olaszországban például Vivaldi, Sammartini, Németországban: Telemann. Az egész barokk művészet betetőzője Johann Sebastian Bach, aki mind az egyházi zenében Passióival, miséivel, valamint rövidebb kantátáival, mind pedig a világi zenében, elsősorban a Kunst der Fuge, a versenyművek és a Goldberg-variációk révén napjainkig az egyetemes emberi művészet legnagyobb alkotásait hozta létre. Az ő műveit küldtük legnagyobb számban a világűrbe a Voyager aranylemezen, illetve a filmekben is folyamatosan felhasználják, 1750 július 28-áig alkotott.

Rameau
Telemann

A művelődéstörténetben ennek okán az 1750. évet tesszük a barokk lezárása évének, illetve azon kezdő évnek, mely után az irodalom már főleg a témájában főleg a felvilágosodás, stílusában pedig a klasszicizmus felé fordul. Ezt az időszakot először Voltaire művei testesítik majd meg.

(az összefoglalót írta: Szervác Attila, 2018. S. D. G.)