Múzsámhoz

A Wikiforrásból
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Múzsámhoz
szerző: Komjáthy Jenő
Szenic, 1891. április 13.

A köteléket összetéptem,
Amely az élethez füzött;
Tied leszek, tied egészen,
Legyek koldus és számüzött!

Felőlem nyílhatnak a rózsák,
Loboghatnak a csillagok,
Fényük hiába pazarolják,
Én már csak a tied vagyok!

Élveteg ajku szép leányok,
El nem csábíttok engemet,
S ti lobogó, szilaj talányok,
Ábrándos, mélytüzű szemek!

Hozzád, fönséges Istenasszony,
Sokáig voltam hűtelen,
Bocsáss meg, Múzsa, ne fakasszon
Haragra elmúlt életem!

A szép tavaszt a nyár tüzével,
Lángerejével pótolom,
Mint egy elátkozott királyfit,
Dicsőbb életre csókolom.

Életre csókolom a múltat,
Dalomra pezsdül és ragyog,
Fölemelem a porba hulltat,
A fájdalomban gazdagot.

És mit igértél, a jövendőt
Átérezem és megálmodom;
Az örök dicsőség derengő
Fényében fürdik homlokom.

Tied leszek, tied vagyok már,
Hatalmam, üdvöm, mindenem!
Dicsőbb a büszke csillagoknál,
És édesb, mint a szerelem!

Felőlem nyílhatnak a rózsák,
Loboghatnak a csillagok:
Fényük hiába pazarolják,
Örökre a tied vagyok!