Méhek, herék
szerző: Péczeli József
Meglehet ismerni kit-kit munkájáról,
Mint a sast körméről, s a tehént vajáról.
A munkás méhecskék egykor mézt csináltak,
Melyen a rest herék soká disputáltak.
Nem tudván magok közt lépni egyességre,
A darázst bíróul választották végre.
Ki jó pénzért előállván hívásokra,
Függeszté füleit a bizonyságokra.
"Barnák, s kurták azok, a tanuk így szóltak,
Kik ott táboronként repdestek, s danoltak."
A méhek rettegtek, látván, hogy ő velek,
S a herékkel közök a nevezett jelek,
Sok egyéb tanukat a darázs esketett,
Semmi bizonyosra de még sem mehetett.
Előhivattatta a dolgos hangyákat:
De ezek sem tudtak adni több próbákat.
"Két hónapja immár, mond egy, hogy foly perünk,
Munka ideje van, s mindnyájan heverünk.
Azonban költséggel tartjuk is a bírót,
Ő eszi a vajat, mi isszuk az írót
Miért húzza vonja perünk ily sokára?
Lépjen a dolognak az igaz okára.
Csináljunk mind ketten ma mézet előtte,
Így meg fog tetszeni, a lépet ki szőtte."
Nem jó lesz! a herék rútul kiabáltak,
De minthogy a méhek örömmel ráálltak;
Az értelmes bíró közöttök széjjel néz:
"Tudom már én, úgy mond, kiké legyen a méz."
S azt nagy dícsérettel adta a méheknek,
S éhes szemök koppant a felpereseknek.
Így kéne ítélni: gyakran a törvények
Az ártatlan perest beszívó örvények.
Így processus gyanánt a bölcs bíró lenne,
S tíz húsz esztendőre egy kis ügy nem menne,
De addig pereltünk sokszor mi egy csigán;
Hogy mikor megnyertük, osztoztunk a héján.
Azt ami benne volt, a bíró kiszopta,
S a hosszas processus időnket ellopta.
A törvénykönyv oly volt, mint egy sűrű csere,
Hol megbútt, a kinek hamis volt a pere:
A rejtek helyt neki pénzért megmutatta,
Ki lelke kárával rossz ügyét folytatta.
De már bölcs Józsefünk itt is fáklyát gyújtott,
Hogy e szövevényben járjunk, fonalt nyujtott.