Mégis elveszem

A Wikiforrásból
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Mégis elveszem
szerző: József Attila
Keletkezési idő: 1926. ápr.

Ballagok lassan hazafelé,
Vert hadak futnak hazafelé -
Nem volt énnékem feleségem,
Vár rám nagyon a feleségem.

Elébem jön, szemével mondja,
Elfut tőlem s zendítve mondja:
Simogassál meg, édes uram.
Bosszús tüzeddel verj meg, Uram!

Kis küszöbén kicsit megállok,
Magos szivén zengve megállok.
Könnyel takarja el csókját.
Lábam elé teríti csókját.

Köréje rejtő erdő száll le,
Énkörém égő erdő száll le.
Igy vesz el engem diadallal.
Mégis elveszem diadallal.