Még sincs vége
Hát hogy ha fehér lapot küldenék ma?
A helyt, hogy én írnék betűket bele,
Időtöltésűl magad írnád tele
És visszaküldnéd kedves ajándékba.
S ha ráismernék a kék borítékra,
Kiváncsin - mi a nőtermészet jele,
Föltépném, s óh, mi' boldog volnék vele!
Olvasnám, mit oly szépen mondtál néha:
«Szívem! Tubám! Kis aranyos halacskám!»
Mindazt, mi izgat s egybe' meg is nyugtat,
Mivel oly kedvesen beczéztél engem.
Még suttogásodat is kiolvasnám,
Melylyel szerelmedet lelkembe sugtad
S örökre széppé tettél önszememben.