Még is zengjek?

Még is zengjek?
szerző: Tisza Domokos

Még is zengjek? már elénekeltem
A lánykának hő szerelmemet,
Átadám az égnek szent imámat,
És honomnak égő könyemet.

Mégis zengjek? rajta, rajta lantom!
Zengjük, zengjük a muló tavaszt
És az ősznek jégajkú szelét, mely
Lombot, keblet egyként elfagyaszt.

A barátság könnyű multát zengjük,
Az ifjúság édes álmait,
A szelet s a forgandó szerencsét,
A csalódás szörnyű kínjait.

A vándort, ki várost jött keresni,
S ime már csak dúlt romot talált.
Mélyen, búsan, síri zengezettel
Zengjük, zengjük a lassú halált.