Második ekloga. Pásztor versengés
szerző: Faludi Ferenc
CORYDON, TITYRUS
Minap egy kis kanász más juhász-gyermekkel
Öszve kezde veszni pásztori versekkel.
Corydon feltette félmázsás ártányát,
Tityrus kecskéjét s legjobbik bárányát.
CORYDON
Tityre, ha tetszik, e hegyek aljában,
A kiterjedt bükkfák ernyős sátorában,
Legelőre hajtván csordánkat, nyájunkat,
Pásztori versekkel mulassuk magunkat!
Mese azért, juhász, ha meg tudsz felelni.
Ez a kövér ártány nálad fog telelni,
Jó makkon hizlaltam Bakony erdejében,
Most vagyon kellemös legjobb idejében.
Mese, mese – mi az? Híres e világon,
Neve irva vagyon gazdag terjedt ágon.
Redős és bokrétás, búbos és kalapos,
Néha alól, néha pedig felől lapos?
TITYRUS
Mese, mese, mi az? Ha kulcsát találad,
Igért bárányommal zsíros lészen tálad,
Piros, poskos, kövér, még csak picin falat,
Nincs hozzá hasonló a kerek ég alatt.
CORYDON
Mese, mese, mi az? Nincsen az erdőben
Fel nem találtatik a tágas mezőben,
Nem fér a pajtába, nem fér a pincébe,
De szép könnyen befér egy hajszál végébe.
TITYRUS
Mese: Melyik madár repdez szárnya nélkül,
És melyik eszi meg aztat szája nélkül?
Ha előtalálad, vidd el furuglyámat,
És ha jobban tetszik, ezt az új dudámat!
A dudát Pán adta nékem víg kedvében,
Nincs hozzá hasonló kilenc vármegyében,
A furuglyát pedig adá – mi a neve?
Aki egy nagy túrót ebédre megeve.
CORYDON
Mese, mese, mi az: Jár-kel lába nélkül?
Mese, mese, mi az: Megáll talpa nélkül?
Ha előtalálod, tied lesz kobakom,
Vagy ha jobban tetszik, légrádi bicsakom.
A bicsakról szólván: Mopsus a Bettának
Adá, mondván: „Tartsad szívem zálogának.”
A bolond megbánta, Betta észrevette,
Panaszos bicsakját elejbe vetette.
Egyiknek sem kellett, azért felemeltem,
S minthogy mind a kettőt öszvebeszéltettem,
Reménkedve kértek, hogy tartsam magamnak
Tartom attul fogva kedves bicsakomnak.
TITYRUS
Hallád-e te, pásztor, az ebek ugatnak,
Nyilván a farkasok juhokat szaggatnak,
Minap is a Feri egy nagyot kergetett,
Szegény a farkassal egy verembe esett.
CORYDON
Keljünk, a kanok is már kerékbe vették
Az aprókat, minap csak alig menthették,
Magokat nem féltem, bátran viaskodnak,
Nem tagadom, gyakran farkasbőrt is adnak.