Második Mohács napján
szerző: Móra László
A vers címe a harmadik, végleges vereséggel végződött piavei ütközetre, az 1918. október 24. és november 4. között lezajlott Vittorio Venetó-i csatára utal, amelyben az Osztrák-Magyar Monarchia vesztesége 80 000 halott és sebesült, valamint több mint 400 000 fogoly volt.
Megjelent az Álmok szekerén verses kötetben 1925-ben.
Őszi ködben, égő éjben,
Égnek szálló, párló vérben
Meghördült a nagy Világ!
Ágyúk torkán villám villant,
Piavének vize csillant,
S egyre nőtt a vérvirág.
Olasz földön osztrák színért,
Érdemtelen, álnok szívért
Odaveszett míndenünk!
Elhagyottan, kifosztottan,
Édesinktől meglopottan:
Jaj, már hitünk sincs nekünk!
Olasz folyó zúgó partja
Mártirokkal van takarva
Ítélet-nap hajnalán.
S míg a moraj csenddé fúllad,
Amíg az Ég fénybe gyúllad:
Egy ország hal meg talán?
Vad vidéken, rab kenyéren
Ezen a legbúsabb éjjen
Azt kérdezzük könnyezőn:
Kit szeretünk, kit imádunk,
Szent országunk, kis családunk,
Meghalt-e a vérmezőn?
...Harcmezőről, csatazajban,
Máskor mindig boldogabban
Vittek haza szárnyaim...
Jaj, de mostan szívettépőn,
Fájdalomtól lázban égőn,
Könnyel teltek álmaim!...